Donald Trump elnökké választásával az Egyesült Államok és az ázsiai térség kapcsolataiban a legvisszafogottabb értékelés szerint is szokatlan jelenségek ütötték fel fejüket. Az új elnök kommunikációs stílusa, erősen médiaérzékeny személyisége, valamint az addigi együttműködés kereteit megkérdőjelező hajlama érezhető elbizonytalanodást eredményezett a kelet-ázsiai államok kormányaiban az amerikai külpolitika alakulását illetően. Trump megközelítése valóban eltérő volt elődjeiétől, ám az amerikai stratégiai érdekek nem változtak meg kormányzása alatt. A Kínai Népköztársasággal való határozottabb szembefordulása pedig szinte természetszerűen következett, nem is annyira az elnök világszemléletéből, hanem a hatalmi politikai építkezés logikájából. Mindemellett az önmagára hatékony problémamegoldóként tekintő államfő kevés valódi megoldással szolgált az ázsiai dilemmákra hivatali ideje alatt, meggyengítette viszont az amerikai biztonsági garanciák hitelét és egyes esetekben kellemetlen helyzetbe hozta a szövetséges kormányokat tranzakcionalista külpolitikai logikájából fakadó követeléseivel.
