2022. május 18-án Svédország és Finnország hivatalosan benyújtotta csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. Törökország azonban jelezte, hogy csak feltételekkel támogatja a két északeurópai állam felvételét a Szövetségbe. A török követelések között két központi elem rajzolódott ki: szigorúbb terrorizmus elleni fellépés, valamint a Törökországgal szembeni fegyverexport-tilalom megszüntetése. Június 28-án, a madridi NATO-csúcstalálkozó első napján végül megállapodás született a három állam között, amelynek eredményeként Ankara a csatlakozási tárgyalások megindítása mellett szavazott. A két új tag felvétele az orosz–ukrán háború árnyékában gyors ütemben halad: július 4-én be is fejezték a csatlakozási tárgyalásokat, július 5-én pedig a tagállamok képviselői aláírták a csatlakozási jegyzőkönyvet. Törökország azonban elviekben még mindig megakaszthatja a folyamatot, hiszen a csatlakozási jegyzőkönyvet mind a harminc NATO-tagállamnak ratifikálnia kell. Recep Tayyip Erdoğan török elnök június 30-án úgy fogalmazott, Stockholmnak és Helsinkinek először „be kell tartania az ígéreteit”, különben a jegyzőkönyv nem fog eljutni a török parlamentig.3 A Török Nagy Nemzetgyűlés tervezetten október 1-ig nyári szüneten van. Emellett taktikai megfontolások is vezethetnek ahhoz, hogy Ankarában esetleg nem sietnek majd a ratifikációval. A tanulmány bemutatja a Törökország és Svédország, illetve kisebb részben Finnország közötti konfliktus okait. Emellett a terrorizmus Törökország és nyugati szövetségesei általi eltérő értelmezését és az ebből fakadó feszültségeket helyezi a középpontba.4 Az elemzés arra is rámutat, hogy a kurd kérdés/terrorkérdés várhatóan a jövőben is hasonló problémákat fog okozni a NATO-n belül különböző ügyek kapcsán, amennyiben nem közelednek a percepciók és/vagy álláspontok.
