A NATO tagállamainak állam- és kormányfői, illetve az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének partnerei 2022. június 28-30-án Madridban tartották meg a szövetség mára már általánossá vált „éves, rendes” csúcstalálkozóját. Igaz, a február 24-i virtuális, illetve a március 24-i brüsszeli, személyes részvétellel lezajló rendkívüli csúcstalálkozók után a júniusi már a harmadik NATOcsúcs volt idén. Mivel a szövetség 73 éves története során még egyetlen évben sem tartottak három csúcstalálkozót, a 2022-es madridi csúcs valószínűleg már ezzel is különlegesként írta be magát a NATO történetébe. Ha ehhez hozzátesszük, hogy – még ha korábban nem is tervezetten, de – új államokat is meghívtak a csatlakozásra (Finnországot és Svédországot), továbbá új stratégiai koncepciót is elfogadott a szövetség, sokan alighanem történelmiként tekintenek majd a mostani találkozóra is. Különösképpen három okból kifolyólag: a NATO–Oroszország kapcsolat a hidegháború vége óta nem látott konfliktusos jelleget öltött, mert Moszkva „a legnagyobb közvetlen katonai fenyegetéssé” vált – de nem számolták fel a konzultációt lehetővé tevő kereteket és csatornákat –; ebből eredően a tagállamok védelmi képességét tovább erősítik, először valósul meg a keleti tagállamok területén állandó telepítés egy parancsnoki elemmel, és új hangsúlyokat kapnak a katonai elrettentést célzó intézkedések; végül pedig először jelenik meg NATO stratégiai koncepcióban a Kínai Népköztársaság kihívásként – óvatos egyensúlyt tartva az amerikai–kínai nagyhatalmi versengés és az európai–kínai gazdasági együttműködés érdekei között. Elemzésünk a madridi NATO-csúcstalálkozóhoz kapcsolódó legfontosabb döntéseket veszi számba és értékeli stratégiai szempontból, az új stratégiai koncepció releváns elemeire is reflektálva.
