Ma van.

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

Elkészült az új nemzeti biztonsági stratégia

Fotó: MH/Purger Tamás

Az anyag letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***

A írás letölthető pdf-ben.

***




A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***





A írás letölthető pdf-ben.

***









A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***









A írás letölthető pdf-ben.

***









A írás letölthető pdf-ben.

***









A írás letölthető pdf-ben.

***









A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***









A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***





A brüsszeli NATO csúcs előestéjén július 10-én a német Suddeutsche Zeitungban az alábbi táblázatot jelentették meg a tagállamok nemzeti GDP-jének honvédelemre fordított költségvetéséről.







***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***







A írás letölthető pdf-ben.

***




Emeljük fel a fejünket!

 

Új magyarságkép a világnak



Valamelyik külföldi utamon egy hét-nyolc éves kislány, aki nem beszélt magyarul, megkért, énekeljem el a magyar himnuszt. Némi hezitálás után, összeszedve minden énektudásomat, elénekeltem. Figyelmesen hallgatott, majd amikor befejeztem, csodálkozó szemekkel a következőt mondta: "Nagyon szép, de miért ilyen szomorú?"
Mi, magyarok, vagy ötszáz éve búsulva vigadunk, búsulva ünnepelünk, búsulva emlékezünk, búsulva élünk. Énekeink, dalaink, nótáink legtöbbje szomorú. Sírva vigad a magyar - mondják, és ez sokszor így is van. Volt is miért sírnunk az elfecsérelt évszázadok miatt, a bennünket méltánytalanul sújtó balsors okán. Időnként azért mi is adtunk okot szenvedésünkre.
Ideje azonban végre felemelni a fejünket. Hibáink és mulasztásaink mellett sokat adtunk az emberiségnek, mindenekelőtt Európának. Közhelynek számít már, hogy miközben saját létünket védtük az oszmán hódítással szemben, a keresztény Európát is védtük egyidejűleg. Rákóczi és Kossuth a szabadság jelképeivé váltak kontinensünkön és az Újvilágban. A kommunista önkényuralmat is mi rengettük meg legelőször 1956-ban, a nemzeti szuverenitás zászlóvivői voltunk a szovjet érdekszférában. Az elmúlt évszázadokban a tudomány és a művészet terén annyit adtunk a világnak (és természetesen önmagunknak), amennyit lakosságszámukhoz viszonyítva egyetlen nemzet sem a világon. A sportban is elsők között vagyunk egy főre számítva, az aranyérmek számát tekintve. Jelen írás terjedelmét túlfeszítené, ha felsorolnám a legfontosabb példákat.
A 20. században, a (nemzetközi) közhiedelemmel ellenétben, mindig jót akartunk, az emberi szabadság, testvériség és humanitás vezérelte gondolatainkat, de sokszor gyengék vagy ügyetlenek voltunk e szerint cselekedni. Magyarországon e véres században csak akkor történtek embertelen dolgok, szörnyűségek, amikor az ország idegen megszállás alatt állt. Nézzünk meg néhány történelmi fordulópontot ebben az időszakban. A szarajevói merénylet után a magyar politikai elit nem akart háborút. Tisza István miniszterelnök - a Monarchia felső vezetői közül egyedül - ellenezte a hadüzenetet. Később azonban Berlin és Bécs nyomására engedett, csendesen beállt a kardcsörtetők mögé. A lemondás is megfordult fejében, de úgy gondolta, ez a Monarchia, azon belül Magyarország gyengeségét jelentené az ellenség számára. A világháború után azonban érthetetlen módon, de nyilván a szomszédos utódállamok ellenséges propagandája nyomán, őt tették első helyen felelőssé a világégésért.
A trianoni békediktátum után, a modern kori történelemben példátlan országcsonkítást követően, csodával határos módon, Bethlen István és Klebelsberg Kunó vezetésével tíz év alatt talpra állt az ország. A magyarok egyharmada idegen fennhatóság alá került, nyersanyagkincsünk nagy része az utódállamok martaléka lett, korszerű infrastruktúránk minden szegmense használhatatlanná vált, százezrével menekültek a magyarok az elcsatolt területekről a maradék-országba. Mégis felemelkedtünk, a világ csodálatára. Abban a történelmi helyzetben azonban az irredenta politikának nem volt alternatívája, a nyugati demokráciák közönye miatt a rossz oldalra sodródtunk, ezért hírnevünk ismét gyorsan megkopott. A rossz oldalon is azonban a legjobbak voltunk. Az ország német megszállásáig, 1944. március 19-ig, hazánk menedékhely volt lengyelek, zsidók, elmenekült francia hadifoglyok és mások számára. Horthy számtalanszor szembe szállt Hitlerrel, háborús lépések, embertelen cselekmények megakadályozása érdekében. Nem úgy, mint a román Antonescu, a szlovák Tiso vagy a francia Pétain marsall, akik Hitler kegyét keresve éltanulóként üldözték és deportálták a zsidókat. Magyarországon "csak" a náci megszállás után indultak el a halálvonatok, de Horthy Miklósnak még ilyen körülmények között is sikerült Koszorús tábornok segítségével megmenteni a budapesti zsidóságot a tömeges pusztulástól. Szégyen és megbocsáthatatlan, amit Szálasiék elkövettek, de ők csak egy maroknyi gazembert jelentettek. Ilyenek mindig és mindenhol voltak a történelemben. A magyar politikai elit túlnyomó többsége jót akart, csak gyengék, és néha ügyetlenek voltak.
A második világháború után ismét jelesre vizsgáztunk. Legyőzött, megsarcolt, megszállt országként európai viszonylatban példátlanul gyorsan eltakarítottuk a romokat, életképessé tettük az országot. (Amikor osztrák barátaink, akik nemrég a Szent Koronát gyalázták, még csak nézték a romokat Bécsben, Budapesten már lüktetett az élet. Pedig 1945-ben fővárosunk Európa egyik legjobban lerombolt városa volt.) Erőfeszítéseket tettünk a parlamentáris demokrácia megteremtésére is. Szovjet szuronyok árnyékában, erőteljes moszkvai közreműködéssel azonban a "magyar" kommunisták vérbe fojtották e folyamatokat, kegyetlen diktatúrát hoztak létre az országban. A nemzet azonban még egy évtizedig sem tűrte ezt. 1956-ban, immár eltörölhetetlenül és visszavonhatatlanul, kivívtuk a világ csodálatát és elismerését. Mindennél többet mondanak Albert Camus 1957 októberében, Párizsban elhangzott szavai: "A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben."
1956 fénye nem halványult el, ebből táplálkozott három évtized múlva a következő magyar feltámadás, amikor a térség éllovasaként meghatározó szerepet játszottunk a megroggyant szovjet-kommunista rendszer maradéktalan felszámolásában, az euro-atlanti integráció térségünkre történő kiterjesztésében, a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság megteremtésében.
A fenti gondolatokat a 2014-es választások előtt vetettem papírra, mert úgy láttam, sikereink ellenére sokan még mindig kishitűek, a "merjünk kicsik lenni" álságos nézet rabjai, és csak a mának élnek. Sajnos még ma is sokan járnak lehorgasztott fejjel. Szemük sarkából nyugatra sandítanak, mintha (még mindig) ott lenne az ideális világ. Bedőlnek olyan aljas praktikáknak, mint a budapesti olimpia rendezés lehetőségének megfúrása. Ezért ma is számba kell venni, hol is állunk a világban.
A múltunk miatt nincs okunk szégyenkezésre, sőt büszkék lehetünk rá. A jelenkor küzdelmei pedig az elmúlt nyolc évben egyre több sikert hoznak. Az új évezred első évtizedének végén világméretű válságba került a 20. század második felében még sikeres gazdasági modell: pénzügyi világválság és európai gazdasági vergődés vette kezdetét. A kiutat megint mi mutatjuk meg. A Magyarországon 2010 nyarától elkezdett, úgynevezett unortodox gazdaságpolitika, a munka becsületének helyre állítása (szemben a spekulánsokkal), a hazánkban átlagon felüli profitot szerző bankok és multinacionális cégek megadóztatása, a hasonló indokoltságú rezsicsökkentések, a családcentrikus társadalompolitika, az európai keresztény értékrend helyreállítása az országot emelkedő pályára állította. A kezdeti, gazdasági indíttatású, példátlan támadások alább hagytak, és sokan követni kezdték a példánkat szerte Európában. A második évtized közepén a migráció kapcsán felszínre tört a régóta lappangó erkölcsi-politikai válság. Kontinensünk meghatározó vezetői sutba dobták a több évezredes görög-római-zsidó-keresztény értékrendet és kultúrát. Mi mutattuk meg ismét a helyes utat, melyet a migrációs kérdésben ma már számosan követnek.
Ha a következő országgyűlési választások után tovább tudjuk folytatni munkánkat, befejezni az elkezdett folyamatokat, tovább nő az ország nemzetközi elismertsége, növekszik nemzeti érdekérvényesítő képességünk. Ez kisugárzik a szomszédos országokban élő magyar nemzeti közösségekre, a magyar nemzet elválaszthatatlan részeire, elősegíti önrendelkezési törekvéseik megvalósítását. Végre ismét jó lesz magyarnak lenni, bárhol a világon. Végre felemelhetjük a fejünket, bárhol is éljünk. Büszkén vállalhatjuk múltunkat is, jelenünket is, és bizakodva nézhetünk a jövőbe. Nem kell szomorúan énekelni, sírva vigadni. A Himnusz azért maradjon meg nemzeti imának, éneklése közben könnybe lábadhat a szemünk, de a Szózatot dacos büszkeséggel, elszánt akarattal énekeljük! Legyünk lendületesek, bízzunk önmagunkban és jövőnkben. Beszéljünk egymásnak és a világnak sikereinkről. Egymás szeretete és megbecsülése adjon erőt a további ország- és nemzetépítő munkához. EMELJÜK FEL VÉGRE A FEJÜNKET! Hozzanak a következő esztendők egy új magyarságképet a világnak: derűs, büszke, magabiztos, és továbbra is okos, kreatív, szorgalmas nép legyünk. Ehhez csak megfelelő helyre kell tenni az x-et április 8-án.


Budapest, 2018. március 16-án

Csóti György




Megjelent a Magyar Időkben 2018. április 6-án





***








A írás letölthető pdf-ben.

***



Kárpátalján ismét történt valami

 



Kárpátalján ismét felvillant az ukrán sovinizmus. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári központi irodája ellen példátlan támadás történt február 27-re virradó éjjel. Ismeretlen tettesek felgyújtották az épületet, melynek jelentős része kiégett. Ukrajnában évek óta tombolnak szélsőséges erők, hol itt, hol ott. Ennek most már véget kell vetni. A transzatlanti közösség, az EU és a NATO, nem nézheti tétlenül Európa keleti felének fellángolását.
Magyarországnak, és ezzel együtt Európának, elengedetlenül szüksége van egy független, erős, jól prosperáló Ukrajnára. Ez egyaránt gazdasági és biztonságpolitikai kérdés. Ennek több és szerteágazó feltétele van, én most csak magyar szempontból a legfontosabbra szeretnék rávilágítani: nincsen önálló, sikeres és stabil Ukrajna, ha nem ismeri el az elmúlt évszázad eseményei során neki jutatott területeken élő őshonos nemzeti kisebbségek pozitív európai gyakorlatnak és az Európa Tanács-i ajánlásoknak megfelelő kollektív jogait.
Eszembe jutnak több mint negyedszázaddal ezelőtti események. Talán nem felesleges ezeket feleleveníteni. 10-12 évvel ezelőtt vetettem papírra ezzel kapcsolatos emlékeimet: "1991. december 6-án Kijevben írtuk alá a magyar-ukrán alapszerződést. Méltánytalanul nagy vihar kísérte. A nemzetpolitikában kétfelől is leselkedett ránk veszély. Az ellenzékben lévő MSZP és SZDSZ a taxisblokád (1990. október 25-28.) után vérszemet kapott, minden vélt vagy valós helyzetet, eseményt a kormány gyengítésére, megbuktatására akart felhasználni. Akkor is, ha az ország és/vagy a nemzet érdekeivel ellentétes volt. A jobboldali táborban, saját soraink között pedig voltak irredenta álmodozók, akik nem akarták vagy nem tudták figyelembe venni a realitásokat. Mindkét oldal árgus szemekkel figyelt minden nemzetpolitikai lépést, ami az elszakított nemzetrészekkel volt kapcsolatos. Az alapszerződésben a következő mondat "verte ki a biztosítékot": "A felek tiszteletben tartják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs és nem is lesz területi követelésük." Én úgy tudom, hogy a miniszterelnök és a kormány által jóváhagyott szövegben nem szerepelt az "és nem is lesz" kitétel. Kijevbe indulás előtt mégis belekerült! A vád: örökre lemondtunk Kárpátaljáról. Mielőtt tovább mennénk, kijelentem, hogy ez egy ostoba és történelmietlen felfogás. Semmi sem örök és megváltoztathatatlan. Az "örök és megbonthatatlan szovjet-magyar barátság" sem volt az, pedig szerződésbe foglalták. Ilyen értelemben felesleges is az a négy szó, de ha ott van, az sem számít sokat. (Jelenleg) elismerjük a határokat, nincs területi követelésünk, és kész. Miért és hogyan került akkor bele? Könnyű kitalálni, ha elmondom, ki fedezte fel a "hibát": Horn Gyula, az MSZP első embere! Ő volt az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke. Nem tudom már, mennyi idő telt el az aláírás után, de Horn váratlanul összehívta a bizottságot egy rendkívüli ülésre az alapszerződésben foglaltak értékelésére. Előtte egyezetett velem és a bizottság másik alelnökével, a Fideszes Hegedűs Istvánnal, valamint titkárával, az SZDSZ-es Szent-Iványi Istvánnal. Horn színlelt felháborodással mondta, a kormány örökre lemondott Kárpátaljáról! Azonnal bementem Antall Józsefhez, beszámolni a fejleményekről. Soha életemben nem láttam olyan dühösnek, indulatosnak, pedig hosszú ideig dolgoztam vele együtt. A botrány dagadt, és a mai napig van utóélete. A koalíción belül erős ellenzéke támadt az alapszerződésnek, szidták a miniszterelnököt és a külügyminisztert. Vihar egy pohár vízben. A kormányfő tehetetlen volt. Ha kiderítteti, melyik régi ember csempészte be azt a négy szót, azonnal rásüti a bélyeget a nemzetközi közösség, hogy mégis irredenta szándékai vannak. Ha nem ratifikálja az Országgyűlés a szerződést, súlyos diplomáciai bonyodalmakra számíthatunk, elveszíthetünk egy jószomszédi viszonyt, hiszen a fiatal Ukrajna akkor potenciálisan barátnak számított.
Kevésbé tájékozottak számára felmerülhet a kérdés, miért volt szükség erre a szerződésre, és jó volt-e nekünk? Ukrajna számára létfontosságú volt minden szomszédjával úgynevezett alapszerződést kötni, hiszen a Szovjetunió jogutódja Oroszország volt, az új államalakulat ezért légüres térben mozgott. Létét és határait akarta garantálni. Ez indokolt, és mindenki által elfogadott álláspont volt. Ugyanakkor számunkra nagyon fontos volt éket verni az újra szerveződő kisantant erők közé (Románia, Szlovákia, Szerbia), nehogy partnerre találjanak Kijevben. Elég feladat nekünk három potenciális ellenséggel szembenézni, Keleten (Ukrajna) és Nyugaton (Ausztria, Szlovénia, Horvátország) legyen biztonságos hátországunk. Volt azonban még egy nagyon fontos körülmény. 1991. május 31-én, Budapesten aláírták a "Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén" címet viselő megállapodást. Ez a dokumentum az akkori nemzetközi gyakorlatnak megfelelő jogokat és védelmet írt elő a két országban élő őshonos nemzeti kisebbségeknek. Csak a területi autonómiát nem mondta ki, de a személyi elvű, kulturális autonómia gondolata benne volt. Ezt a dokumentumot az alapszerződés megerősítette, és leszögezte "a felek egyoldalú és közös lépéseket tesznek, hogy előmozdítsák e kötelezettségek végrehajtását".
A Kárpátalján 1991. december elsején megtartott népszavazáson a lakosság 78%-a a területi autonómiára voksolt. Ezen belül a beregszászi magyar autonóm körzet létrehozására a helyi lakosság 81,4%-a szavazott. Mindez hat nappal a magyar-ukrán alapszerződés aláírása előtt történt. Ennek fényében Antall József miniszterelnök és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök az 1993. április 30-án lezajlott találkozójukon megegyezett a beregszászi magyar autonóm terület létrehozásáról. Nem véletlen, hogy csak ez után került sor a ratifikációra! Ennyit arról, hogy az akkori magyar kormány nem képviselte a nemzeti érdekeket. Az már más kérdés, hogy Ukrajna mindebből semmit sem tartott be. De 1991 és 1993 között mindent megígért, mindent aláírt, potenciális barátnak, szövetségesnek számított. Mindezt nemzetközi pozíciójuk megszilárdításáért tették, és azért nem tartották be, mert féltek a mintegy 12 milliós orosz ajkú kisebbségüktől. Hát ennyit ér egy szerződés szövege. Ezért nevezem a magyar-ukrán alapszerződés körüli vitákat, botrányokat viharnak egy pohár vízben.
Szólni kell azonban ezzel összefüggésben egy elterjedt tévhitről is. Azt állítják egyesek, Kijev felajánlotta nekünk Kárpátalját, de Antall nem fogadta el! Nem tudom, ki találta ki ezt az ökörséget, de sajnos, terjeszti egy volt kormánytag történész is. Kérdeztem tőle, honnan veszi ezt? Azt válaszolta, egy ukrajnai paptól hallotta!!! Megkértem, álljon le a rémhír-terjesztéssel.
Megígérte.
Az ominózus alapszerződést végül másfél éves késleltetéssel 1993. május 11-én ratifikálta a Magyar Országgyűlés 223 igen, 39 nem és 17 tartózkodás mellett. 107-en nem szavaztak. A nemek és a tartózkodások kizárólag a kormánypárti koalícióból kerültek ki. Több kormánytag nem szavazott. A vitában az alapszerződés legfőbb támogatója az MSZP volt, melynek elnöke kirobbantotta a botrányt. Sikerült újabb éket verni a kormányzó erők soraiban."
Mindezt azért hoztam most elő, mert a választási kampány közepén vagyunk. A magyar külpolitika végre abban a helyzetben van, hogy erőteljesebben képviselheti a nemzeti érdekeket. Teszi a dolgát Ukrajna vonatkozásában is. A geopolitikai környezet is kedvezően alakul, egyre több támogatónk és szövetségesünk van. "És lészen csillagfordulás", ahogy Wass Albert írja. Nem lenne szerencsés, ha a mai ellenzéki erők negyedszázad előtti elődeikhez hasonlóan, köztük néhányan osztályismétlőként, ez esetben is nemzeti érdekeink ellen fordulnának.


Budapest, 2018. február 27.

Csóti György




Megjelent a Magyar Időkben 2018. március elsején





***








A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***

 



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A írás letölthető pdf-ben.

***



A lista letölthető pdf-ben.

***

 



Az írás letölthető pdf-ben.

***

 



Az írás letölthető pdf-ben.

***

 



Az írás letölthető pdf-ben.

***

 



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



Az írás letölthető pdf-ben.

***



A beszéd letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



A beszámoló letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***