Mit hozhat az Egyesült Államok új adminisztrációjának felállása, és mi várható az idén újonnan megválasztott Trump elnöktől? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Magyar Atlanti Tanács által szervezett kerekasztal beszélgetés.
Az esemény 2024. november 27-én került megrendezésre a Magyar Tudományos Akadémia Kodály termében, Gondolatok a NATO jövőjéről az amerikai választások tükrében címen. A beszélgetés a jelenlegi kérdésekből kiindulva igyekezett a globális eseményeket értelmezni, de nem csak a nagy körképet tekintve, hanem Magyarország helyzetét is vizsgálva. A meghívott vendégek Benkő Tibor, volt honvédelmi miniszter, Sztáray Péter külügyi államtitkár, Fodor Gábor volt kulturális miniszter, Takács Attila altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének területvédelmi helyettese voltak, továbbá Gyarmati István, a Magyar Atlanti Tanács főtitkára, valamint az este házigazdája és a beszélgetés moderátora Csóti György, a Magyar Atlanti Tanács elnöke vett részt az eszmecserén.
A beszélgetés elsődlegesen az amerikai választások tükrében igyekezett főként az európai és magyarországi biztonsági kérdéseket értelmezni és elemezni, így főként a NATO kérdése került előtérbe. Csóti György szerint az új amerikai elnök hivatalba lépését követően a világpolitikában két hatással, a NATO-n belül pedig hárommal kell számolni. Várakozása szerint hamarosan eljön a béke ideje keleti szomszédságunkban, hogyan és mikor, attól függ, milyen lépéseket tesz a Biden kormányzat január 20-ig. Másrészt Trump regnálása felgyorsítja az új világrend kiteljesedését. A NATO szerinte visszatér az eredeti eltökélt védelmi politikához és értékrendhez, kisebb lesz a szerepvállalása világszerte. Trump nagyobb hozzájárulást vár majd Európától, ami fájni fog, de az öreg kontinens javára válik biztosan.
Benkő Tibor kiemelte, hogy a szövetségen belül már 2014-ben a Wales-i csúcson Barack Obama kezdeményezésére elindult egy belső folyamat az együttműködés elmélyítésére, illetve a védelmi képesség biztosításához való arányos hozzájárulás megerősítésére, amely a mindenkori költségvetés minimum 2%-nak katonai kiadásokra fordítását írta elő valamennyi tagország számára. Ezt az elvárást Trump elnök már az első ciklusában számonkérte az európai partnereken. Benkő miniszter utalt arra, hogy az orosz-ukrán háborút és az Izrael, valamint a Hamasz között fellángolt harcokat illetően jelentős véleménykülönbségek alakultak ki a szövetséges államok között. Beszélt arról, hogy a XXI. század elején jelentős változások mentek végbe a védelem- és biztonságpolitika területén. A jövőt illetően kihangsúlyozta: a tagországoknak egyetértésre kell jutniuk, hogy a NATO-nak milyen kihívásokkal, kockázatokkal és fenyegetésekkel kell szembenéznie, és ezekre kell megalkotni egységes stratégiát. Szólt a BRICS államok, kiemelten Kína helyéről, szerepéről, gazdasági potenciájáról, amely az Amerikai Egyesült Államok (élén Trump elnökkel) és szövetségesei számára komoly kihívást jelent. Mind ezek hozhatnak egy újabb dimenziót a NATO fejlődésében.
Fodor Gábor megközelítésében a NATO politikai, a társadalomra gyakorolt szerepének a fontossága került aláhúzásra. Szerinte az észak-atlanti szervezet a területvédelmen túl értékrendet is véd, melynek talán legfontosabb eleme a szabadság védelme. A NATO pillanatnyi problémák és nehézségek ellenére is az egyedüli garanciája a szabadság megőrzésének, amely az európai integrációt is el tudja mélyíteni a transzatlanti kapcsolatokon belül. Rátért Oroszország kérdésére is, amely szerinte egy meggyengült állam, azonban a megöröklött katonai struktúrái miatt, elsődlegesen a nukleáris arzenáljának méretéből fakadóan, egy reális stratégiai és katonai tényező, amelyet komolyan kell venni. A hagyományos status quo kérdését is felhozta, amelynek fentarthatósága a jövőre nézve kérdéses lehet.
Sztáray Péter államtitkár főként Magyarország tekintetében árnyalta a lokális és globális képet. Hangsúlyozta a NATO Macron elnök korábbi kijelentései ellenére nincs agyhalott állapotban, sőt szükség van rá, mivel Európa jelenlegi védelmi képességei igen törékenyek. Ezzel együtt elkezdődött, ahogy fogalmazott a „potyautasok” kiszűrése, amely a költségvetési hozzájárulást jelenti a közös védelmi kiadások tekintetében. Ennek hangsúlyozása véleménye szerint igazán Trump elnöksége során vált erőteljessé. Úgy látja, hogy az ukrajnai háború erősítette a szövetséget, sőt fejlesztette a szövetség struktúráját, kiépült a keleti védelmi szárny, melynek Magyarország is része. Ugyanakkor paradox helyzet is előállt, mert több szövetséges állam a készleteinek egy részét átadta Ukrajnának, gyengítve ezzel a saját védelmére vonatkozó feltételeket, amivel gyengítette nem csak a saját, de a szövetségesei biztonsági helyzetét is. A kollektív védelem kötelessége ezzel sérült. A jövőre vonatkozó kérdések közül a legfontosabb az orosz-ukrán háború eszkalációja kérdése, melyet Ukrajna NATO eszközökkel való felfegyverzése okoz, amellyel Magyarország nem ért egyet. Fontos kérdés a szövetségesek védelmi iparának fejlesztése, így az innováció kérdése, és a Kínához való viszony, ami vitához vezethet a szövetségen belül. Ehhez kapcsolódóan kiemeltté válik a déli kihívásk problémaköre is.
Takács Attila altábornagy az új típusú, 4. generációs hadviselés megjelenésére tért ki, a műveleti szakaszok hektikus időintervallumban való mozgására. Az ukrán konfliktus esetében kiemelte, hogy egy hagyományos konfliktusról beszélhetünk, mely azonban számos 4. generációs hadviselési elemet tartalmaz. Ugyanakkor megváltozott a fejlesztések iránya, jelenleg nem a katonai fejlesztéseket veszi át a civil struktúra, hanem fordítva. Ennek okát a hidegháború utáni hadikiadások csökkentésében és leépítésében jelölte meg.
Gyarmati István főtitkár a világrendi változást globális szinten nem az orosz-ukrán konfliktustól, hanem a 2001-es New York-i terrortámadástól datálta, amely a hagyományos vesztfáliai rendszer végét jelentette. Az orosz-ukrán háború nem békével fog lezárulni, hanem egyszerűen vége lesz, ez feltehetően 2025-re várható. Ennek oka egyszerűen gazdasági tényezőkre vezethető vissza. Ukrajnának biztonsági garanciákat kell adni, nem területit. Trump elnök újrázása ezt felgyorsítja, mivel „Trump az a favágó, aki nem fél, ha a forgács hullik”.
Az előadásokat követően élénk eszmecsere alakult ki a résztvevők között, majd később a hallgatóság bevonásával is. A Magyar Atlanti Tanács elnöke zárásként a köszöneten túlmenően örömét fejezte ki, hogy a panelbeszélgetés résztvevői inkább pozitív várakozással néztek a jövőbe, semmit aggodalmuknak adtak volna hangot. Megígérte, jövő tavasszal folytatni fogják az értékelést az addigi fejlemények fényében.
