03 Magyar Atlanti Tanács

 

 

 


Utolsó frissítés: 2016.02.19.

 


A Magyar Atlanti Tanács 2015.május 27.-ei Közgyülésén az alábbi dokumentumokat fogadta el:



- Alapszabály letölthető pdf-ben.

- Beszámoló letölthető pdf-ben.

- Feladat és rendezvényterv letölthető pdf-ben.


***





A meghívó letölthető pdf-ben.

***





A felhívás letölthető pdf-ben.

***










A beszámoló letölthető pdf-ben.

***



A tájékoztató letölthető pdf-ben.

***




A meghívó letölthető pdf-ben.
A konferencia programja letölthető pdf-ben.

***



A beszéd letölthető pdf-ben.

***





A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.

***



Beszámoló
az Atlanti Tanácsok Szövetségének (ATA)
2013. február 4-6. között Rómában megtartott 58. közgyűléséről

 

A kitűnő szervezéssel megtartott rendezvényen a Magyar Atlanti Tanácsot a Magyar Atlanti Tanács elnöke, Vizi E. Szilveszter és Szent-Iványi Ágnes alelnök képviselték.
Részvételünk igen hasznosnak bizonyult, mert az eddig is kitűnő nemzetközi kapcsolatainkat ismét felfrissítettük és tovább erősítettük.
A közgyűlés első napi programja az olasz Parlamentben, míg a 2. és 3. nap programjai az olasz NATO védelmi kollégiumában zajlottak.



Az Atlanti Tanácsok Szövetségének 58. közgyűlését az ATA elnöke dr. Karl A. Lamers úr nyitotta meg.
Lamers elnök úr hangsúlyozta, hogy Obama elnök washingtoni beiktatási ceremóniáján világos üzenetként hangzott el az, hogy az Egyesült Államok többé nem egy Amerika-Ázsia-Csendes-óceán tengelyről beszél, hanem kiegyensúlyozó politikáról, vagyis az Ázsiára fordított nagyobb figyelem nem az Európától való visszavonulásnak, vagy a NATO elhanyagolásának a jele.
A konferencián többek között az alábbi gondolatok hangzottak el:
Egy erősebb Európai Unió és az Atlanti Szövetség között elengedhetetlen és szükségszerű a szoros együttműködés.



A NATO, csakúgy, mint az Atlanti Tanácsok Szövetsége a transzatlanti szolidaritásnak, a kohéziónak és az együttműködésnek a szimbóluma és egy olyan időszakban, amikor új fenyegetésekkel szembesülünk, a NATO-ra nagyobb szükség van, mint bármikor korábban.
2020 felé közeledve a NATO stratégiája tovább fejlődik és egy hatékony, a társadalmak által megfizethető védelmet kíván nyújtani a szövetség tagjainak.



A NATO számára az egyik fő kihívás még mindig a folytatódó gazdasági válság, amire a tagállamok nem reagálhatnak a költségvetésük olyan mértékű megnyirbálásával, amely a védelmi lehetőséget később biztonsági krízishez vezethetné. A "Smart Defense" jegyében alapvetően hatékonyabban kell felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat.
Szóba került az "Arab Tavasz" kapcsán az Atlanti Tanácsok Szövetségének eredményes együttműködése a mediterrán térségben, melynek részei:
- a demokrácia támogatása
- a civil szféra fejlesztésének támogatása
- olyan civil csoportokkal történő kapcsolatok kialakítása, melyek a békét, biztonságot, széleskörű demokratikus gyakorlatokat támogatnak



Ezekkel a célokkal és eredményekkel az Atlanti Tanácsok Szövetségének fontos szerep jut az egész térségben a demokráciáért és stabilitásért folytatott küzdelemben. Biztató, hogy a nehéz időszak ellenére is ezen ügy mellett soha nem látott összefogás és szolidaritás tapasztalható.
Hangsúlyozásra került, hogy a kommunikáció a társadalom fiatalabb korosztályaival egyre nagyobb súlyt kell, hogy kapjon, mert a mai fiatalság a biztonságot garantáltnak tekinti és kevésbé foglalkoznak avval, hogy saját biztonságunk érdekében milyen lépéseket tesz a NATO.
A későbbiekben a konferencián személyi kérdésekről is döntöttek:
Ennek értelmében az Atlanti Tanácsok Szövetségének egyik alelnöki pozíciójára a dán származású Troels Frolinget - aki közel 10 évig látta el az ATA főtitkári pozícióját - választották meg. Az ATA új főtitkárává az olasz Giuseppe Belardettit választották meg.



A soron következő közgyűlés időpontjáról és helyszínéről Rómában még nem született döntés.

Szentiványi Ágnes
alelnök





***







A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***




Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az hírlevél teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



A dokumentum teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



A dokumentum teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



A dokumentum teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



A dokumentum teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



A dokumentum teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



A dokumentum teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***

Kedves Barátunk!

A Magyar ENSZ Társaság pályázatokon nyert támogatásból lefordíttatta a "Basic Facts about the United Nations" ENSZ-kiadvány 2011. évi kiadását. Ez egy bevezető könyv az ENSZ-ről, amely minden részletre kiterjedően, azonban tömören mutatja be, mit csinál a Szervezet és hogyan funkcionál, felvázolja struktúráját és céljait a történelem és a jelenlegi fejlemények összefüggésében. Eddig az első három fejezet készült el (267 oldalból 203), amit aktualitása és a pályázati feltételek miatt közzé teszünk. Remélhetőleg hamarosan a teljes szöveg az olvasó rendelkezésére áll.

A könyv szövege itt érhető el.


***




A hirlevél teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



A dokumentum teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***




A dokumentum teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***




Az oldal itt megtekinthető.

***

Tisztel Partnerünk, Kedves Kollégánk,

Március 4-én Oroszország modern történelmének hatodik elnökválasztására kerül sor. A most megválasztásra kerülő új orosz államfő elfoglalhatja a Kreml elnöki dolgozószobáját a következő hat, vagy akár 12 évre. Ugyanakkor valószínőleg nem okoz meglepetést az sem, hogy a választási verseny legesélyesebb jelöltje a jelenlegi kormányfő Vlagyimir Putyin - a három legnagyobb orosz közvélemény kutató intézet Putyin 58,9, 59,7, illetve 66 százalékos győzelmét jósolja.

Az orosz elnökválasztások alkalmából készült el Kitekintő külpolitikai lap következő elemzőfüzete, amely az elmúlt évek orosz gazdasági és politikai eseményeit, az elnökjelöltek programjait és más egyéb Oroszországgal és a választásokkal kapcsolatos témákat veszi nagyító alá.

Sok szeretettel ajánljuk figyelmébe az elemzőanyagunkat, és bízunk benne, hogy érdemben segítheti a munkáját.

További szép napot és kellemes hétvégét,
üdvözlettel,

Anton Bendarzsevszkij
Kitekinto.hu
Posztszovjet térség
Rovatvezető

Elemzés (pdf)


***




Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***



Az elemzés teljes tartalma letölthető pdf-ben.

***

Újabb feladatot kap Magyarország
a NATO-tól

 

Ezúttal egy évre szóló felkérést kapott a NATO-tól Magyarország.


A kabuli nemzetközi repülőteret fél éven keresztül sikeresen vezette az Afganisztánba vezényelt magyar katonai kontingens, így a NATO illetékes parancsnokságától újabb, ezúttal egy évre szóló felkérést kapott Magyarország - közölte Hende Csaba honvédelmi miniszter kedden Kecskeméten.
"Bízom benne, hogy ezzel a sikeres küldetéssel közelebb kerültünk a békéhez" - mondta a honvédelmi miniszter a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisán tartott ünnepségen, ahol a 2010. október 1-jétől a kabuli nemzetközi repülőtéren szolgálatot teljesítő 80 fős állományát fogadták, amely veszteség nélkül érkezett haza.
Április 1-jéig Magyarország volt a kabuli nemzetközi repülőtér nemzetközi biztonsági közremuködő erő által használt területének vezető országa, és Kilián Nándor dandártábornok, a kecskeméti repülőbázis parancsnoka volt a kabuli repülőtér parancsnoka.
Forrás: MTI

***

 



A konferenciáról készült beszámoló letölthető pdf-ben.


***




Katonák és KatonaSulisok hallgatták - Konferencia a NATO-ról

Magyarország a NATO-ban és a NATO Magyarországon - többek között erről beszélt Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter a Magyar Atlanti Tanács konferenciáján Debrecenben. A Megyeháza Árpád termét az 5. Bocskai István Lövészdandár vezető állománya és a Gábor Dénes Elektronikai és Műszaki Szakközépiskola és Kollégium honvédelmi ismereteket tanuló diákjai töltötték meg.

 

Az 1992-ben alakult, majd 1999-ben közhasznú társasággá újjászerveződött Magyar Atlanti Tanács (MAT) jelenlegi tevékenysége az euró-atlanti elvek integrálását irányozza elő, ennek keretében gyakorlati kérdésekre összpontosít, megalapozott ismeretek és hiteles információkat továbbít a magyar lakosság felé. A MAT elsődleges célja az atlanti együttműködés erősítése más tagállamokkal, nem elfelejtvén a magyar történelem folyamatosságát, hagyományait és kulturális sajátosságait.

 

 

A debreceni "Hazánk a folyamatosan megújuló NATO-ban" címmel megrendezett konferenciát Bodó Sándor, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Prof. Dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Atlanti Tanács elnöke beszélt a megjelenteknek a Magyar Atlanti Tanács tevékenységéről.


Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter a rövid történeti áttekintés után az 1999-es NATO csatlakozást követő időszakról beszélt, majd bemutatta a 2010-ben, Lisszabonban meghatározott új stratégiai koncepció lényegét. A kollektív védelem, a válságkezelés és az együttműködésen alapuló biztonság elvein keresztül vezette le a politikai konzultáció kiemelt szerepét és az új típusú fenyegetésekre való reagálás mai lehetőségeit.

 

 

Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára "Nemzeti érdekeink érvényesítése a Magyar Honvédség nemzetközi műveletekben történő részvételén keresztül" című előadásában a missziós szerepvállalások jelentőségéről beszélt. Egyúttal - megragadva az alkalmat - köszönetét fejezte ki Dr. Böröndi Gábor dandártábornoknak, az 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokának, hogy hadműveleti területeken a debreceni dandár katonái vannak jelen a legnagyobb számban, s hogy a feladatokat kiválóan felkészült katonák magas színvonalon látják el.


Dr. Sztáray Péter András, a Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkárának, politikai igazgatójának előadása "Általános biztonságpolitikai kitekintést" nyújtott a vendégeknek, végül Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Kar megbízott dékánja, az afganisztáni PRT-8 parancsnokának beszámolója zárta az előadások sorozatát.


 

A rendezvény szünetében Dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka "A Magyar Néphadseregtől a NATO-tagságig" című kiállítást nyitotta meg.



Révészné dr. Markovics Zita hadnagy




***


"Hazánk a folyamatosan megújuló NATO-ban"

A virtuális térrel új hadszíntér nyílt! - mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter azon a konferencián, amelyet "Hazánk a folyamatosan megújuló NATO-ban" címmel rendezett a Magyar Atlanti Tanács november 24-én, csütörtökön Debrecenben, a Megyeháza Árpád-termében. A rendezvény előtt nyitották meg a "A Magyar Néphadseregtől a NATO-tagságig" című kiállítást.

 

Konferenciát rendezett a Magyar Atlanti Tanács november 24-én Debrecenben, a Megyeházán. A Hazánk a folyamatosan megújuló NATO-ban című rendezvényt - amelyen részt vett Hende Csaba honvédelmi miniszter, Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, dr. Sztáray Péter András, a Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkára, politikai igazgatója, valamint dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Kar megbízott dékánja, az afganisztáni MH Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásának parancsnoka - prof. dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Atlanti Tanács elnöke nyitotta meg.

Hende Csaba előadásában a biztonságot a levegőhöz hasonlította, mondván, ha van, az természetes, ha nincs, mindjárt elkezdünk kapkodni utána. A NATO-tagsággal járó kötelezettségekről kijelentette: semmi sincs ingyen, senki sem lehet potyautas, mert azt "előbb-utóbb a villamosról is ledobják".

 

 

A honvédelmi miniszter fontosnak tartotta, hogy a virtuális térrel új hadszíntér nyílt, melynek jelentőségét jól jelzi a korábbi, az észt közigazgatást romba döntő, majd Grúziát ért kibertámadás, vagy az, hogy a kínai haderoben csak ezen a területen 100 ezer ember dolgozik.


 

 

Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára előadásában elmondta: nemzeti érdekeinket jól érvényesíthetjük a nemzetközi katonai műveleteken keresztül. Hangsúlyozta: ugyan sehol sincs leírva, de a NATO-ban az a szokás, hogy az egyes tagállamok a szárazföldi erejük tíz százalékát műveletben tartják. A magyar katonák közül folyamatosan több mint ezer teljesít missziót a Balkántól Afganisztánon át Ciprusig, de például Ugandában is jelen vagyunk.


 

 

A rendezvény előtt dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka nyitotta meg A Magyar Néphadseregtől a NATO-tagságig című kiállítást.



Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária




***


 



A program letölthető jpg-ben.


***


Átalakulóban van a világ (Vas Népe, 2011. október 14. péntek, 1+3. o.)

 

Szombathely - A tegnapi NATO-konferencián dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter is előadást tartott.
A Magyar Atlanti Tanács szervezésében tartottak tegnap konferenciát "Hazánk a folyamatosan megújuló NATO-ban" címmel. Dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke a konferencia bevezetőjében leszögezte, átalakulóban van a világ, újabb erőközpontok alakulnak: Oroszország újra a porondon van, Kína komoly hadi fejlesztésekbe kezdett, Japán és Brazília is potenciális hatalmi központtá válhat.
A kabinetfőnök szerint ezeket a problémákat csak a NATO képes megoldani. A bevezető után dr. Puskás Tivadar polgármester kapott szót, aki válaszolt arra a mindenkiben felmerülő kérdésre, hogy miért éppen Szombathelyen tartanak NATO-konferenciát. A város történelmének katonai vonatkozásait sorolta fel a polgármester. Elsőként 43-at emelte ki, Claudius császár akkor alapította Savariát a kiszolgált katonáknak. Megemlítette 1889 októberét, amikor átadták a11-es Huszár laktanyát, s 1919-etis, amikor repülőszázad települt ide.
Hozzátette, jelenleg nincs helyben alakulat, ám a város adja a honvédelmi minisztert.
3. oldal:
Prof. dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Atlanti Tanács elnöke nyitotta meg a konferenciát.
- Amióta a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében, azóta folyamatosan a világpolitika részei vagyunk emelte ki az akadémikus. Az évek során több védekező háborúba is belekeveredtünk, annak ellenére, hogy ez a nép mindig békére vágyott. Bekövetkezett ez a pillanat is: a nép szavazás útján úgy döntött 1999-ben, hogy a NATO tagjai leszünk. Már akkor tudtuk, hogy ez milyen fontos, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy több mint 85 százalék volt a támogatottság. A NATO nem csak katonai szervezetként biztosítja a békét, felel az energia- és atombiztonságért, fellép a terrorizmus ellen. A feladatokról beszélni kell, erre pedig kitűnő alkalom egy konferencia.
Első előadóként dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter kapott szót, "Magyarország a NATO-ban és a NATO Magyarországon" címmel tartott előadást. A honvédelmi miniszter bevezetésként a legnagyobb és legerősebb katonai szövetség megalakulásáról beszélt, majd a stratégia többszöri módosítására is kitért.
Beszélt a NATO tagjainak egyenrangúságáról, s arról is, hogy az amerikai nagykövet nemrég tájékoztatta: újabb technológiai előrelépést biztosító fegyvereket, eszközöket kap Magyarország, melyeket majd az afganisztáni misszió használhat. Ilyen például az előre tolt földi, légi irányítási pont, amely védelmi eszköz. Akár magyar katona is irányíthatja majd az amerikai légierőt, vagyis bármikor a helyszínre hívhatja a gépeket, hogy semmisítsék meg a veszély forrását. Dr. Hende Csaba említést tett a legújabb veszélyforrásokról is, egy új hadszíntér, a virtuális tér meg-jelenéséről. Kiemelte: nemrég érkezett a felkérés, hogy a Magyar Honvédség irányítsa egy évig a kabuli repteret. A miniszter szerint ez nagy megtiszteltetés, a megvalósulás lehetőségeit még vizsgálják.
Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára a "Nemzeti érdekeink érvényesítése a Magyar Honvédség nemzetközi műveletekben történő részvételén keresztül" című előadásában a katonák speciális tevékenységét és a missziók feladatait ismertette. Hangsúlyozta, több mint 130 háború, fegyveres konfliktus zajlik jelenleg a világban, s több mint ezer magyar katona szolgál a missziókban. Új típusú fenyegetettséggel is szembe kell néznünk: a nemzetközi terrorizmussal, a tömegpusztító fegyverek, drogok terjedésével és a fogyatkozó energiakészletekkel. Az előadások után dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum megbízott főigazgatója nyitotta meg a "Magyar Néphadseregtől a NATO-tagságig" című kiállítást, majd dr. Boldizsár Gábor ezredes, az afganisztáni PRT 8 parancsnoka tartott élménybeszámolót.


***


Magyarország elismert, sikeres NATO-tag

 

Magyarország a NATO megbecsült és elismert tagja, amit az is bizonyít, hogy az Egyesült Államok hamarosan az úgynevezett JTAC-képesség átadásával is támogatja majd a Magyar Honvédség afganisztáni szerepvállalását - mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter október 13-án, csütörtökön Szombathelyen.

 

Hazánk a folyamatosan megújuló NATO-ban címmel rendezett konferenciát Szombathelyen, a városháza üléstermében október 13-án a Magyar Atlanti Tanács.

A rendezvényen előadást tartott Hende Csaba honvédelmi miniszter, illetve Fodor Lajos, a tárca közigazgatási államtitkára is. Rövid köszöntőjében a konferencia moderátora, dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke úgy fogalmazott: a 2001. szeptember 11-i terrortámadások egyértelműen jelezték a hidegháború befejeződése után rövid ideig fennálló egypólusú világrend végét, a NATO pedig az új kihívásokra reagálva folyamatosan átalakul és megújul.

Emlékeztetett: az észak-atlanti szövetség nemcsak katonai rend, hanem értékközösség is egyben, amelynek hazánk is teljes jogú tagja.

Ezután Dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere üdvözölte a megjelenteket, röviden felidézve a város katonamúltját, majd Prof. Dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Atlanti Tanács elnöke nyitotta meg a konferenciát.

 

 

Mint kiemelte, Magyarország a viharos évszázadok közepette is mindig békére vágyott, és a magyar nemzet az 1997-es NATO-tagságról döntő referendumon is erről tett tanúbizonyságot, amikor minden más tagállam lakóinál nagyobb arányban, 85 százalékos többséggel mondott igent a szövetséghez történő csatlakozásra.

Vizi E. Szilveszter rámutatott: a NATO tevékenysége minden ízében a polgári lakosság érdekeit szolgálja, és a szövetség ereje biztosítja a tagállamok számára a fejlődéshez nélkülözhetetlen biztonságot.

 

 

 

A valaha létezett legerősebb katonai szövetség

Magyarország a NATO-ban, a NATO Magyarországon című előadásában Hende Csaba honvédelmi miniszter felidézte: a szövetséget a hidegháborús szembenállás hívta életre, de a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyében megfogalmazódó kollektív védelem alapelve azóta is meghatározza a szervezet működését. "A NATO a világtörténelem legnagyobb, legerősebb és legsikeresebb katonai szövetsége", mutatott rá a honvédelmi miniszter, hangsúlyozva, hogy a szövetségnek történelme során ugyanakkor az új kihívásokra is mindvégig folyamatosan reagálnia kellett. Ennek tükrében szót ejtett a NATO eddigi stratégiai koncepcióiról, és kiemelte: a szövetségben érvényesülő "egy mindenkiért, mindenki egyért" elv az eljárásrendben is megnyilvánul. Szemben például az egykoron a Varsói Szerződésben érvényesült gyakorlattal, a NATO-ban Magyarország a többi tagállammal egyenjogú tag.

Ennek legfrissebb bizonyítékaként Hende Csaba elmondta: a héten Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet asszony arról tájékoztatta, hogy döntés született újabb jelentős értékű amerikai fegyver és felszerelés átadásáról a Magyar Honvédség részére, elsősorban az afganisztáni misszió megerősítése céljából. Ezen belül is alapvető újdonságot jelent az úgynevezett JTAC-képesség, amely előretolt földi légi irányítási pontok védelmi fegyverként történő alkalmazását jelenti. Segítségével a magyar katonák az adott helyszínre hívhatják a szövetséges légierőt, hogy ott az az ő irányításuknak megfelelően megsemmisítse az észlelt fenyegetést.

Hende Csaba részletesen szólt a NATO 2010-ben elfogadott új stratégiai koncepciójának alapelveiről és az új típusú kihívásokról, így például a kibernetikai tér biztonságának jelentőségéről vagy az energiabiztonság kérdéséről. Hangsúlyozta a költséghatékonyság fontosságát, amelynek jegyében multinacionális védelmi képességek kialakítására került sor a szövetség égisze alatt többnemzeti csoportosításban és megosztásban. Kiemelte Magyarország szerepvállalását ezen együttműködésekben, például a katona-egészségügyi hálózat terén, de példaként hozta fel a többnemzeti stratégiai légiszállítási képesség és a pápai bázisrepülőtér e téren játszott alapvető szerepét is.

Mint fogalmazott, hazánk erőfeszítéseit a szövetségesek is elismerik: ezért kaptunk felkérést a közelmúltban arra, hogy - két, egyenként féléves ciklus után - egy teljes évre is vállaljuk el a vezető nemzet szerepét a Kabuli Nemzetközi Repülőtéren. Hende Csaba azt mondta: jelenleg e kérdésben még nem született döntés, a feltételek vizsgálata folyik, ám már maga a felkérés ténye is igen komoly elismerést jelent Magyarország számára.

 

 

 

Nemzeti érdekérvényesítés

A miniszter előadása után Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára szólt a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséről a Magyar Honvédség nemzetközi műveletekben történő részvételén keresztül. "Kevesen tudják, hogy jelenleg több mint százharminc háború és fegyveres konfliktus zajlik a világban, és ezek közül több mint tízben ezer fölött van a halálos áldozatok száma. A sebesültek, otthontalanok száma pedig ennek többszöröse", mutatott rá.

Fodor Lajos kiemelte: napjainkban olyan modern kihívásokkal kell szembenéznie a NATO-nak, mint a terrorszervezetek által folytatott aszimmetrikus hadviselés, a kiberterrorizmus vagy a kábítószer-kereskedelem. Ismertette hazánk elsődleges nemzeti érdekeit, illetve a szövetségen belül érvényesülő legfontosabb biztonság- és védelempolitikai alapelveket.

A közigazgatási államtitkár elmondta: jelenleg több mint ezer magyar katona szolgál béketámogató műveletekben a világ különböző válsággócaiban, amelyek célja a fegyveres konfliktusok megelőzése, megakadályozása, illetve humanitárius segítségnyújtás az adott területeken. E missziók közül jelenleg egyértelműen az afganisztáni jelenti a legkomolyabb kihívásokat, de hazánk szempontjából alapvető jelentőséggel bír a Nyugat-Balkán stabilitása, így a KFOR- és EUFOR-missziók sikere is.

Fodor Lajos összegzésként úgy fogalmazott: a magyar haderő nemzetközi szerepvállalása a nemzeti érdekek további érvényesítését biztosítja a világpolitikai folyamatokban, a Magyar Honvédség a magyar politika egyik érdekérvényesítő eszköze. "E békeműveleti szerepvállalás pedig elismert, sikeres tevékenység", zárta előadását a közigazgatási államtitkár.

 

 

Ezután Dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka nyitotta meg A Magyar Néphadseregtől a NATO-tagságig című kiállítást, majd a konferencia második részében Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem megbízott katonai főigazgatója, az afganisztáni PRT-8 egykori parancsnoka tartott előadást élményeiről. Ezután Dr. Sztáray Péter, a Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkára ejtett szót a NATO-tagság külügyi vonatkozásairól.

 

 

 

 


***






A program letölthető png-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***







A meghívó letölthető pdf-ben.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.


***







A meghívó letölthető pdf-ben.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.


***







A meghívó letölthető pdf-ben.


***







A meghívó letölthető pdf-ben.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.


***









A meghívó letölthető pdf-ben.


***




Magyarország-NATO
RÖVIDHÍR - Martonyi: Magyarország helye a NATO-ban van

 

Budapest, 2012. október 5., péntek (MTI) - Martonyi János külügyminiszter szerint Magyarország helye a NATO-ban, a transzatlanti családban van, mert sok minden változik ugyan a világban, de az értékek állandóak maradnak, és a NATO alapvetően értékközösség.

 

A tárcavezető a Magyar Atlanti Tanács megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett pénteki emlékülésen azt mondta, Magyarország csak abban a szövetségben lehet biztonságban, ahol a tagok között megvan a bizalom, az egyetértés, és számíthatnak egymásra.

Ezért az ország helye most és a következő évtizedekben is a NATO-ban van - emelte ki. Hozzátette: Magyarország biztonságának a NATO-szövetségesek ereje és szolidaritása az alapja.




 

 

Budapest, 2012. október 5.
Martonyi János külügyminiszter, Karl Lamers, a NATO Parlamenti Közgyőlésének elnöke és Hende Csaba honvédelmi miniszter (b-j) a Magyar Atlanti Tanács megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen, Budapesten, a Stefánia-palotában.
MTI Fotó: Máthé Zoltán





***





Magyarország-NATO
Martonyi: Magyarország helye a NATO-ban van

 

Budapest, 2012. október 5., péntek (MTI) - Martonyi János külügyminiszter szerint Magyarország helye a NATO-ban, a transzatlanti családban van, mert sok minden változik ugyan a világban, de az értékek állandóak maradnak, és a NATO alapvetően értékközösség.

 

A tárcavezető a Magyar Atlanti Tanács megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett pénteki emlékülésen azt mondta, Magyarország csak abban a szövetségben lehet biztonságban, ahol a tagok között megvan a bizalom, az egyetértés, és számíthatnak egymásra.

Ezért az ország helye most és a következő évtizedekben is a NATO-ban van - emelte ki. Hozzátette: Magyarország biztonságának a NATO-szövetségesek ereje és szolidaritása az alapja.

Felidézte: 1999 márciusában, néhány nappal az után, hogy Magyarország a szövetség tagja lett, megkezdődött a NATO Jugoszlávia elleni légioffenzívája. Rosszabb lett volna, ha akkor Magyarország nem lett volna a szövetség tagja, így ugyanis sokkal nagyobb biztonságban érezhették magukat a magyarok - emlékeztetett.

A Magyar Atlanti Tanácsról azt mondta, feladata eleinte az volt, hogy megmagyarázza, miért van szükség a NATO-csatlakozásra. Továbbra is fontos a szervezet munkája, mert gyakran felmerülnek kétségek, és többen úgy gondolhatják, meg kell változtatni az eddig vallott értékeket, pedig ez nem így van - tette hozzá.

Hende Csaba honvédelmi miniszter a rendezvényen azt mondta: az európai NATO-szövetségesek jelenleg gazdasági válsággal birkóznak, ezért a korábbinál jóval kevesebb pénz jut védelmi fejlesztésekre, és egyre nagyobb a különbség a védelmi költségvetésben az Atlanti-óceán két partján - jelentette ki a miniszter. Hozzátette: ebben a helyzetben még fontosabb az euroatlanti nézetek terjesztése.

Hende Csaba hangsúlyozta, Magyarország támogatta a szövetség bővítését, elsősorban a környező országok csatlakozását, mert a NATO küldetése a biztonság garantálása.

Eleni Tsakopoulos Kounalakis budapesti amerikai nagykövet arról beszélt, hogy a NATO-tagállamok együttmőködésére nagyobb szükség van, mint valaha. Ezt a közelmúltbeli észak-afrikai események is bizonyítják - utalt a líbiai Bengáziban lévő amerikai külképviseletet ért támadásra.

Azt mondta, az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatának egyik legfontosabb területe az együttmőködés a nemzetközi biztonságért, és Washington nagyra értékeli Budapest munkáját.

Karl Lamers, a NATO parlamenti közgyőlésének német elnöke, a Bundestag védelmi bizottságának elnökhelyettese kiemelte, a NATO a békéért és a jogállamiságért küzd, Magyarország a szövetség tagjaként hozzájárul a nemzetközi biztonsághoz. Magyarországnak különleges helye van a transzatlanti családban, az egész világon - például Afganisztánban, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban - részt vett a NATO munkájában, és ezzel segítette a stabilitás megteremtését - hangoztatta.

Vizi E. Szilveszter akadémikus, a szervezet elnöke megnyitó beszédében felidézte: a tanács 20 éve, Antall József miniszterelnök javaslatára alakult, feladata az volt, hogy előmozdítsa Magyarország NATO-csatlakozását. Ennek a 20 évnek a sikertörténete - mondta -, hogy ebben az időszakban valamennyi magyar kormány támogatta az ország NATO-tagságát.

Az elnök szerint jelenleg a szervezet legfőbb célja, hogy segítse a transzatlanti elvek és értékek minél szélesebb körő elfogadását a magyar társadalomban.

Az emlékülésen felszólalt Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője, és beszédet mondtak a szervezet alapítói is: Kodolányi Gyula, Bod Péter Ákos és Szent-Iványi Ágnes.



 

 

Budapest, 2012. október 5.
Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke (j) fogadja Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövetet (b) a Magyar Atlanti Tanács megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen, Budapesten, a Stefánia-palotában.
MTI Fotó: Máthé Zoltán





***








A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető jpg-ben.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.
A jelentkezési lap letölthető doc-ban.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.


***



 



A program letölthető doc-ban.


***



A Magyar Atlanti Tanács 2012. május 29-i Közgyülésén elfogadott dokumentumok:

  • mérleg
  • közhasznúsági jelentés
  • beszámoló a Magyar Atlanti Tanács 2011.évi szakmai tevékenységéről
  • MAT Felügyelő Bizottságának jelentése
  • MAT 2012. évi feladat és rendezvényterve


Az elfogadott dokumentumok letölthetők:

mérleg 1.oldal, mérleg 2.oldal, mérleg 3.oldal, mérleg 4.oldal
közhasznúsági jelentés
beszámoló a Magyar Atlanti Tanács 2011.évi szakmai tevékenységéről
MAT Felügyelő Bizottságának jelentése

***



A meghívó letölthető pdf-ben.

***







***








***








***








***








***








***








***








***


 



A program letölthető pdf-ben.


***



 



A program letölthető pdf-ben.


***








***








***







A meghívó letölthető pdf-ben.


***






A meghívó letölthető jpg-ben.


***






A meghívó letölthető pdf-ben.


***








A program letölthető pdf-ben.


***







***







A meghívó letölthető pdf-ben.


***







A meghívó letölthető jpg-ben.


***








***







***







***










***







***


 

Budapest ad otthont a Transzatlanti Törvényhozói Dialógusnak (TLD)

 

A 70. EU-USA Interparlamentáris találkozó a magyar elnökség parlamenti záróeseményeként 2011. június 30 - július 1-én Budapesten kerül megrendezésre. A találkozó napirendjén szerepel a demokrácia és az emberi jogok érvényesítése; a biztonságpolitikai transzatlanti dimenziójának aktualitásai; mezőgazdasági, élelmiszeripari és energiaügyi kérdések; valamint a szállításbiztonság és az adatvédelem témái. A konferenciát július 1-jén Kövér László, az Országgyulés elnöke köszönti. A TLD társelnökségét jelenleg az Európai Parlament részéről Elmar Brok (német, Európai Néppárt), az USA Kongresszus részéről pedig Cliff Stearns (republikánus) képviselők töltik be. A TLD delegáció munkáját Hankiss Ágnes, Herczog Edit és Szájer József magyar európai parlamenti képviselők segítik.

 

Az EU és az USA közötti parlamenti kapcsolatok kezdete 1972-ig nyúlik vissza, amikor az USA Kongresszusának delegációja az első alkalommal hivatalos látogatást tett az Európai Parlamentben. Az EU és az USA által 1995-ben megkötött Új Transzatlanti Napirend (New Transatlantic Agenda, NTA) a parlamenti kapcsolatok megerősítését is maga után vonta: 1999-ben az addigi interparlamentáris találkozók intézményesítése következtében jött létre az ún. Transzatlanti Törvényhozói Dialógus (Transatlantic Legislators' Dialogue, TLD).


A TLD keretében évente két találkozóra és telekonferenciára kerül sor az Európai Parlament és az USA Kongresszusának delegációi között közös érdeklődésnek örvendő témákban, a folyamatos párbeszéd fenntartása céljával. Az első félévi találkozót hagyományosan a soros elnökséget adó uniós tagállam parlamentjében rendezik meg, a második félévit pedig az Egyesült Államokban.


***




A meghívó letölthető pdf-ben.


***












A Közhasznúsági jelentés letölthető pdf-ben.











A beszámoló letölthető pdf-ben.





A tervezett költségvetés letölthető pdf-ben.



A dokumentum letölthető pdf-ben.



A jelentés letölthető pdf-ben.


***


Az elnöki levél letölthető pdf-ben.

A rendelkező nyilatkozat letölthető pdf-ben.

Az adategyeztető lap letölthető pdf-ben.


***


GLOBSEC 2011

 

A világ valamennyi tájáról érkezett 400 meghívott vett részt Pozsonyban a GLOBSEC Fórumon, amely az eddigi események közül a legnagyobbnak mutatkozott. Közép-Kelet Európában ilyen méretű biztonsági fórumot még nem tartottak. A nemzetközi politikai élet legjelesebbjei, vezető újságírók, szakértők, agytrösztök elemzői, diplomaták, és az üzleti világ vezető képviselői tették tiszteletüket.

 

 A Duna-parton újonnan megnyílt Kempinski Hotel adott helyt a tanácskozásnak, az "Éjszakai bagoly" szekció a Chatam House szabályai szerint szabad utat engedett a nyílt és őszinte megbeszélésnek. Szó esett itt a védelmi kiadások nagymérvű visszaeséséről, ami jelenleg a NATO több tagországát jellemzi.

 Az egyik szekció éppen arról szól, hogy "tehetünk e többet, kevesebből?"   A résztvevők egyöntetű megállapítása szerint "nem", ami annyit jelent, hogy kevesebb ráfordítással, kisebb lesz a kapacitás. Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy nem lenne szabad eltérni a NATO előírástól, ami a GDP 2%-ában határozza meg a hozzájárulás költségét. Kétségbe ejtő, hogy néhány tagország annyira nem veszi komolyan ezt az előírást, hogy hozzájárulása nem éri el még a GDP 1%-át sem.

 

Egy másik szekció az eurózóna pénzügyi problémáit tekintette át. Az euró stabilitása előfeltétele az uniós intézményi rendszer problémamentes működésének, és a globális biztonságnak is. Az államháztartási hiány komoly veszélyt jelent a tagországok kormányai számára, de nem végzetes a monetáris unió szempontjából. Az egyik hozzászóló szerint a keyenesiánus-féle gazdasági kormányzás elmélet nem fenntartható, és éppen ez az elmélet vezetett a jelenlegi igen komoly pénzügyi problémákhoz. A jelenlévők megállapodtak abban, hogy az eurózóna jelenlegi status quo-jának fenntartása illuzórikus, a strukturális reform elkerülhetetlen.

 

A harmadik szekció a cyber biztonsággal foglalkozott, azzal a témával, amely jelenleg a világ valamennyi biztonságpolitikai konferenciáján előkelő helyen szerepel. Az Észtország ellen elkövetett 2007-es cyber- támadás mintegy referenciapont szerepelt számos résztvevő számára. A tárgyaló felek nem jutottak egy álláspontra a tekintetben, hogy mit kellene a NATO-nak tennie ahhoz, hogy a cyber-védelem problémáját gyorsan be tudja azonosítani. Egyesek szerint e kérdésben az EU inkább illetékes lehet, mint a NATO. Egyesek szerint sok minden történt a probléma természetének beazonosítása terén, de egy kielégítő közös politikát jelenleg még nehéz definiálni akkor, amikor Afganisztánra összpontosul a figyelem. Néhány ország, mint pl. Nagy-Britannia előbbre jár más tagországoknál a kormányzat, a honvédelem, és a biztonságpolitika összehangolásának kérdésben.

***

 

GLOBSEC

 

 

2011. március 2-4. között hatodik alkalommal került megrendezésre a Szlovák Atlanti Bizottság (Slovak Atlantic Commission – SAC) égisze alatt a GLOBSEC névre keresztelt kül- és biztonságpolitikai konferencia. Az elmúlt évek során a rendezvény rendkívül látványosan fejlődött, miközben eredeti célkitűzéseihez mindvégig hű maradt; nevezetesen, hogy felhívja a társadalom figyelmét a 21. századi biztonsági kihívásokra, valamint a transzatlanti partnerség globális biztonsági környezetben betöltött szerepére. A meghívott előadók és a közönség sokszínűségének köszönhetően a konferencia kezdetektől fogva remek lehetőséget kínál az aktuális nemzetközi politikai folyamatok és biztonságpolitikai kérdések széles körben történő megvitatására, ahol biztonságpolitikai szakértők, parlamenti-, kormányzati- és katonai tisztviselők, diplomaták, vállalati vezetők, a média képviselői és a jövő értelmisége, fiatal kutatók, egyetemi hallgatók egyaránt megtalálhatók.

A szervezők saját bevallása szerint a rendezvény hosszú távú célja, hogy fórumot biztosítsanak a szlovák és más államok biztonságpolitikai szakértői számára a minőségi vitának, valamint megmutassák, hogy Szlovákia olyan partner, aki jelentősen hozzájárul az aktuális biztonsági kihívásokról szóló nemzetközi vitákhoz, és nem csak a harcmezőn, de a nyílt diplomácia terén is aktív szereplő. Azt, hogy a kezdeményezés mennyire előremutató és sikeres, többek közt bizonyítja, hogy a konferencia társszervezői és partnerei között megtalálható a NATO, az Európai Bizottság, a Szlovák Külügyminisztérium, a Szlovák Védelmi Minisztérium, a Visegrádi Alap, vagy épp olyan nem kormányzati szervezetek, mint a Konrad Adenauer Alapítvány. Emellett évről-évre komoly hadiipari szereplők tűnnek fel a támogatók között (például a BAE Systems, Raytheon, Lynx, Airbus Military). A 2005-ben indult GLOBSEC 2009-re már olyan egyedülálló nemzetközi biztonságpolitikai fórummá nőtte ki magát, ahol befolyásos, vezető politikusok, külügyminiszterek, védelmi miniszterek, vállalatok és nem kormányzati szervezetek vezetői, közösségi és értelmiségi vezetők találkoztak – így egyáltalán nem túlzás a szervezők azon állítása, hogy a GLOBSEC feltette Pozsonyt azon európai fővárosok térképére, ahol fontos nemzetközi fórumokon alakítják a transzatlanti biztonsági kérdések napirendjét.

 

A teljesség igénye nélkül említünk néhány nevet a konferencián résztvevő politikusok, akadémikusok és szakértők közül a korábbi évekből: Anders Fogh Rasmussen (NATO főtitkár), Marc Perrin de Brichambaut (EBESZ főtitkár), Karel Schwarzenberg (Cseh Köztársaság Miniszterelnök-helyettes és Külügyminiszter), Stephen Flanagan (CSIS alelnök), Oksana Antonenko (IISS főmunkatárs), Julian Lindley-French (Holland Védelmi Akadémia professzor).

 

A V4 külügyminiszterei tartanak előadást a GLOBSEC-en

 

 

2011-re a GLOBSEC egyfajta platformként is szolgál a Visegrádi Államok véleményének erősítésére a nemzetközi „agytröszt” közösségben, illetve a transzatlanti agenda közép-európai perspektívából történő formálására. A GLOBSEC 2011 gyakorlatilag mindennel rendelkezett, ami egy mind a résztvevők (mintegy 500 fő, több mint 40 országból), mind a szervezés tekintetében magas színvonalú, nemzetközi konferenciát jellemez. Idén az üdvözlő fogadást követően az első napon egy új formátumú, informális ülésszakkal kezdődött a rendezvény (Night Owl Session – NOS), amely kellemes környezetben, a Chatam House szabályai alapján igyekezett garantálni a kötetlen, élénk és interaktív eszmecserét három témakörben: EURO: Váltás a túlélésről az újjászületésre?; Stratégiai Védelmi Felülvizsgálatok: Tehetünk többet kevesebből?; Biztonságban vagyunk a kibertérben?.

 

A konferencia második napján került sor a hivatalos megnyitóra, amit különböző témakörökben négy önálló ülésszak, és az első naphoz hasonló, vacsorával egybekötött informális vitaestek követtek az arab világ forradalmai, Ukrajna politikai és társadalmi irányváltása, a NATO-EU kooperáció, a klímaváltozás, a NATO nukleáris politikája, a pénzügyi válság utáni védelmi együttműködés és az energiabiztonság témakörében. A konferencia részletes programja elérhető a Szlovák Atlanti Bizottság honlapján. A GLOBSEC 2011 ülésszakait igen aktuális és érdekes témák köré szervezték, és bár akadt olyan panel is, amely viszonylag kevés hozzáadott információval bírt, túlnyomórészt hasznos tanulságokat, következtetéseket és számos nézőpontot megjelenítő érdekes hozzászólásokat, kérdésfelvetéseket hallhatott a közönség, melyek közül a teljesség igénye nélkül mutatunk be néhányat.

 

 

Fehéroroszország és az Európai Unió Keleti Partnerség programja

 

Két szekció a 2010 őszi fehérorosz választások hatásait (a kialakult helyzetet, az Európai Unió feladatait, különös tekintettel az emberi jogi jogsértésekre), valamint az EU Keleti Partnerség átstrukturálásának szükségességét vitatta meg.

 

A fehérorosz választásokkal kapcsolatban számos vélemény, felvetés és kérdés hangzott el, melyek közül több is arra vonatkozott, hogy napjainkban az Európai Unió kénytelen eltűrni a keleti határai mentén zajló emberi jogi jogsértéseket, mivel nem rendelkezik a fellépéshez szükséges valós eszközökkel. Ezt a problémát súlyosbítja, hogy amit megszorításokkal (pl. Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök beutazásának tilalma) a „szolgáltató szektorban” megvalósíthat, az nagyrészt Oroszország jóvoltából könnyedén áthidalható, pótolható a fehérorosz vezetés számára. Gazdasági oldalról is hasonló a helyzet, mivel az orosz együttműködésnek köszönhetően az EU által foganatosított megszorításoktól nem lehet átütő sikert elvárni (pl. orosz-belorusz gazdasági unió). Az EU „soft” eszközeinek tárházában szerepel(het) a fehérorosz vezetők és a politikai elit EU-ban található bankszámláinak befagyasztása, valamint egy lényegesen nagyobb erőfeszítéseket igénylő támogatási rendszer kialakítása, melynek elsősorban a fiatal generáció, a jövő (ellenzéki) elitjének, értelmiségének elkötelezettségét kell fokoznia a demokratikus értékek, így például az emberi jogok mellett. Ennek érdekében hangzott el a hozzászólók részéről javaslat például az Erasmus és Fulbright ösztöndíjak célirányos kiterjesztésére.

 

Mind a panel előadói, mind a hozzászólók hangsúlyozták, hogy annak érdekében, hogy az országban fokozatos demokratikus átalakulás és ne forradalom mehessen végbe, ezeknek a támogatásoknak folyamatosan el kell jutniuk a kívánt célcsoportok tagjaihoz. Egyelőre azonban az sem tisztázott, hogy ki lenne az a bizonyos ellenzéki párt, vagy nem kormányzati szervezet, amit az EU támogathatna. Kérdéses az is, hogy elegendő-e egy alternatív ellenzéki vezető, vagy esetleg többre lenne szükség, és ezek közül az EU kit, milyen mértékben támogatna? Ugyanakkor komoly kétségek övezik az EU esetleges fellépését akár a nemrég létrehozott Külügyi Szolgálaton keresztül, mivel egy szuverén állam belügyeibe való ilyen közvetlen beavatkozás nem elfogadott gyakorlat.

 

A Fehéroroszország irányába foganatosítandó politikai lépések értékelésénél felmerült, hogy több tanulmány is arról számol be, hogy az EU lakosságának (demokratikus) alapértékei jelentős mértékben eltérnek a fehérorosz lakosság alapértékeitől, ezért ezeket valamilyen módon össze kell egyeztetni a jövőben. A rendszer átalakítását alapvetően a politikai elitnek kellene vezetni, de a jelenlegi elit nem bír a demokratikus átmenethez szükséges politikai és társadalmi szocializációval, a társadalom pedig még inkább éretlen. Így az Európai Unió számára jelentősebb eredménnyel bírhat, ha a törvényesség, a pluralizmus és a piacgazdaság fejlesztésében vállal szerepet, és nem az ideáltípusos demokráciát erőlteti. Egy hozzászóló rámutatott, hogy jelenleg problematikus az Európai Unió részéről a média- és szólásszabadság kritikája is, miközben az EU soros elnökségét ellátó Magyarország alapvető uniós értékeket sért médiatörvényével.

 

Végül a hozzászólások kapcsán kialakuló eszmecsere általános konklúzióját úgy lehetett megfogalmazni, hogy különösen fontos, hogy rövidtávon az EU nyomást gyakoroljon a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében, hosszú távon pedig felkutassa és támogassa azokat az ellenzékieket, akiken keresztül előkészíthető és megvalósítható a békés politikai átalakulás Fehéroroszországban.

 

A Keleti Partnerséggel kapcsolatban egyértelműen kijelentésre került, hogy az Európai Unió a 2005-ben bekövetkezett ukrajnai politikai fordulatot követően egy olyan lehetőséget szalasztott el, ami 2010-ben visszatérítette az országot az oroszbarát irányba. Ukrán szempontból ennek oka az lehetett, hogy a nyugati államok alulértékelték az ország stratégiai jelentőségét, ami az ország méretén és lakosságán túlmenően elsősorban az elhelyezkedéséből adódó tranzit szerepében nyilvánul meg. Pedig utóbbi különösen előnyös abból a szempontból, hogy Ukrajna területén nincsenek olyan befagyott konfliktusok, mint a többi kelet-európai állam területén.

 

Azt is szem előtt kell tartani, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak eltérőek az érdekei a térségben, így az Uniónak saját bilaterális kapcsolatainak fejlesztésére kell támaszkodnia, aminek egyik fontos lépése a társulási tárgyalások folyamatának újjáélesztése. A Keleti Partnerség jövőjével kapcsolatban egyértelműen megfogalmazódott, hogy az eddigi tanulságok alapján szükségessé vált a támogatások átstrukturálása, melynek értelmében a korábbi gyakorlat helyett a támogatás mértékét a valós teljesítésekhez kell kötni. Az EU keleti szomszédjai irányában differenciált értékelés kialakítása kívánatos, aminek keretében az egyes államokkal a bilaterális kapcsolatot a megvalósított reformokkal arányosan, kölcsönösségen alapulva kell fejleszteni, mivel mára bebizonyosodott, hogy az egységes megközelítés nem működött.

 

 

dr. Karl A. Lamers, Szent-Iványi Ágnes /MAT alelnök/, Andrássy Zita és Mark V. Vlasic.

 

 

Többpólusú Európa

 

A „többpólusú Európa létrejöttét” megvitató ülésszak munkájának alapját a 2007-ben alapított páneurópai agytröszt, a European Council on Foreign Relation (ECFR) The Spectre of a Multipolar Europe című 2010 októberi tanulmánya képezte. A tanulmánnyal kapcsolatban egységes vélemény fogalmazódott meg, mely szerint a „többpólusú” megközelítés nem szerencsés, illetve nem írja le a valós viszonyokat, amire inkább alkalmas lenne a „pólusnélküliség” kifejezés, amennyiben egyik európai vezető hatalom sem akar/képes vezető pozíciót betölteni, így a „pólusok” nem versengőek, hanem egymás mellett helyezkednek el. Ennek legfőbb oka a vezető európai államok hatalmának, valós képességeinek és stratégiai cselekvési lehetőségeinek gyors és jelentős csökkenése, Oroszország és Törökország esetében pedig a saját – Európán kívül eső – célok felé fordulás. Európa államai puha hatalmi képességeikből is gyorsan veszítenek, így egyre kevéssé képesek arra, hogy a szomszédos régiókban zajló eseményeket érdekeik szerint befolyásolják, alakítsák (például a Kaukázusban vagy Észak-Afrikában).

 

Oroszország az elmúlt két évtizedben sok tekintetben befelé fordult, miközben Európa több lehetőséget is elszalasztott a közeledés és együttműködés terén (pl.: gazdasági együttműködés, Oroszország WTO-tagsága, kulturális és oktatási kapcsolatok, turizmus). Ezzel szemben az EU és Törökország viszonyában meghatározó akadály, hogy – bár szükséges lenne – nincs őszinte kapcsolat. Törökország esetében az EU szerepe és az Európa irányába érzett elkötelezettség 2005 óta a csatlakozási tárgyalások meg nem oldott problémái és egyes tagállamok nyíltan ellenző magatartása következtében csökkent. A török külpolitika új irányvonalait tekintve a kérdés ma már az, hogy Törökország autonóm, vagy regionális hatalomként definiálja-e magát? Az ECFR tanulmány Törökországot pólusként említi meg, ami annyiban lehet pozitív, hogy végre egyenlő pozíciót feltételez, ami korábban nem volt jellemző, ráadásul Törökország tekintetében két átalakuló kontextust kell figyelemmel követni: a török-nyugati kapcsolatot és az ország belső (demokratikus) átalakulását. Összességében azonban új lendültre van szükség, mivel a tagsághoz képest „más lehetőségek” felajánlása Törökország számára nem felel meg, más megoldásban nem érdekelt.

 

Az elemzők Oroszország tekintetében a 2008-as grúz háborút az agresszív, érdekszférákon alapuló „poszt-szovjet politika” utolsó felvonásaként említették, amit az igazán mély változásokat hozó pénzügyi válság követett. A konfliktusos külpolitikát ma a politikai elit nem támogatja, mert minden tekintetben túl drága, Oroszország ezért inkább befelé fordul: mind a szándék és politikai akarat, mind pedig a képességek tekintetében lényegesen kevesebb jut esetében is a beavatkozásra. Ugyanakkor Oroszországnál jól érzékelhető az Ázsia felé fordulás, tudatos útkeresés elsősorban Japán, Kína és India felé. E tekintetben az Egyesült Államokkal is „szabadabbak, hatékonyabbak és inkább stratégiai szintűek” az érdekegyeztetések, politikai tárgyalások, mivel azokat nem terhelik helyi szintű múltbeli problémák. Oroszország várhatóan nem Európában kívánja kialakítani a jövő stratégiai napirendjét.

 

Az orosz-amerikai kapcsolatok elmúlt két évének értékelése (Reset)

 

A 2009-ben kezdeményezett Reset mind az Obama adminisztráció multilaterális külpolitikája, mind a Medvegyev-Putyin kettős együttműködőbb külpolitikai irányvonala következtében a 2008-as mélypontot követően jelentős – a korábbi szintet is felülmúló – eredményeket hozott. A grúz-orosz háború után sokan egy új hidegháborútól tartottak; a következő években az EU irányában energetikai zsarolással, majd a Wikileaks eset után az amerikai-orosz kapcsolatok jelentős romlásával számoltak – mindez azonban nem következett be. A Reset tulajdonképpen az egész kapcsolatrendszer „újrakonfigurálásává” vált annak érdekében, hogy mélyebb változásokat, valós eredményeket hozzon rendszer szinten.

 

A felek érdekeinek szinkronizálása 5 területen volt kiemelkedő:

o   START-3: 20%-kal csökkent a stratégiai nukleáris fegyverek felső küszöbszintje. (De a taktikai nukleáris fegyverek tekintetében nem történt változás, sem akkor, sem azóta.)

o   ABM rendszerek szárazföldi telepítésének (Csehország, Lengyelország) visszavonása, helyette integrált rakétavédelmi rendszer kialakítása.

o   Non-proliferáció: Irán és Észak-Korea elleni újabb szankciók elfogadása.

o   Afganisztán: az ISAF északi szállítási útvonalainak biztosítása, közös kábítószer-ellenes fellépés.

o   Terrorizmus ellenes együttműködés, energiabiztonság, konfliktuskezelés.

 

A Reset célja alapvetően nem az volt, hogy „jó kapcsolatot” alakítson ki a felek között minden kérdésben, hanem hogy működőképes kapcsolat jöjjön létre, mellyel az egyes kérdésekben mindkét fél nyer (win-win), mivel nem tekinti zéró-összegű játéknak az adott érdekkonfliktusokat. Az amerikai fél alapvető követelménynek tekinti, hogy érvényesíteni tudja az érdekszférák megszüntetését mind a politikai retorikában, mind a gyakorlatban. A megújuló együttműködés lehetővé tette, hogy egyes (demokratikus, emberi jogi) alapértékek tiszteletben tartása folyamatosan napirenden legyen; előrelépést érjenek el olyan országokhoz kapcsolódó problémákban, amelyek valamelyik nagyhatalomhoz kötődnek; miközben elkerülték, hogy olyan konfliktusokat emeljenek be a napirendre, ami csak közvetetten érinti a két országot. Számszerűsítve a Reset folyamatában 18 különböző programot kezdeményeztek és bonyolítottak (beleértve emberi jogi programokat is), és elérték az orosz civil társadalom, a politikai ellenzék és nem kormányzati szervezetek részvételét is.

 

A sikeres együttműködést bizonyítja amerikai részről, hogy az orosz fél már nem követeli a Kirgizisztánban található amerikai bázis bezárását, és hogy Oroszország elfogadta az 1929. sz. ENSZ BT Határozatot az Irán elleni szankciókról, valamint felbontotta az Sz-300 rakéták Iránnak történő eladásáról kötött szerződést. Továbbá a poszt-szovjet érdekszféra gyengülését mutathatja, hogy a Független Államok Közösségének államai már nem szerepelnek kiemelt helyen az orosz stratégiai dokumentumokban. Ehhez képest az együttműködés orosz részről a WTO-tagság elősegítésében és a belső modernizációs törekvések segítésében ölthetne testet a továbbiakban.

 

Ellenvélemények szerint a nyugt-európai fővárosok kissé naivnak ítélik meg az amerikai optimizmust, azt hangoztatva, hogy az alapvető orosz célkitűzések nem változtak, csak barátságosabb köntösben, együttműködőbb stílusban törekszenek azok elérésére. Eszerint Oroszország tudatosan épít arra, hogy megkerülhetetlen szereplő a világban, továbbra is fenn kívánja tartani a poszt-szovjet térség feletti felügyeletet, miközben a nyugati szemlélők szkeptikusak az orosz strukturális modernizáció lehetőségeit és a szándék komolyságát illetően. Európai szempontból értékelve, míg egyes európai államok profitálhattak az amerikai-orosz közeledésből, addig az EU egésze veszített rajta, mivel kevesebb figyelmet kap és kevésbé fontos partnernek tűnik. Az európai államok azt várták a Resettől, hogy Oroszország határozott elkötelezettséget mutasson az átfogó modernizáció irányában, mivel a modernizáció jobban Európa felé irányítaná az orosz külpolitika figyelmét, mint a modernizáció egyik fontos partnere. Még ha ez nem is következne be, az EU-orosz kapcsolatot kifejezett negatív hatás csak emiatt nem éri.

 

Összegezve, a Reset kedvezőbb körülményeket teremtett olyan, közös érdekeket és függőséget magukban foglaló kérdések megtárgyalásához, mint például a nukleáris leszerelés és non-proliferáció, amelyeket nem lehet olyan konfliktusok állásától függővé tenni, mint például Grúzia helyzete.

 

 

A Kaukázus befagyott konfliktusai

 

A fórum során több szekcióban is felmerült, hogy a Kaukázus befagyott konfliktusai tekintetében a közeljövőben a konfliktusok kiújulására, humanitárius válság(ok) kirobbanására lehet számítani, ami a tekintetben különösen vészjósló, hogy a jelenlegi trendek szerint egyik jelentős szereplő (EU – nincs képessége, Oroszország – nincs szándéka, USA – nincs érdeke) sem akar felelősséget vállalni annak megfékezéséért, kezeléséért. Regionális szereplőként Törökország várhatóan, ha Hegyi Karabahban felélénkül a konfliktus, először Oroszországgal, majd az Egyesült Államokkal próbálna meg összehangolt lépéseket tenni, és csak a sor végén következne az Európai Unió.

 

 

A pozsonyi Biztonságpolitikai Fórum legfontosabb tanulságai és következtetései

 

  1. Az EU Keleti Partnerség programját az „eredményorientáltság” céljával át kell strukturálni, amit a lengyel elnökség alatt fognak megtenni.
  2. Az EU stratégiai szerepvállalási és érdekérvényesítési képessége minden tekintetben – a „soft” képességek terén is – gyorsan csökken, cselekvési szabadsága korlátozott, amit ma már nyíltan ki is mondanak. Meghatározó stratégiai partnerei – Oroszország, USA – számára egyre inkább másodlagossá válik a felemelkedő ázsiai országokkal szemben, így elsősorban a gazdasági válság hatására Európa „többpólusú”, vagy éppen ellenkezőleg „pólus nélküli” – hatékonyan kezdeményező szereplő nélküli – kontinenssé válik.
  3. Oroszország konfliktusos „poszt-szovjet külpolitikája” 2008-at követően lezárult és jelenleg kevésbé tettre kész. Ez egyrészt hatékonyabb stratégiai szintű külpolitikai együttműködést tesz lehetővé az Egyesült Államokkal, mivel kevesebb a konfliktus, másrészt egyes potenciális konfliktusok „elhanyagolását” eredményezheti (Hegyi Karabah). A Reset folyamata több, közös érdeket és nagyfokú függőséget magában foglaló kérdés eredményes megtárgyalásában nyilvánult meg 2009 óta.

A GLOBSEC 2011 magas színvonalú lebonyolítását nagymértékben segítette az innovatív hozzáállás és a 21. századi technológia alkalmazása, melynek révén az ülésszakok rendkívül dinamikusnak és interaktívnak bizonyultak. A belső zárt láncú tévének köszönhetően a konferencia helyszínén bárhol figyelemmel lehetett kísérni az előadások helyszínéül szolgáló teremben elhangzó beszédeket és hozzászólásokat, de az interneten is követhetőek voltak az események a GLOBSEC honlapján keresztül, míg a fórum közösségi profiljai (facebook, youtube, twitter) lehetőséget biztosítottak minden érdeklődő számára a résztvevőkkel történő valós idejű kommunikációra. Összességében a GLOBSEC 2011 konferencia már nem csak Közép-Európa legjelentősebb kül- és biztonságpolitikai fóruma, hanem Európa egyik meghatározó konferenciája, amely jelentős szerepet játszik és viszonyítási alapként szolgál a transzatlanti térség biztonságpolitikai kérdéseinek professzionális szintű megvitatásához.

 

Forrás: http://www.biztonsagpolitika.hu/index.php?id=16&aid=993

***

 

Orbán Viktor miniszterelnök uniós köszöntője

 

"A háború és a gyűlölet romjai fölé barátságot építeni, térdre kényszeríteni a kommunizmust, újraegyesíteni Európát, megalkotni egy új világpénzt bizonyára nehezebb volt, mint az a munka, ami most ránk vár." Hol van már a tavalyi hó? Mikor hazám képviselőjeként 2002 előtt részt vettem az Európai Unió miniszterelnökeinek csúcstalálkozóin, mindannyiunkat lelkesedés, optimizmus, az Európa újraegyesítése iránt érzett történelmi elkötelezettség, az euró bevezetésének történelmi tette miatti büszkeség, az ősi európai civilizáció újabb diadalmas korszakának előérzete hatotta át.
Amikor 2010 nyarán újra szélesre tárultak előttem az európai csúcstalálkozóknak otthont adó szalonok ajtói, gondterhelt arcélek, mélyen barázdált homlokok, a bizonytalan jövőről szóló beszédek, segítséget sürgető és válságtanácskozásokba süllyedő államférfiak és államasszonyok fogadtak. Mindehhez az euró eresztékeinek recsegése és ropogása adta a háttérzenét.
Egy derűlátó korszak lezárult, egy küldetés véget ért, egy nagy elhivatottság üzemanyagtartályai kimerültek, a hordozórakéták kényszerleszállást hajtottak végre.
Nem érdemes méltatlankodnunk a sors igazságtalan és balszerencsés fordulata miatt. Végül is a nagy civilizáció, az ősi kultúrák, világbajnok gazdasági rendszerek életciklusa már csak ilyen. Magasba lendítő küldetések után válságos árapály, kétségekkel teli útkeresés, majd az új küldetésre való rátalálás katartikus, megerősítő és önbizalommal teli évei következnek.
A második világháború európai romjai felett így jelölte ki számunkra a Gondviselés a tartós európai béke felépítésének küldetését, majd a kommunizmus összeomlása után így vált küldetésünkké az európai kontinens újraegyesítésének ügye, ide értve az eurót, az egyesített Európa legfontosabb és legerősebbnek ígérkező acélpántját is.
A majd két évtizedes diadalmenet korszakát a világpiac újrafelosztásához vezető globalizáció tektonikus mozgásai váltották föl. Az Európai Unió előtt álló feladat nem bonyolult, csak nehéz. Kezelni kell a ma elharapózónak látszó nemzetgazdasági válságokat, sikeres válságkezeléssel meg kell szilárdítani és a világ legmegbízhatóbb pénzévé kell tenni az eurót, és úgy kell megújítani az európai gazdasági rendszert, hogy versenyképes legyen az ambíciótól fűtött és a siker éhségétől hajtott új riválisaival.
A belga elnökség hathónapos munkája egy futóverseny jól sikerült rajtjára emlékeztet: a magyaroknak most körelőnyt kell kiharcolni, a lengyeleknek pedig jól kell megfutni a célegyenest.
Visszazökkenve az eurokraták különleges nyelvi világába, ez annyit tesz, hogy a belga elnökség alatt felállították a válságkezelő task force-ot,  a magyar elnökség idején pedig végig kell vinni a szerződés módosítását, fel kell állítani az állandó válságkezelő mechanizmust, be kell üzemelni az európai gazdasági szemesztert, ki kell tárni a teljes foglalkoztatáshoz, a munka és a termelés megbecsüléséhez vezető ajtókat, majd a lengyeleknek egy huszáros vágtával meg kell alkotniuk azokat az eszközöket, a többéves  kerettervet, amelyekkel ezek a célok elérhetők.
Ennyi az egész. Nehéz, de korántsem lehetetlen. A háború és a gyűlölet romjai fölé barátságot építeni, térdre kényszeríteni a kommunizmust, újraegyesíteni Európát, megalkotni egy új világpénzt, kiépíteni 500 millió ember és 27 nemzet közös és egységes gazdasági térségét, bizonyára nehezebb volt, mint az a munka, ami most ránk vár. Miért ne lennénk hát optimisták?
 
Az EU Tanácsának 2011 első félévében soros magyar elnöksége mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az Európa 2020 stratégia sikeresen megvalósuljon - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Tanács honlapján megjelent exkluzív interjúban.

 

***

Szövetségesi kötelezettségeinket teljesítjük

 

 

Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter szeptember 7-én hivatalában fogadta dr. Karl A. Lamers-t, az Atlantic Treaty Association elnökét, a Bundestag Védelmi Bizottságának alelnökét. A miniszterrel történt találkozón részt vett Márki Gábor védelemgazdasági helyettes államtitkár és Siklósi Péter védelempolitikai és védelmi tervezési helyettes államtitkár is.

 

Dr. Karl A. Lamers az Atlanti Tanács elnöke, dr. Vizi E. Szilveszter professzor meghívására érkezett hivatalos látogatásra Budapestre. A megbeszélésen Hende Csaba köszönetet mondott azért a szoros és kiemelkedő együttműködésért, amely a magyar-német katonai kapcsolatokat jellemzi, különös tekintettel az afganisztáni műveleti területre. Elmondta: szándékában áll december 7-én hivatalos látogatást tenni dr. Karl-Theodor Freiherr zu Guttenberg német védelmi miniszternél, amelyen – a tervek szerint - szándéknyilatkozatot írnak alá a már eddig is kiemelkedő egészségügyi együttműködés kiterjesztéséről.

Dr. Karl A. Lamers hangsúlyozta: Magyarország különleges jelentőségű a számára. Először 1989. november 9-én járt hazánkban, amikor a berlini fal leomlott. Akkor az elsők között mondhatott köszönetet a magyar félnek a Páneurópai Piknik során nyújtott önzetlen segítségért. Kifejezte reményét, hogy a magyar honvédelmi miniszter a németországi látogatása során, részletesen megismerkedhet a Bundeswehr szerkezeti átalakítására és a haderőcsökkentésére vonatkozó tervekkel és döntésekkel. Ezzel kapcsolatban megkérte Hende Csabát, röviden ismertesse a magyar hivatásos haderőre történő áttérés és a tartalékos haderő újjászervezésével kapcsolatos tapasztalatait.

Dr. Hende Csaba válaszában elmondta: hat évvel ezelőtt a magyar kormány nem szánt kellő időt az áttérés előkészítésére, és az ország valós igényeit figyelmen kívül hagyta. A hadsereg létszámának drasztikus csökkentése következtében ma már fel sem merül a sorkötelezettség visszaállítása. Egész fegyvernemek hiányoznak. A tartalékos haderő újjászervezése összetett feladat, a részletek kidolgozása – más országok tapasztalatainak figyelembevételével – most történik. A sorkötelezettség megszüntetésével a legfőbb érintkezési felület szűnt meg a haderő és a lakosság között.

Ugyanakkor pozitív társadalmi visszajelzés – hangsúlyozta a miniszter –, hogy többszörös a túljelentkezés a fiatalok között: a ZMNE 100 hallgatói helyére idén 2000-en jelentkeztek.

Dr. Karl A. Lamers Afganisztánnal kapcsolatos kérdésére válaszolva Hende Csaba kifejtette: „szövetségesi kötelezettséginket teljesítjük, ezzel párhuzamosan a PRT funkciójának felülvizsgálatát a külügyi tárca szakértőivel közösen megkezdtük, a súlypontot pedig a kiképzésre helyezzük, mert ez visz közelebb ahhoz a célhoz, hogy Afganisztán önállóan képes legyen gondoskodni saját biztonságáról”.

Dr. Hende Csaba és Karl A. Lamers egyetértett abban, hogy a legfőbb cél az, hogy Afganisztán ne váljon a nemzetközi terrorizmus „biztonságos kikötőjévé” és a 2001. szeptember 11-i események ne ismétlődhessenek meg sehol a világon.

 

***

Hagyományos értékei megőrzése mellett újul meg a NATO

 

A NATO-nak reagálnia kell a 21. század új biztonsági kihívásaira, ám egyszersmind meg kell őriznie azon értékeket is, melyek talaján létrejött – hangsúlyozta a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tett látogatása során Karl Lamers, a német törvényhozás védelmi bizottságának alelnöke, az Atlantic Treaty Association elnöke.

 

Vizi E. Szilveszter, a Magyar Atlanti Tanács elnöke meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban Karl Lamers, a Bundestag tagja, a német törvényhozás védelmi bizottságának alelnöke, az Atlantic Treaty Association elnöke. Karl Lamers kedden délelőtt találkozott Martonyi János külügyminiszterrel, majd Hende Csaba honvédelmi miniszterrel, délután pedig a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre látogatott. Magyarország egyetlen katonai felsőoktatási intézményének Hungária körúti főlétesítményében először a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács képviselőivel és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatóival ült le egy kötetlen beszélgetésre az intézmény könyvtárában, majd ezt követően előadást tartott a NATO új stratégiai koncepciójáról a meghívott vendégek és az érdeklődők előtt.

 

Közös értékek és szolidaritás

 

Hlács András, a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács elnökének köszöntője után Karl Lamers röviden felelevenítette Magyarországgal kapcsolatos élményeit, hangsúlyozva, hogy nem pusztán vendégként, hanem barátként érkezett hazánkba. „Budapesten tartózkodtam 1989. november 9-én, amikor leomlott a berlini fal, így az elsők között lehettem, akik köszönetet mondhattak Magyarország népének az ebben játszott szerepükért”, emlékezett vissza Karl Lamers, aki ezt követően őszinte részvétét fejezte ki az augusztus 23-ai afganisztáni támadás két magyar katonaáldozatának halála miatt.

Az afganisztáni tragédia kapcsán Karl Lamers kiemelte: a történtek ismét rámutattak a közép-ázsiai országban végzett NATO-tevékenység fontosságára. „Nekünk, szövetségeseknek együtt, szolidaritásban kell dolgoznunk Afganisztánban, hogy elkerüljük az onnan kiinduló terrorista tevékenységet, ami például 2001. szeptember 11-éhez is vezetett”, fogalmazott, hangsúlyozva, hogy tőle is gyakran megkérdezik, mit keres a NATO olyan messzi országokban, mint például Afganisztán. „Sőt, akárhová megyek, mindenütt azt tapasztalom, hogy az emberek jelentős része nem is tudja pontosan, miről szól, miért dolgozik a NATO. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy most itt lehetek önök között, hiszen az értékek csak és kizárólag a fiatalok meggyőzése által adhatók át”, mondta.

 

Hlács András kérdésére válaszolva Karl Lamers elismerte: 61 évvel ezelőtti létrejöttekor a NATO elnevezés valóban mást takart, mint ma, a szövetség által vallott és képviselt értékek azonban nem változtak. „Mindannyian együtt dolgozunk ezen értékek alapján”, mondta, majd külön kiemelte a kollektív védelem elvét kimondó 5. cikkelyt, mint ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítékát. „A NATO-nak ugyanakkor választ kell adnia a 21. század kihívásaira, hiszen a világ megváltozott. Napjainkban már nem két politikai és katonai tömb áll szemben egymással, hanem olyan határokon átívelő kihívásokkal kell szembenéznünk, mint a globális terrorizmus, a klímaváltozás és a migráció okozta feszültségek, a vízhiány, a kibernetikus hadviselés. A NATO új stratégiai koncepciójának azt kell bizonyítania, hogy nemcsak jól látjuk és felismerjük ezeket a kihívásokat, de egyben választ is tudunk adni rájuk.”

Van-e olyan határ, melyet a NATO nem léphet át, akár földrajzi, akár egyéb értelemben? – hangzott el hallgatói részről a kérdés. Karl Lamers kiemelte, hogy az új stratégiai koncepciónak erre a felvetésre is választ kell adnia, egyértelművé téve, hogy a szövetség nem kíván világrendőrséggé válni. „A problémákat azonban néha ettől függetlenül is messze a határainktól, az eredetüknél kell kezelni. Csak így tudjuk megelőzni, hogy azok aztán eljussanak a mi otthonainkba is”, mutatott rá, példaként ismét a 9/11-es eseményeket kiemelve. „Mindehhez természetesen – a közös értékek jegyében – szövetségeseket is kell keresni a szövetségtől földrajzilag távol eső régiókban is. Ennek jegyében folytatunk rendszeresen egyeztetéseket Ausztráliával, Japánnal, Dél-Koreával, sőt, Mongóliával is.”

 

A NATO és Oroszország viszonyát illetően Karl Lamers leszögezte: a szövetségnek szüksége van Moszkvára ahhoz, hogy a célzott békét és biztonságot el tudja érni. „A közel-keleti feszültségek, Afganisztán, illetve Irán és Észak-Korea nukleáris programja olyan fenyegetések, melyek egyszerre veszélyeztetik Oroszországot, az Európai Uniót és a NATO-t”, fogalmazott, hangsúlyozva a NATO és Moszkva közös bizottságának évek óta kölcsönös bizalmon alapuló munkáját. „Oroszország számára azonban egyértelművé kell tenni, hol húzódnak azok a vörös vonalak, melyeket nem léphet át, legyen szó akár Grúziáról, akár Koszovóról, akár egyéb katonapolitikai kérdésekről”, tette hozzá.

A NATO afganisztáni küldetésének jövőjét firtató kérdésre Karl Lamers úgy felelt: elképzelhető, hogy a háború nem nyerhető meg, de elveszíteni sem szabad azt, hiszen ebben az esetben a szövetség hitelessége forogna kockán. „Barack Obama amerikai elnök nemrég arról beszélt, hogy 2011 közepén talán megkezdődhetnek az egyeztetések a kivonulásról, de én ezt a magam részéről kétlem. Afganisztánt csak akkor szabad elhagyni, amennyiben a helyi katonai és rendőri erők már képesek fenntartani a stabilitást és a biztonságot, ha nem is az összes tartományban, de legalábbis a nagyrészükben”, vélekedett, szintén kérdésre válaszolva kiemelve Pakisztán szerepét is a rendezésben. „Az afganisztáni helyzet Pakisztán nélkül nem oldható meg.” Karl Lamers ugyanakkor azt is leszögezte, hogy Afganisztánra nem szabad nyugati típusú demokráciát erőltetni, hiszen a helyi törzsi politikai hagyományok gyökeresen eltérnek ettől. „Valami olyat kell létrehozni, ami a demokráciához hasonló, és segíteni kell a helyi erőket a jobb kormányzásban, a korrupció és a kábítószer-kereskedelem felszámolásában. Manapság már Hamid Karzai elnökkel is mindenki érezteti, hogy nem végtelen történetről van szó: neki is jobb kormányzásra kell törekednie.”

 

Az együttműködés az egyetlen lehetőség

A kötetlen beszélgetést követően Karl Lamers az egyetem dísztermében tartott előadást, ahol először Lakatos László nyugállományú okleveles mérnök vezérőrnagy, majd Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia egykori és a Magyar Atlanti Tanács jelenlegi elnöke köszöntötték a vendéget. „Az együttműködés nem egy lehetőség a sok közül, hanem az egyetlen út”, fogalmazott előadásában Karl Lamers, aki itt is hangsúlyozta: a szövetség gyökeresen megváltozott világpolitikai körülmények között, a hidegháború befejeztét követően is igazolta életképességét és fontosságát, és ez a jövőben sem lesz másképp. „Szkeptikusok az alapítás idején is voltak, de az idő beigazolta, hogy tévedtek. A katonai szövetség mára egy olyan politikai szervezetté fejlődött, melynek katonai eszközök is a rendelkezésére állnak, és éppúgy bizonyította nélkülözhetetlenségét a hidegháború után, a balkáni rendezés éveiben, mint 2001. szeptember 11-ét követően. Nincs még egy ennyire elfogadott, sokrétű és sikeres katonai szövetség a világon, mely a stabilitás zálogát jelenti egy instabil világban. Egyszerre küzdünk a terrorizmus és a kalózkodás ellen, és egyszerre segítjük a pakisztáni árvíz áldozatait.”

Karl Lamers az új stratégiai koncepció és a NATO átalakítása kapcsán kiemelte: a legfontosabb, hogy a dokumentumban tételesen szerepeljenek a 21. század aktuális kihívásai. „2001. szeptember 11-ével új fejezet kezdődött a világpolitikában. A veszélyeknek nem állják útjukat az országhatárok: a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek proliferációja, a bukott államok, a migráció, az energiahiány, a kibernetikus hadviselés, a klímaváltozás vagy a vízhiány nem tartóztatható fel a mesterségesen meghúzott vonalaknál”, fogalmazott. Mint mondta, az új stratégiai koncepciónak legalább 10-15 évre kell szólnia, és az új kihívásokra adott válasz mellett is tartalmaznia kell mindazon értékeket, melyek talaján a szövetség annak idején megalakult. Emellett fontosnak nevezte a kommunikációs tevékenység fejlesztését is, hogy minél szélesebb kör ismerkedhessen meg a NATO tevékenységével.

 

 

 

 

***


Fókuszban

A NATO formálódó új stratégiai koncepciójáról

 

 

A Magyar Atlanti Tanács és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem A NATO formálódó új stratégiai koncepciója és Magyarország címmel tartott konferenciát 2010. március 25-én, a Nemzetvédelmi Egyetemen.

Az új koncepció kialakítását tavaly, a NATO 60. évfordulójára rendezett csúcstalálkozón határozták el. Az új stratégiát igen széles körű szakértői viták készítették elő. A vitákban megfogalmazott dilemmákat foglalták össze a konferencia neves előadói.

A rendezvényt, házigazdaként, Padányi József mk. ezredes rektorhelyettes üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy a ZMNE életében kiemelkedő szerepet töltenek be a konferenciák, felsőoktatási intézményként az egyetem fontosnak tartja, hogy az új ismeretek ilyen módon is bekerüljenek az oktatásba. A rektorhelyettes elégedetten állapította meg, hogy a konferencia résztvevői között nagy számban vannak jelen az egyetem oktatói és hallgatói.

 

  

 

 

Az erkölcs nem fejlődött exponenciálisan

 

A konferenciát Vizi E. Szilveszter, a Magyar Atlanti Tanács elnöke nyitotta meg. Arról beszélt, hogy a világ a 21. században számtalan olyan problémával szembesült és szembesül, amire az emberek nem voltak, illetve nincsenek felkészülve. ,,Ki gondolta volna, hogy ilyen mértékű terrorizmus önti el a világot?”– tette fel a kérdést a MAT elnöke. Majd így folytatta: Mi történt az elmúlt 100 évben? A tudomány exponenciálisan fejlődött, az erkölcs, az ember és ember viszonya nem fejlődött vagy nem eléggé fejlődött. Hangsúlyozta, tudjuk, hogy a tudás és az információ hatalom. De nem elég a tudást megszerezni, nem elég élni a lehetőségekkel, a tudás értékteremtő képességéhez megfelelő emberi magatartásra is szükség van.

 

Beszélt róla, hogy a NATO-ban nemcsak katonai együttműködés van a tagországok között, hanem szakmai, tudományos, kulturális együttműködés is. Az új stratégia egyik alapvető elemét az emberi kapcsolatok fejlesztése jelenti, jó emberi kapcsolatok nélkül ugyanis nem létezik jó együttműködés.

 

Értékek vagy érdekek?

 

Az első panelben a téma elismert szakértői szólaltak fel. Elsőként Rábai Zsolt (NATO-központ, Brüsszel) mondta el az új koncepció vitájáról alkotott véleményét. Mint mondta, alapkérdése a vitának, hogy vajon az értékek vagy az érdekek alapján fogalmazódnak-e meg a koncepció kérdéskörei. A szakértők között van, aki a funkciók felől közelít, van, aki az értékek felől. Az már közismert, hogy megváltoztak a körülmények a világban: megjelent és erősödik a terrorizmus, új biztonsági kérdések fogalmazódnak meg (gazdaság, klíma, energia stb.). Rábai Zsolt tapasztalata szerint az utóbbi két hónapban változás következett be a vitákban, sok más mellett a proliferáció is egyre többször szóba kerül.

 

 

 

 

Konszenzusos vagy többségi döntés?

 

Jellemzi a mostani vitát, hogy a stratégia kialakításában külső erők is részt vesznek, nyilvános konferenciákon folyik a polémia, nemcsak a tagállamokból, de a partner államokból is érkeznek szakértők. Sőt, a vitában Moszkvával is konzultálnak, vajon ők hogyan látják a NATO jövőbeli kérdéseit. Rábai Zsolt kiemelte, a NATO-nak rendkívül fontos tudni, hogy a partnerek hogyan gondolkodnak, hogyan látják a NATO jövőjét. Előadásának további részében Rábai Zsolt megfogalmazott néhány további vitatott kérdést. Regionális vagy globális szervezet legyen a NATO? Maradjon-e a NATO gyakorlata a konszenzusos döntés, vagy térjenek át a többségi alapon létrejött megállapodásokra. Olyan témákról vitatkoznak ma, mondta a szakértő, amelyek eddig a NATO lényegét alkották.

Az előadó azokat a témaköröket is összegyűjtötte, amelyekben szerinte nem lesznek változások az új koncepcióban sem. Ilyen a NATO kulcsszerepe. Vagyis, nem változik a NATO feladata, hogy a szövetségesek területét és lakosságát megvédje. Az már más kérdés, hogy a védelem ma már nem csak a hagyományos értelemben fogalmazódik meg, felvetődik a kibernetikai védelem, az energiabiztonság védelme stb.

Továbbra is szükség van a partnerségre, megmarad a nyitott ajtó politikája, folytatódik a NATO átalakulása, marad az arányos teherviselés és a szolidaritás elve. Kérdés azonban, hogy a NATO-országok, ma is hajlandóak lennének-e arra, hogy felvegyék egy nagyhatalommal a harcot, ha az megtámad egy kis NATO országot.

Úgy néz ki, hogy a NATO továbbra is regionális marad, de politikai szerepe nőni fog, s a globális biztonsági kérdésekről várhatóan globális konzultációkat folytat majd.

Érdekes tapasztalat, hogy az eddigi szakértői viták során inkább kérdések vetődtek fel, és nem a kérdésekre adott válaszok kerültek nyugvópontra.

 

Finanszírozási kérdések

 

Sokan felvetették például, hogy újra kell fogalmazni a kollektív védelmet (5. cikk), az elrettentést, a nukleáris elrettentést. Megváltozhat a döntéshozatal folyamata. A javaslat szerint a NATO tanács kevesebb döntést hozzon, inkább politikai döntéseket fogalmazzon meg, műveleti szinten pedig a konszenzusos döntést váltsa fel a többségi alapon megszületett döntés.

A pénzügyi válság a finanszírozási kérdéseket is újszerű módon vetette fel. Egyes szakértők szerint nem sikerül a jövőben sem elérni, hogy a NATO országok GDP-jük két százalékát a védelmi erejük fejlesztésére fordítsák. De azzal mindenki tisztában van, hogy fejleszteni kell. A pénzszűke előtérbe hozza a közös beszerzéseket, a helyi erők kiképzését, annak érdekében, hogy azok képesek legyenek megvédelmezni a saját biztonságukat. Fontossá válnak a megelőző műveletek, annak érdekében, hogy ki se alakuljon a válság. 

 

Eltérő helyzetű NATO-országok eltérő elvárások

 

Az előadók sorában Tálas Péter (SVKI igazgató) következett. Ő a NATO jövőjéről szóló politikai vitákat foglalta össze. Jó dolognak tartja, hogy a szakértők ilyen lehetőséget kaptak az új koncepció kialakításában. Azért is fontos, hogy széles körű legyen a szakértői véleménycsere, mert érezhető volt az utóbbi időben a NATO társadalmi támogatottságának csökkenése, illetve a NATO belső szolidaritásának megbillenése.

 

 

Az eddigi szakértői vitát jellemezte, hogy eltérően tekintettek a NATO-ra az eltérő helyzetben levő NATO-országok. A kelet-közép-európai országok a biztonságuk alapvető védelmét a jövőben is a NATO-tól várják. Egészen mások az USA nagyhatalmi céljai, ambíciói, lehetőségei. Az európai nagyhatalmak jó politikai eszköznek tartják a szövetséget, de néhány vonatkozásban katonailag tehernek érzik azt.

Tálas Péter véleménye szerint a különbségeket nagyon pontosan meg kell fogalmazni annak érdekében, hogy jó koncepció alakulhasson ki. A különböző helyzetekből következően a korábbinál differenciáltabb biztonság percepcióval kell rendelkezni. Pl. a terrorizmustól való fenyegetettség a kelet-közép-Európai országokban nem jelentkezik olyan markánsan, mint a nagy NATO-országokban. Hogy ezt az eltérő percepciót hogyan lehet megteremteni, azt kidolgozni a politika feladata.

Tálas Péter kezdi elfogadni azt a vélekedést, miszerint Európának sokkal többet kellene tennie saját védelme érdekében.

Egy stratégia akkor hiteles, ha anyagilag meg lehet valósítani, mondta az előadó, és amit vállal egy ország, azt teljesíti is. Nonszensznek tartja, hogy úgy követeljen egy tagország a NATO-tól, hogy nem tudja, vagy nem akarja teljesíti a tagságból adódó követelményeket.

 

Milyen képességeket kell erősíteni?

 

Szenes Zoltán vezérezredes a politikai viták lehetséges katonai következményeiről tartott előadást. Mint mondta, részt vett az 1999-es NATO stratégiai koncepció kialakításában. Ezért tapasztalatból mondhatja, hogy ez a mostani folyamat teljesen más, mint az előző volt.

 

 

Szenes Zoltán elmondta, a viták ma még nem jutottak el a katonai szakmai kérdésekig.

Előadásában összefoglalta a vitatott kérdéseket. Ilyen a kollektív védelem kérdése (5. cikk.).

Vita, hogy az 5. cikk megfogalmazása megfelel-e a kor követelményeinek, vagy ki kell egészíteni azt. Abban egyetértés van, hogy erősebb legyen a kollektív védelem. De hogy ennek érdekében milyen képességeket kell erősíteni, arról megoszlanak a vélemények.

Új kérdésként vetődik fel a képességek fejlesztése civil területen. Nincsenek meg a NATO-ban a katonai védelemmel együtt azok a civil képességek, amelyek egy művelet végrehajtása után szükségesek lennének a rend megmaradása, fenntartása érdekében (közélet, rendőrség, önkormányzat). Szükség van egy kis állandó reagáló erőre, mondta az előadó, ami állandó civil képességeket tartalmaz. Ez, véleménye szerint, nemzeti felajánlásként is bekerülhet az új koncepcióba.

 

 

Beszélt arról, hogy jelenleg 5 ország költ többet védelmi kiadásokra, mint a GDP-jének az 5 százaléka. A NATO költségvetése tavaly 2,2 milliárd euró volt.  Vannak a NATO-ban nemzeti finanszírozású, közös finanszírozású és multinacionális finanszírozású feladatok. A finanszírozási koncepció megváltoztatása a NATO-ban hihetetlenül nagy változás lenne. Itt, aki sokat vállal, sokat fizet. A NATO-nak Szenes Zoltán véleménye szerint a nemzeti finanszírozás felé kellene még jobban elmenni. 

 

A társadalmi szervezetek véleménye

 

A konferencia második részében a hazai társadalmi szervezetek képviselői elemezték szervezetük tevékenységét, szerepüket az új NATO-koncepció kialakításában.

Hautzinger Gyula (MAT ügyvezető alelnöke) a MAT tevékenységének folyamatát mutatta be. Mint mondta, a MAT feladata a NATO új stratégiai koncepciójának társadalmi támogatása. .A közelmúltban széles körben összegyűjtötték az új koncepcióval kapcsolatos véleményeket, illetve széles körben tájékoztatták a közvéleményt a NATO előtt álló új kihívásokról, segítettek az új kérdések értelmezésében.

  

 

Előadást tartott Görög István ezredes (székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör), melyben röviden bemutatta a társadalmi szervezet tevékenységét, majd beszélt az általuk szervezett programokról és azok társadalmi szerepéről.

Kunos Bálint ezredes (EuroDéfense-Magyarország) az új koncepció és az európai védelem összefüggéseiről beszélt. Véleménye szerint az új stratégia kialakulása akkor lesz sikeres, ha válaszolni tud az új kérdésekre. Pl. Hogyan biztosítható a kollektív védelem a jövőben? Hogyan biztosítható az európai térség biztonsága? Milyen típusú közös kihívások várhatók?

Ezt követően Erdős André nagykövet (Magyar ENSZ Tanács) az ENSZ és a NATO kapcsolatáról, Endresz Ernő ezredes (TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Közhasznú Egyesület) a lakossági ismeretterjesztés tapasztalatairól, Nagy László (Magyar Hadtudományi Társaság) a szövetségen belüli változások fontos kérdéseiről tartott előadást. A konferencia konzultációval zárult.

  

Egri Magdi

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária

 

***

 

Magyar Atlanti Tanács éves közgyűlése

(2010. május 25)

 

 

 

 

 

 

A  közgyűlésen új alapszabályt fogadott el a Magyar Atlanti Tanács. A Magyar Tudományos Akadémia székházában Vizi E. Szilveszter elnök által levezetett közgyűlésen elfogadott új alapszabály a korábbinál sokkal inkább megfelel napjaink biztonságpolitikai kihívásainak. Szorosan kapcsolódik a NATO jövőjét Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter által kidolgozott jelentéshez, melyben a biztonságpolitikai szerep mellett kiemelt hangsúlyt kap a terrorizmus elleni küzdelem, az energiabiztonság és a polgárok személyi védelme. Az új alapszabály egyben kibővített lehetőséget biztosít a MAT számára a nemzeti Atlanti Tanácsokkal való szorosabb együttműködésre. A közgyűlés határozata értelmében a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács mostantól a MAT  hivatalos tagozataként működik.

***

ATA council meeting 2010. május 10-11 (Brüsszel-Mons)

***

Közlemény a "Visegrádi Négyek" atlanti szervezeteinek találkozójáról :

A Magyar Külügyi Intézet két napos  Budapesten, a Corinthia-Grand Royal hotel konferencia termében rendezett "Visegrád Négy" konferenciája keretében  április 8-n délután Vizi E. Szilveszter a Magyar Atlanti Tanács elnökének kezdeményezésére sor került a társszervezetek elnökeinek találkozójára és nyilvános "kerekasztal" beszélgetésre. A "visegrádiak" közvéleményét képviselő szervezetek vezetői kifejtették véleményüket a társadalmaikat leginkább érdeklő biztonsággal kapcsolatos kérdésekről, majd az élénk érdeklődés mellett megtartott panel beszélgetés végén közös nyilatkozatot írtak alá. Mint független, nem kormányzati szervezetek a nyilatkozattal kívánnak hozzájárulni az ezév novemberében, Portugáliában tartandó NATO csúcson várhatóan elfogadásra kerülő NATO új stratégiai koncepció folyamatban lévő kidolgozásához. A konferencia munkáját és az atlanti társadalmi vezetők találkozóját levélben köszöntötte Karl A. Lamers, az Atlanti Szerződés Szervezetének (ATA) elnöke.

 

Budapest, 2010. április 8.

 MAT titkárság

"Visegrád Négy" Atlanti Tanács elnökeinek "Budapesti Nyilatkozata" (angol)

"Visegrád Négy" Atlanti Tanács elnökeinek "Budapesti Nyilatkozata" (magyar)

A Jagello 2000 – Cseh Euro-Atlanti Tanács, a Magyar Atlanti Tanács, a Lengyel Euro- Atlanti Társaság és a Szlovák Atlanti Bizottság elnökeinek közös nyilatkozata

 

Mi, a „Visegrádi Négyek” és az Atlanti Szerződés Szövetsége nemzeti szervezeteinek elnökei kinyilvánítjuk az alábbiakat:

 

Mint tagjai az Atlanti Szerződés Szövetségnek (ATA), amely több mint ötvenöt éve tölti be   nem kormányzati, nemzetközi szervezetként transzatlanti funkcióját, népszerűsíti az Észak-atlanti Szövetség tevékenységét, és különösen, mint a Kelet-közép-európai országok, a ”Visegrádi Négyek” regionális szervezetének tagjai teljes mértékben támogatjuk a NATO új stratégiai koncepcióját és hozzá kívánunk járulni annak kidolgozásához.

 

A ”Visegrádi Négyek” érdekeltek abban, hogy a NATO új stratégiai koncepciója részeként a kidolgozás során a tagállamok újból megerősítsék a washingtoni szerződés 5. cikkelyét. Kelet-Európa országai ezer éven át számtalan külföldi megszállás gyötrelmeinek voltak kitéve. Bár a jelenlegi politikai légkör nem ad okot a feltételezésre, hogy országainkat  agresszió fenyegeti, állampolgárainkban megmarad, és nemzedékről nemzedékre öröklődik a félelem egy idegen hadsereg  ellenünk történő támadásának a veszélyétől. Annak érdekében, hogy ezt a félelmet az elkövetkező évezredre megszüntessük, azt kívánjuk, hogy jusson el társadalmunk minden tagjához a NATO következő, határozott üzenete: megerősítjük és kinyilvánítjuk a NATO-nak az 5. cikkely iránti elkötelezettségét, hogy régiónk államainak területei szövetségünk minden tagjával egyenlő biztonságot élvezzenek.

 

Oroszország az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője. Reményeink szerint a NATO és az Orosz Föderáció között a jövőben a megkötött egyezmények alapján további szoros stratégiai és partnerségi kapcsolatok alakulnak ki. A NATO számos alkalommal kifejezte, hogy mind politikai, mind gyakorlati téren szélesíteni kívánja az együttműködést. Célunk, hogy fejlesszük az egyenlő alapokon, a kölcsönösségen, a közös érdekeken és az egymás iránti megbecsülésen nyugvó kapcsolatainkat. Ebben a vonatkozásban azt várjuk Oroszországtól, hogy tartsa be a nemzetközi jogi és demokratikus normákat, tartsa tiszteletben a nemzetek szuverenitását és területi sérthetetlenségét csakúgy, mint a jogrendet, valamint a nemzetek azon jogát, hogy maguk válasszák meg külkapcsolataik építésének mikéntjét, beleértve azt a szuverén döntési jogukat is, hogy melyik külföldi szervezethez kívánnak csatlakozni vagy, hogy semlegesek akarnak maradni. Fontos feladat, hogy az Oroszországgal folytatott együttműködést úgy kívánjuk ösztönözni, hogy eközben ne áldozzuk fel azokat az alapelveket és értékeket, amelyeket a NATO egésze és mi, mint Szövetségünk része vallunk.

 

Ukrajna stratégiailag fontos szomszédunk a ”Visegrádi Négyek” térségében, ezért hozzá való viszonyunk valamennyiünk számára prioritást élvez. Továbbra is teljes mértékben támogatjuk a „nyitott kapuk” politikáját Ukrajnával, Grúziával és mindazon nyugat-balkáni országokkal kapcsolatban, amelyek még nem csatlakoztak a szövetséghez, csakúgy, mint azon országokkal, amelyek a jövőben tesznek eleget a washingtoni szerződésben foglaltaknak.

 

A balkáni térség a szomszédságunkban van, ezért a térség stabilitása, békéje és demokráciája létfontosságú számunkra. Európa nem lehet teljes és szabad egy szilárd és békés Balkán nélkül. Ennek a történelmi küldetésnek a teljesítésével még adósak vagyunk. E célunkat csak a Nyugat-balkáni országoknak az Euro-atlanti intézményekbe történő integrálásával érhetjük el. A NATO az eszközeivel és békepartnerségi politikájával sokat tehet ennek előremozdítása érdekében. Nagyra értékeljük azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyeket a Szövetség, valamint az európai és nemzetközi szervezetek az elmúlt húsz évben a Nyugat-balkáni országok érdekében kifejtettek. Arra kérünk minden szövetségesünket, hogy továbbra is tegyenek meg minden lehetségest a térség stabilizálása érdekében.

 

A stratégiai koncepció újrafogalmazásakor mi azoknak a részeknek a változtatásában vagyunk érdekeltek, amelyek módosítása a biztonsági környezet változása, a Szövetséggel szembeni fenyegetés és az új kihívások miatt szükséges. Ugyanakkor a washingtoni szerződés 4. cikkelyének szellemében készen állunk végiggondolni minden olyan esetleges bizonytalanságot vagy félelmet, amelyet valamelyik másik szövetségesünk érez. Ezáltal is erősíteni kívánjuk a NATO 28 tagállamának társadalmi kohézióját. A NATO a történelem legsikeresebb politikai-katonai szövetsége, amelyet a transzatlanti kapcsolatokban akarunk továbbfejleszteni. Végezetül, amennyiben további Közép-, és Kelet-európai valamint a balkáni térségbeli ATA-tag kollégáink egyetértenek nyilatkozatunkkal, kérjük, csatlakozzanak hozzánk.

 

Zbynek Pavlacik

A Jagello-2000-Cseh Euro-Atlanti Tanács főtitkára

(A szervezet elnökének, Alexander Vondra úr felhatalmazásával)

  

Prof. Vizi E. Szilveszter

A Magyar Atlanti Tanács elnöke

  

Dr. Jerzy M. Nowak

A Lengyel Euro-Atlanti Társaság elnöke

  

Ratislav Kacer nagykövet

A Szlovák Atlanti Bizottság elnöke 

 

 Budapest, 2010. április 8.

(A „Visegrádi Négyek” atlanti szervezetei elnökeinek „Budapesti nyilatkozatát” annak magyar fordítását a Magyar Atlanti Tanács elnökének jóváhagyásával a szervezet titkársága adja ki.)

***

Beszámoló a 2010. március 25-i konferenciáról a NATO új stratégiájáról címmel

***

Együttműködési megállapodás a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Atlanti

Tanács között   (2009. JANUÁR 26)

 

A jövőre 170. születésnapját ünneplő patinás, országos hálózattal működő nemzeti ismeretterjesztő társulatunk és a nagykorúságát idén ünneplő, a rendszerváltás után, 1992-ben alapított, hazánk euro-atlanti integrációját társadalmunkban népszerűsítő Magyar Atlanti Tanács együttműködési megállapodást kötött. A mai napon történt fontos esemény az egyébként mindkét szervezetet elnöklő Vizi E. Szilveszter akadémikus jelenlétében történt. A TIT a jövőben vidéki szervezeteinek részvételével, folyóirataiban történő rendszeres megjelenéssel segíti a MAT munkáját, amely a maga fontos témáival új ismeretterjesztő területet nyit meg a TIT szervezeteiben és tevékenységében.

Az együttműködési megállapodást az „Élet és Tudomány” valamint a „Természet Világa” főszerkesztőinek részvételével a két szervezet ügyvezetője, Piróth Eszter TIT igazgató és Hautzinger Gyula MAT alelnök írták alá.

Vizi E. Szilveszter elnök úr nyilatkozata a TIT-MAT együttműködési megállapodás megkötése alkalmából, az MTI részére

A tudományban nem lehet bezárkózni

A társadalommal el kell fogadtatni, hogy sem a gazdaságban, sem a politikában, de különösen a tudományban nem lehet bezárkózni, Magyarországon belül, bezárkózva nem nemzetközi szinten művelni a tudományt" - hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke.

A tudós, aki a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT), valamint a Magyar Atlanti Tanács (MAT) elnöke, annak kapcsán nyilatkozott, hogy a két szervezet kedden együttműködési megállapodást kötött Budapesten. A dokumentumot a két szervezet ügyvezetője, Piróth Eszter TIT igazgató és Hautzinger Gyula MAT alelnök írta alá. "Ma egyre nagyobb az idegenellenesség, ez ellen nagyon nagy segítség az euróatlanti gondolat" - emelte ki Vizi E. Szilveszter.

Mint kifejtette, az euróatlanti együttműködés nagyon fontos Magyarország számára, függetlenül a politikai és katonai érdekektől. Az Egyesült Államok változatlanul a világ tudományos központjának számít, a tudomány másik hatalmi struktúrája pedig Európa. Így a magyar-amerikai, magyar-uniós kapcsolatok minősége a közeljövőben, de hosszú távon is jelentős mértékben befolyásolja a hazai tudomány fejlődését.

"Ennek érdekében és egyáltalán az atlanticizmus gondolatának népszerűsítése érdekében kötöttük meg ezt a szerződést" - magyarázta az akadémikus. A szerződés értelmében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a jövőben vidéki szervezetei részvételével, a folyóirataiban történő rendszeres megjelenéssel segíti a MAT munkáját, utóbbi a maga jelentős témáival nyit új ismeretterjesztő területet a TIT szervezeteiben és tevékenységében.

Vizi E. Szilveszter ismertetése szerint a TIT vidéki szervezetei segítenek előadásokat szervezni az euróatlanti integrációról. A szerződés értelmében a Magyar Atlanti Tanács rendszeresen publikál cikkeket a TIT-folyóiratokban - a Természet Világában és az Élet és Irodalomban.

"Ezek tudományos jellegű cikkek lesznek, de publikálnak majd anyagokat a terrorizmus módszertanáról, földrajzi kiterjedtségéről, valamint e jelenség elleni küzdelemről" - mondta az akadémikus. Hozzátette: a projekt nagyon jól kapcsolódik a TIT nyelvoktatási programjaihoz is.

"A világra való nyitás, az Egyesült Államokkal, az európai országokkal való jó kapcsolatok feltételezik a nyelvtanulást. Az idegen nyelvek ismeretében azonban az Európai Unió 27 tagállama között az egyik utolsó helyet foglaljuk el" - fogalmazott Vizi E.Szilveszter.

Forrás: MTI

***

A Magyarországra akkreditált NATO tagállamok nagyköveteinek találkozója Vizi E. Szilveszterrel (2009. december 15.)

Vizi E. Szilveszter a Magyar Atlanti Tanács nem régen megválasztott új elnökének meghívására, december 15-n délután egymásután érkeztek a Magyar Tudományos Akadémia Klub reprezentatív könyvtártermébe, a Budapestre akkreditált NATO országok nagykövetei és egyéb irányú elfoglaltságuk miatt magukat kimentett, de általuk megbízott diplomaták.

                       

A vendégeket az elnök a Tanács teljes számban megjelent elnökségének, és a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács vezetői jelenlétében üdvözölte. Köszöntésében Vizi elnök úr kiemelte a Magyar Atlanti Tanács mint civil szervezet, az ország biztonságának érdekében a maga sajátos eszközeivel a társadalomban végzett munkájának fontosságát.

                         

Nem felejtette megemlíteni néhány hónapos elnöki munkája során szerzett saját, személyes tapasztalatai alapján a jelenlévő országok hasonló társszervezeteinek tevékenységével észlelt egybevágó célkitűzéseket. Ezek közé sorolta a most napirenden lévő és a NATO országokban szintén „társadalmi szakaszban� lévő, a NATO új stratégiai koncepcióját, hazánkhoz hasonlóan annak alakítását, amelyben a Magyar Atlanti Tanács értelemszerűen fontos szerepet kíván a következő hónapokban betölteni.

                         

 Vizi elnök úr köszöntő szavai után, Jeszenszky Géza a rendszerváltozás utáni első, szabadon választott Antall kormány volt külügyminisztere a Tanács korábbi elnöke szólt az egybegyűltekhez. Hozzászólása a múlt, a közel két évtizeddel ezelőtti események méltó megidézése volt, amikor a kezében lévő Antall Józsefről szóló angol nyelven kiadott visszaemlékezésből korán, hivatali idején elhunyt miniszterelnökünket idézte, akinek hivatali tevékenységének első pillanatától kezdve az ország euro-atlanti integrációja volt egyik fő külpolitikai célkitűzése.  Személyes élményként szó esett Jeszenszky külügyminiszter brüsszeli NATO központban a volt szatellit államok közül elsőként tett hivatalos látogatásáról, az akkori főtitkárral a szintén korán elhunyt Manfred Wornerrel történt találkozásáról.

                

 A beszédek után az asztaloknál a jelenlévők között élénk beszélgetések alakultak ki. Az elnök és az alelnökök változó kis beszélgető társaságokat alakítva váltottak szót különböző, egymás érdeklődésére számot adó témákról. Többen már a társasági életből ismerősként üdvözölték egymást.

                         

Érdekes volt Szent-Iványi István alelnök Szlovéniába kijelölt és állomáshelyét a közeljövőben elfoglaló nagykövet találkozása szlovén partnerével. A találkozó a diplomáciai protokoll szerinti időnél is ha úgy tetszik hosszabb ideig, jó hangulatban tartott. 

Hautzinger Gyula alelnök

Fotók: Hámori Péter

***

Római Atlanti Fórum - 2009. november 23. 

A  Magyar Atlanti Tanács olasz társszervezete a nemzetközi szervezetünkkel az Atlanti Szerződés Szervezetével (ATA) és a brüsszeli NATO központtal szoros együttműködésben „A NATO új stratégiai koncepciója és a transzatlanti kapcsolatok jövője címmel� nagyszabású, egész napos konferenciát rendezett Rómában, a védelmi minisztérium épületében.  

.A konferencia méretére jellemző, hogy 317 regisztrált résztvevője volt a megbeszélésnek, és az előadók között szerepelt Renato Schifani, az olasz szenátus elnöke, Franco Frattini külügyminiszter.  Felszólalt Karl Lamers úr az ATA elnöke, a NATO nápolyi parancsnokságának vezetője Mark P. Fritzgerald admirális, az olasz fegyveres erők vezérkari főnöke és más olasz valamint külföldi magas társadalmi, tudományos és nem-kormányzati szervezet képviselője. Összesen, a hozzászólókat nem is számolva,  26-an.

A Fórum fő üzenete az volt, hogy a társadalmi szervezeteknek (a kormányzatiak mellett!) nagy szerepe és ezáltal felelőssége van a következő hónapokban, hogy az egyelőre „társadalmi� fázisban lévő körvonalazódó koncepciót a szövetségesek folyamatosan minél közelebb vigyék az emberekhez. Vonják be a lakosságot, kiemelten a fiatalságot, hogy elkerüljük azt a jelenlegi, vagy közelmúltbeli részbeni egyetnemértést a társadalmak részéről, amely egyes NATO-ban végzett tevékenységgel kapcsolatban előfordul. Az valóban nem elég, ha egyes, sokszor kellemetlen következményekkel is járó döntéseket úgy kommentálunk utólag, hogy „de megvolt a parlamenti felhatalmazás…, a többség által választott kormány döntött…�  Ennél több kell a jövőben. Nyilván mindig lesznek ellenzők, bármi is legyen a döntés. De éppen ezért szükséges a minél szélesebb társadalmi vita, hogy ne csak a stratégiát alkotók műhelyeiben, hanem tágabb körben is folyjék a munka. Ennek a feladatnak a végzésére készen áll a Magyar Atlanti Tanács. Jóval a konferencia előtt, mint honlapunkon is olvasható, november 9-n már szerveztünk a témakörben rendezvényt. Készül a nemzetközi szervezetünk az ATA véleménye, amelyet angol nyelven, honlapunkon ahogy az publikussá válik, azonnal nyilvánosságra hozunk. Monitoring tevékenységet fogunk folytatni, és minden ezzel kapcsolatos hazai eseményről, megjelenő tanulmányról tudósítani fogunk. Az elérhető készülő dokumentumokat a „Publikáció� címszó alatt fogjuk közölni. Elektronikus postafiókunkba várunk minden észrevételt. Folytatjuk, és készen állunk megkeresésre előadókat biztosítani, ha külső megkeresés érkezik a címünkre. Számítunk a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács aktív közreműködésére, különösen az egyetemi fiatalság körében az érdemi viták lefolytatására, később, valamikor jövő tavasz táján, a jelenlegi fázis lezárásakor a vélemények alkotó összegzésére.

Hautzinger Gyula alelnök

***
 

Atlanti Teadélután francia vendége

 

 November 20-án délután Prof. dr.Vizi E. Szilveszter MAT elnök köszöntötte a megjelenteket a MH Művelődési Központjában, akik  Alexis Merdaci alezredes francia katonai attasé előadására voltak kíváncsiak. Az előadás témája „Franciaország és a NATO� volt, melynek aktualitását -ahogyan ezt Erdős André nagykövet felvezetőjében elmondta - az adta, hogy Franciaország nemrégiben helyreállította a teljes együttműködését a szervezettel. 

Az alezredes előadásának bevezető részében Franciaország és a NATO 60 éves történelmének egy-egy fontos eseményére utalt. 1949-ben a Szövetség megalakulásakor Franciaország a NATO egyik alapító tagja volt. 1966-ban Charles de Gaulle néhai elnök, még azért vonult ki az integrált katonai szervezetből, mert nagyobb politikai függetlenségre, önálló nukleáris képességekre és a francia haderő feletti ellenőrzés visszaszerzésére törekedett, s nem mutatkozott késznek arra, hogy elfogadja az amerikai hegemóniát. A döntés következtében az összes francia katonát visszahívták a NATO katonai törzséből, valamennyi francia egységet visszarendelték a Szövetség fegyveres erőinek állományából, valamint felszámolták az országban található összes külföldi repülőteret és támaszpontot. Ez utóbbi főleg az amerikaiakat érintette érzékenyen: ennek értelmében 1967. április 1-jéig el kellett hagyniuk az összes franciaországi támaszpontjukat.A kivonulást követően Párizs a szervezet politikai testületében, a NATO Tanácsában képviseltette ugyan magát, de a két legfon­tosabb grémiumban, a Védelmi Tervezési Bizottságban (DPC) és a Nukleáris Tervezési Csoportban (NPG) nem. 

2009-ben negyvenhárom év után Franciaország ismét visszatért a NATO integrált parancsnoki szervezetébe és katonai együttműködését kiterjesztette a szövetség teljes struktúrájára. Kivéve a Nukleáris Tervezési Csoportot, melynek munkájában Párizs ezután sem vesz részt, mivel a francia atomfegyverek továbbra is nemzeti ellenőrzés alatt maradnak.

 A �90-es években már fontosabb változásokról beszélhetünk, például, amikor Chirac elnök Franciaország számára méltányos feltételeket kérve felajánlotta országa reintegrációját, azonban e törekvéseket az USA akkor megvétózta. Ennek ellenére ezután Franciaországot az európai NATO békefenntartó-kontingensek legjelentősebb résztvevői között tarthattuk számon. A régi-új stratégia szerint Franciaország fontos és megbízható partnere az Észak-atlanti Szerződésnek, de „hivatalosan� negligálta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, noha ez utóbbi szerveiben eseti jelleggel egyre gyakrabban tűntek fel francia tisztek is.

 

Az IFOR (1995/96) óta pedig a konkrét hadműveleteket illetően Franciaország a NATO parancsnoksági rendszerében integráltan vett részt. Mindezek következtében a békefenntartás területén a francia-NATO szálak egyre erősödtek, míg az európai védelem kérdése továbbra is neuralgikus tényezőnek számított.

 A franciák a NATO vezette missziókban jelentős erőkkel vettek és vesznek részt. Így 2008-ban, Koszovóban 1600 emberrel a KFOR harmadik, míg a kb. 3100 fős kontingensével az afganisztáni ISAF negyedik legnépesebb kontingensét, alkotta, illetve alkotja.

Franciaország visszatérése négy kulcskérdésre épül ezek: bizalom, következetesség, gyakorlati együttműködés és megújulás.

Franciaország reintegrációja a NATO egyesített katonai parancsnoki struktúrájába, az új NATO Stratégiai Koncepció kidolgozásának elindítása, továbbá a gyakorlati együttműködésről szóló párbeszéd felélesztésére tett nemzeti erőfeszítések része.
Nem csak a lehetőségek, hanem a szükség is megkívánja a szoros NATO-EU kapcsolatokat.

 

 Az attasé hangsúlyozta, hogy a pénzügyi és gazdasági világválság arra késztet bennünket, hogy a lehető leghatékonyabban gondolkozzunk és cselekedjünk.  A válság folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy egy ország csak egy védelmi erővel és egy védelmi költségvetéssel rendelkezik. Az integrált megközelítés sürgető követelmény.
A jövőben lehetséges javaslatoknak/kezdeményezéseknek elsődlegesen a NATO és EU közötti gyakorlati együttműködés hatékonyságának növelését kell célozniuk. Ez különösen a szükséges képességek egymást erősítő fejlesztésére, valamint a műveletek vezetésében történő együttműködésre vonatkozik. A harmonizált NATO védelmi tervezési folyamat elindítása is nagyon fontos ebből a szempontból.

 

 Merdaci hangsúlyozta, Franciaország ma a harmadik legnagyobb hozzájáruló a Szövetség költségvetésében, ötödik a műveletekben (ISAF & KFOR) továbbá első helyen áll az NRF-et illetően.

Sarkozy elnök értékelése szerint Franciaország visszatérése az integrált katonai struktúrájába hozzájárul a NATO európai súlyának növeléséhez, továbbá az Egyesült Államok érdekét is szolgálja azzal, ha erős európai partnerrel rendelkezik.   

Összeállította: Felkai Anna, MAT alelnök

***
 

A Bölcsek Tanácsa összegzi a javaslatokat

 

A NATO új stratégiai koncepciójának kérdései

2009.11.10. 06:32 / Szűcs László , Forrás: www.honvedelem.hu

A NATO formálódó, új stratégiai koncepciójáról rendezett beszélgetést a Magyar Atlanti Tanács és a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács hétfőn délután a Magyar Külügyi Intézetben. A rendezvényen Rábai Zsolt, a brüsszeli központú NATO Public Dimplomacy Division munkatársa beszélt a szövetség új stratégiai elgondolásairól.

Hautzinger Gyula nyugállományú ezredes, a Magyar Atlanti Tanács alelnöke köszöntötte november 9-én délután a Magyar Külügyi Intézetben a Magyar Atlanti Tanács és a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács közös szervezésében megrendezett beszélgetés résztvevőit. A nyugállományú katonatiszt bevezetőjében a tíz évvel ezelőtti időszakról beszélt, amikor az Észak-atlanti Szövetség akkori tagjai elfogadták a ma is érvényben lévő stratégiát.

Mint elmondta: az 1999-ben, a NATO csúcstalálkozóján hazánk � már mint frissen felvett NATO tagállam � részvételével sikerült körvonalazni azt a koncepciót, amely tíz évre adott ajánlásokat a NATO tagországai számára. Ezen a konferencián emellett � tette hozzá Hautzinger Gyula � a szövetség hosszú távú bővítésének tényét is elhatározták, s az itt megjelölt országok, Macedónia kivételével, ma már mind tagjai a NATO-nak.

A Magyar Atlanti Tanács alelnöke bevezetőjében kiemelte azt is, hogy az Észak-atlanti Szövetség az idei, a megalakulás hatvanadik évfordulója alkalmából a franciaországi Strasbourg-ban és a németországi Kehl-ben megrendezett jubileumi csúcstalálkozón hirdette meg az új stratégiai koncepciót, amelynek megalkotása jelenleg is tart.

Rábai Zsolt, a brüsszeli központú NATO Public Dimplomacy Division munkatársa előadása elején elmondta: az elkövetkező egy hét során különböző fórumokon és szakmai rendezvényeken vesz részt Magyarországon. Eme összejövetelek célja, hogy információkat szerezzen a formálódó stratégiai koncepcióval kapcsolatban. Hiszen a szövetség minél szélesebb társadalmi nyilvánosság bevonásával szeretné kidolgozni az új elgondolásait.

Rábai szerint az új koncepciónak alapvető kérdésekre kell választ adnia, hiszen ellenkező esetben a szövetség saját hatékonyságát és tevékenységét sodorná veszélybe. Az új koncepció kidolgozását pedig az teszi indokolttá, hogy az elmúlt évtizedben teljesen megváltozott a tagállamok biztonsági környezete. És e biztonsági környezet � tette hozzá Rábai Zsolt � napjainkban is folyamatosan változik. Elég csak a tavalyi, bukaresti NATO csúcstalálkozóra gondolni, ahol még csak a klímaváltozás és a kibernetika okozta biztonsági kihívásokról volt szó, és egyáltalán nem beszéltek a tengeri kalózkodásról. Ősszel pedig már műveletek kellett indítani az Afrika partjainál portyázó kalózok ellen, hiszen az ENSZ főtitkára felkérte a NATO-t, hogy valamilyen módon próbálja meg megvédeni a veszélyeztetett segélyszállítmányokat.

Sokat beszéltünk az elmúlt években arról, hogy multipolárissá vált a világ, s mindez új biztonsági kihívásokat jelent az országok számára. Ilyen kihívás például a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, az energiabiztonság és a klímaváltozás. Olyan komplex, nem hagyományos katonai jellegű veszélyek ezek, amelyeket a szervezet nem mindig tud kezelni, ugyanakkor számuk egyre nő � fogalmazott a Brüsszelben dolgozó magyar szakember, hozzátéve: az új időszak egyik tipikus jellemzője, hogy a veszélyek előre nem láthatóak, ugyanakkor a NATO-nak ezekre mégis fel kell készülnie. S mindez csak egy új stratégiával valósítható meg, amely dinamikus reagálást tesz lehetővé. Ugyanakkor, a NATO főtitkára szerint, a szövetség alapfunkciója még mindig a terület és a lakosság megvédése.

 Rábai Zsolt szerint az új stratégiai koncepció során a NATO-nak továbbra is nyitott szervezetként kell működnie, s a partnerségi programot is tovább kell folytatnia, mivel az egy jól bevált és jól működő forma. Ugyanakkor a szövetségen belül az egészen alapvető kérdésekben is új konszenzusra kell jutni. Egyik ilyen kérdés lehet az, hogy a szervezet a továbbiakban is regionális maradjon, avagy pedig váljon globálissá? Ugyancsak lényeges, hogy továbbra is az ötös cikkely maradjon-e a NATO működésének alapja? Használható-e a kollektív védelem, ha nem katonai támadás ér egy szövetséges országot? Például egy kibernetikai támadás, amely lebéníthat egy egész országot annak infrastruktúrájával együtt, s mindezek mellett óriási károkat is okoz, és akár még emberéletet is veszélyeztethet. Márpedig ugye ma szinte minden az interneten keresztül működik, amely könnyen sebezhető � tette hozzá a NATO Public Dimplomacy Division munkatársa.

� Tény, hogy szükség van a huszonnyolc szövetséges államban a veszélyfelfogás azonosságára, jelenleg ugyanis az országokban teljesen eltérően értelmezik a veszély fogalmát � mondta Rábai Zsolt, aki a továbbiakban arról beszélt, hogy az új stratégiai koncepció kidolgozásánál az is nagy kérdés, hogy fenntartható-e a továbbiakban a konszenzus elv, vagy esetleg szükség van bizonyos területeken a többségi döntésekre? Továbbá meg kell határozni azt is, hogy melyek azok a veszélyek, amelyekben a szövetségnek vezető szerepet, vagy csak támogató szerepet kell játszania, hiszen egyelőre csak ad hoc jelleggel döntenek ezekben a kérdésekben.

Hány műveletet lehet egyszerre folytatni? Hiszen minden művelet csökkenti a készenlétben lévő képességeket és kapacitásokat. Ha a NATO tagországai túlontúl nagy energiát fordítanak a béketeremtésre és a békefenntartásra, akkor meglesznek-e a képességek az ötös cikkely szerinti feladatokra? � tette fel a kérdést Rábai, aki szerint ugyanakkor a nukleáris fegyverek továbbra is súlyponti szerepet fognak játszani az NATO új stratégiájában.

A szakértő hozzátette: az új koncepció kialakításakor a NATO egyre több külső szakembert szeretne bevonni a részletes vitába, s a tagállamok lakosságának véleményére is kíváncsi. Így egy olyan dokumentumot lehet létrehozni, amely visszatükrözi a valós igényeket. A vitasorozat egyébként július 7-én kezdődött a tagállamokban, s 2010. áprilisáig kell lezárulnia. Ekkor egy „Bölcsek Tanácsának� nevezett, tizenkét nemzetközi szakemberből álló testület � amelyet Madeline Albright egykori amerikai külügyminiszter vezet � összegzi a felmerült javaslatokat, s jelentését átadja a szövetség főtitkárának. Az új stratégiai koncepciónak a tagállamokhoz a jövő év végéig kell eljutnia.

A vitába egyébként nemcsak a tagállamok, hanem a békepartner országok szakembereit is bevonják, így a végső döntés meghozatalakor a tőlük kapott információkat is fel tudják használni � mondta Rábai Zsolt, ez végképp ellentétben áll a korábbi gondolkodással.

 

Fotó: Szűcs László

 

***

Tájékoztató az Atlanti Szerződés Egyesületek (ATA) 2009. október 7-10 között Kijevben tartott éves kongresszusáról

Nemzeti delegációnk (Vizi E. Szilveszter elnök, Bánlaki György korábbi elnök az ATA leköszönő alelnöke és Hautzinger Gyula alelnök) képviselte szervezetünket az ATA szokásos éves kongresszusán. A kongresszus első hivatalos napján sor került tisztségviselők megválasztására. A három éves alelnöki tisztség betöltése után Bánlaki Györgynek meleg szavakkal megköszönte Dr. Karl A. Lamers ATA elnök az aktív tevékenységet, amelyet a közgyűlés tapssal ismert el. Bánlaki úr válaszában megköszönte a lehetőséget, hogy az elmúlt évtizedben immár másodszor tölthetett be magyar alelnök a megtisztelő tisztséget, egyben bemutatta a Magyar Atlanti Tanács új elnökét, Vizi E. Szilvesztert, úgy is mint nemzetközileg ismert tudóst, a Magyar Tudományos Akadémia előző elnökét. Bánlaki György helyére, a horvát testvérszervezet elnöke, Radovan Vukadinovic professzor került kétharmados többséggel megválasztásra. A nemzetközi szervezet működése szempontjából fontos poszton, a főtitkári tisztségben a dán Troels Froling került újabb három évre egyhangúan megerősítésre. A továbbiakban sor került a szervezet pénzügyi finanszírozásának megvitatására. Abban minden delegáció egyetértett, hogy tagdíjemelésre szükség van. A mértékében már eltérőek voltak a vélemények. A végső döntés valószínűsíthetően jövőre születik meg. Magyarország eddig is rendben és időben teljesítette tagdíjfizetési kötelezettségeit - reméljük a jövőben, a tervezett emelés után is, az új emelt összeget (várhatóan 1000 EUR/év) a jelenlegi átmeneti pénzügyi nehézségeink megoldódása után is rendben fizetni fogjuk. Döntés született viszont az évenkénti NATO nap Brüsszel felé történő megalapításának javaslatáról, és a jövő évi kongresszus tiranai helyszínéről.
A kongresszus második napja a szervezeti ügyek első napi lezárása után izgalmas, az euroatlanti közösséget érintő témák feldolgozásával folytatódott. Csak felvillantásként, szó volt a NATO új stratégiai koncepciójáról, Afganisztánról majd délután a NATO további bővítéséről és a partneri kapcsolatok továbbfejlesztéséről. Az egyik legérdekesebb téma megtárgyalására jól megválasztottan Ukrajna és a régió biztonsági kérdéseire a találkozó záró ünnepsége előtt került sor. A kongresszus zavartalan, kitűnő színvonalú megszervezéséért és lebonyolításáért a sokat dolgozó ukrán kollega, Oleg Kokoshynskiy részére delegációnk is kifejezte elismerését. Mint minden esztendőben, ez alkalommal is lehetőség nyílt kétoldalú megbeszélésekre, jövőbeni lehetséges programok elsősorban szomszédjainkkal és balkáni partnereinkkel történő egyeztetésére.

***

Vizi E. Szilveszter akadémikust választotta elnökévé 2009. szeptember 30-i tisztújító közgyűlésén a Magyar Atlanti Tanács. Az új elnökség tagja lett Csóti György, Felkai Anna, Hardy Ilona, Hautzinger Gyula, Szemerkényi Réka, Szent-Iványi Ágnes, Szent-Iványi István és Topolánszky Ádám. Az új elnök megválasztásakor hangsúlyozta, hogy a Magyar Atlanti Tanács pártoktól független, nem kormányzati, közhasznú szervezet, amelynek fő célja továbbra is, hogy előmozdítsa az atlanticizmus és az euroatlanti elvek és értékek szélesebb körű érvényesülését a magyar társadalomban. A Tanács tevékenysége a jövőben is a nyugati struktúrákba történő beilleszkedés gyakorlati kérdéseire, megalapozott ismeretek és hiteles információk hangsúlyozott terjesztésére irányul.

 

Lamers: szükség van a magyar katonákra Afganisztánban

 

Kedves Látogató!

Mint bizonyára Ön előtt is ismeretes, a NATO ez év tavaszán a 60. évforduló alkalmából megrendezett csúcstalálkozóján döntés született az új, hosszú távú stratégiai koncepció elkészítésére, és a következő Portugáliában 2010 őszén megtartásra kerülő csúcson történő elfogadására. A következő hónapokban a Magyar Atlanti Tanács is hozzá kíván járulni a koncepció magyarországi társadalmi vitájához, ezért a már 2009 novemberében megkezdett disputa folytatásaként a következő hónapokban országszerte rendezvényeken, de itt a honlapunkon is információt szeretnénk adni. Kérem nézze el, hogy a magyar nyelvű honlapunkon a magyar nyelvű tanulmányok mellett eredeti angol nyelven publikáltakkal is fog találkozni.   Bízunk benne, hogy angolul tudó kollegáinknak is így autentikus ismerteket tudunk átadni, hogy véleményüket ebben a fontos témában is kialakíthassák. Kérjük, ha esetleg véleményük van az anyagokkal kapcsolatban, azt a mat@mat.hu e-mail címünkre tájékoztatásunkra küldjék el. Minden észrevételt szívesen veszünk, viszont az interneten kapacitás problémák miatt vitát nem kezdeményezünk.

Szerkesztő 

A NATO új stratégiai koncepciója kidolgozásának ütemterve:

Az alábbiakban közöljük a Külügyminisztérium honlapján is megtalálható ütemtervet, amelynek hazai, nemzeti szakaszához a Magyar Atlanti Tanács a következő hónapokban, a maga sajátos eszközeivel is hozzá kíván járulni. (szerk.)  

A 2009 tavaszán Strasbourg/Kehlben megtartott NATO-csúcstalálkozó alkalmával a Szövetség elindította az új stratégiai koncepció kidolgozását. A folyamat első lépéseként Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár összehívott egy 12 főből álló szakértői csoportot (Group of Experts – a továbbiakban: GoE), amelynek célja az új koncepciót illető témák széleskörű feltárása. A szakértői csoport 2010. júniusig végzi munkáját, amelynek végén elkészíti ajánlásait. Ezt követően az Észak-atlanti Tanács szoros felügyelete alatt elkezdődik a „szövegezési” folyamat, s a végleges koncepció elfogadása a 2010 végére tervezett lisszaboni csúcstalálkozón várható.

Az új stratégiai koncepció (a továbbiakban: SK) kidolgozásának ütemterve az alábbiak szerint alakul.

Reflexiós szakasz

Ebben a fázisban a NATO által összehívott szakértői csoporté a főszerep. Célja az SK-t illető témák széleskörű feltárása, legalább négy téma-specifikus szeminárium megtartása keretében. A szemináriumokon tág szakértői körrel számolnak, beleértve a NATO állandó képviselőket, a katonai képviselőket, a NATO stratégiai parancsnokságok képviselőit, valamint külső szakértőket és fővárosi kormánytisztviselőket is.

A NATO decemberi külügyminiszteri értekezletére a szakértői csoport helyzetjelentést készít munkájukról.

Konzultációs szakasz

A szakértői csoport tagjai minden szövetségi fővárosban látogatást tesznek konzultáció céljából és a kormányzati tisztviselők mellett az érintett parlamenti bizottságokkal is tárgyalásokat folytatnak, majd ennek alapján 2010 áprilisáig ajánlásokat tesznek a NATO főtitkára részére.

Az ajánlások, valamint az azokra adott szövetségi reakciók alapján a főtitkár jelentést készít az új SK elemeiről, amelyet véleményezésre bocsát szövetségi körben; majd a főtitkár a 2010-es nyári szünet előtt politikai iránymutatást kér a szövetségesektől.

Szövegezési szakasz

Az új SK első vázlatát a főtitkár a nyár folyamán elkészíti, azt a nyár végén mutatja be a szövetségeseknek. Az Észak-atlanti Tanács bevonásával az ősz folyamán elindul a hivatalos szövegezési folyamat.

A főtitkár célja, hogy a végleges SK-t a 2010. őszre tervezett lisszaboni csúcstalálkozó alkalmából nyújtsa be az állam- és kormányfők részére jóváhagyásra.

 

 

Karl Heinz Kamp - NATO Defense College, Rome:

The Way to NATO's New Strategic Concept

 

Italian Atlantic Committee:

NATO NEW STRATEGIC CONCEPT

 

ZMNE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓINTÉZET ELEMZÉSEK – 2009/17

1241 Budapest Pf.: 181 – Tel.: 432-90-92 – Fax:: 432-90-58 www.svki.zmne.hu

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY A NATO új stratégiai koncepciója – adalékok a magyar szemponthoz

A NATO-tagállamok állam- és kormányfői új stratégiai koncepció kidolgozásáról dön-töttek a szövetség ez év április elejei strasbourg/kehli csúcstalálkozóján. A stratégia-alkotási folyamat formálisan szeptember elején kezdődött a NATO főtitkára által felkért 12 fős szakértői munkacsoport megalakulásával. A szövetség az új stratégiai koncep-ciót a korábbiakhoz képest nyitottabb eljárásban, többek között független szakértők bevonása, szakértői csoportok véleményének meghallgatása révén kívánja megalkot-ni. Ennek keretében a brüsszeli NATO-központhoz akkreditált állandó magyar katonai képviselet meghívása alapján elsőként a ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igaz-gatója tartott előadást a NATO Katonai Bizottságának (MC) informális ülésén, s folyta-tott beszélgetést a katonai bizottsághoz delegált tagállami képviselőkkel a szövetség új stratégiai koncepciójával kapcsolatos várható magyar álláspontról. Jelen írás – amely nem tükrözi a Magyar Köztársaság hivatalos álláspontját – az ott elhangzott előadáson alapul, kiegészítve a beszélgetés során felvetett kérdések továbbgondolá-sával.1

Arnold Wolfersnek, a nemzetközi kapcsolatok realista iskolája egyik alapító teoretikusának munkássága óta tudjuk, hogy egy-egy közösség biztonsághoz fűződő viszonyában milyen ki-emelkedő szerepe van a percepciónak – vagyis annak, hogy egy-egy közösség miként ítéli meg a saját és a környezete biztonságát. Ha tehát arra keressük a választ, milyen megfonto-lások határozzák/határozhatják majd meg Magyarország álláspontját a szövetség új stratégi-ai koncepciójával kapcsolatosan, elöljáróban – ha röviden is, de – érdemes közelebbről megvizsgálnunk a magyar társadalom biztonságpercepcióját.

Költséghatékonyság, korlátozott prioritásokkal

A szociológiai felmérések és közvélemény-kutatások szerint a magyar társadalom számára a biztonság – a NATO-csatlakozás óta eltelt évtizedben – mindenekelőtt a szociális biztonsá-got (lakás, munkahely, megélhetés), illetve a közbiztonságot jelenti.2 A lakosság a katonai biztonságot a magyar biztonságpercepció skáláján a harmadik helyre sorolja. A negyedik és ötödik helyen a környezeti biztonság és a jogbiztonság áll, de ezek ma kevésbé fontos ele-mek.

Ha a magyar lakosságnak az egyes biztonságdimenziókkal kapcsolatos elégedettségét vesszük górcső alá, azt mondhatjuk, hogy magyarok napjainkban az ország katonai bizton-ságával a legelégedettebbek, s létbiztonságukkal, közbiztonságukkal, illetve környezeti biz-tonságukkal a legelégedetlenebbek. Érdemes jelezni, hogy tíz évvel ezelőtt a magyar lakos-ság létbiztonságával még elégedettebbek voltak, mint az ország katonai biztonságával. Ez azt jelenti, hogy magyar lakosság érzi a NATO-csatlakozás jelentőségét, az ország katonai biztonságában beállt pozitív változást.

E prioritásváltozásban fontos szerepe van annak, hogy magyar lakosság nagyjából 2006 óta úgy érzékeli – s ezt is felmérések bizonyítják –, hogy Magyarország az uniós csatlako-zástól kezdve gazdaságilag kedvezőtlen irányba mozog. Az ország fő gazdasági problémái a növekvő államadósság, a lassú növekedés, a gyenge verseny- és felzárkózási képesség, a magas infláció és az alacsony foglalkoztatottság. A térség államaival összehasonlítva 2006

1 A szerzők ezúton mondanak köszönetet Szenes Zoltánnak és Gazdag Ferencnek az előadás és az írás elkészí-téséhez nyújtott segítségükért.

2 A magyar lakosság biztonságpercepciójára vonatkozó vizsgálatokról lásd Radványi Lajos: A magyar lakosság biztonságfelfogása és értékpreferenciái, 1999–2008. Nemzet és Biztonság, 2009. március, 9–23. o.

ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

és 2008 között Magyarország gazdasági növekedése lefékeződött, az uniós felzárkózási ver-senyben a korábban is jobban pozícionált Csehországon és Szlovénián kívül megelőzte Észtország és Szlovákia, sőt Románia is nagyon közel került hozzá. Fontos jelezni azt is, hogy a biztonságpercepcióra vonatkozó hivatkozott felmérés 2008-ban, de még a gazdasági világválság kezdete előtt készült. A helyzet azóta változott, vagyis a szociális biztonsággal és a közbiztonsággal kapcsolatos elégedetlenség tovább nőtt.

3 Itt azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy amennyiben nem lesz szövetségi kapaszkodó, az tovább csökkentheti a magyar kül- és biztonságpolitika érdekérvényesítő erejét és szerepét, ami igen komoly problémák-kal járhat. A 2004 óta érzékelhető krónikus alulfinanszírozottság már napjainkban is erodálja a 2002/2003-ban megállapított „korlátozott prioritású” katonai képességeinket. A további tartós pénzhiány pedig – miként arra az Állami Számvevőszék jelentése is felhívta a figyelmet – vállalhatatlan kockázatokat és fejlesztési egyensúlytalan-ságot idézhet elő. Világosan látható például, hogy források hiányában nem lesz végrehajtható a Magyar Honvéd-ség modernizációjához szükséges eszközcsere (pedig a vadászgépeken kívül – az elkövetkezendő tíz évben – minden alapvető harci technikai eszközt le kell cserélni). Ahhoz tehát, hogy mindez együtt ne ássa alá a jelenleg még sikeresnek értékelt magyar műveleti hozzájárulást, szükségünk van számszerűsítésekre, továbbá el kell érni, hogy e normák differenciáltak legyenek, legyen különbség a nagy, a közepes és a kis országok között, illetve ne egy évre, hanem időszakokra szóljanak a vállalások (például öt évre), hogy a kormányoknak lehetőségük legyen a gazdasági krízisek kezelésére.

Mindezt azért kell előrebocsátanunk, hogy jelezzük: az elkövetkező években a magyar társadalom számára a gazdasági biztonság lesz a legfőbb prioritás, mindenekelőtt ennek megteremtését fogja kikövetelni a politikai elittől. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mind a jelenlegi kormányzatnak, mind pedig a jövő évi választásokat követően hatalomra kerülőnek, ezen belül is természetesen elsősorban a védelmi szektor vezetőinek komoly küzdelmet kell majd folytatniuk a költségvetési osztozkodásnál már azért is, hogy ne csökkenjen jelentősen a szektor költségvetési részesedése. Paradox módon ezt a küzdelmet nehezíteni fogja az a korábban említett tény, hogy magyarok napjainkban az ország katonai biztonságával a leg-elégedettebbek. Az elosztható források szűkösségének időszakában sem a társadalom, sem pedig a politika nem szokta pótlólagos forrásokhoz juttatni az általa sikeresnek ítélt területe-ket, sőt általában erős kísértést érez az ezektől való forráselvonásra. Vagyis az elkövetkező években Magyarországnak – ha sikeres kíván lenni a szövetségen belül – a korábbi éveknél is költséghatékonyabb és korlátozott prioritásokra koncentráló biztonság- és védelempolitikát kell folytatnia, s ezt az elvárást érdemes megjelenítenie és képviselnie a NATO új stratégiai koncepciójával kapcsolatban is. (Ez a gyakorlatban valószínűleg azt jelenti majd, hogy a ma-gyar politika számára nem lesz elfogadható egy olyan új NATO-stratégia, amely a tagországi hozzájárulások emelését vagy számszerűsítését tartalmazza, például a GDP-arányos nem-zeti védelmi költségvetések tekintetében.3) Emellett Magyarország – a szövetség számos hasonló helyzetben lévő tagállamával együtt – olyan NATO-stratégiában érdekelt, amely jól meghatározott és világos irányt ad a szövetség jövőbeni tevékenységére nézve, és a lehető legkonkrétabban megfogalmazza, milyen szerepet vállal magára a szervezet. Ehhez tudja ugyanis saját prioritásait meghatározni.

A következőkben azt kívánjuk röviden összefoglalni, hogy milyen tényezők befolyásolhat-ják a magyar álláspontot a szövetség új stratégiája kapcsán felvetődő vitás kérdésekben, illetve milyen álláspontot lenne kívánatos képviselnie Magyarországnak. A terjedelmi korlátok miatt természetesen nem minden vitapontra térünk ki, csupán azokra, amelyeket valóban relevánsaknak tartunk Magyarország szempontjából.

A NATO célja és szerepe

A bipoláris világrend bukását követően, különösen pedig a 2001 után a NATO belső kohézió-ja – ha tetszik: a tagállamok közötti kölcsönös szolidaritás – meglazult. Ennek egyik alapvető oka, hogy a benne lévők – az új erőviszonyok közötti pozíciójukból fakadóan – igen eltérően definiálják az észak-atlanti szövetség célját és szerepét. A kelet-közép-európai kisállamok biztonságuk legfontosabb garanciájaként, a nemzetközi porondon az egyetlen globális hata-lomként állva maradt Egyesült Államok a globális konfliktusok rendezéséhez szükséges esz-közparkként, a több szempontból is leértékelődő Európa nyugati felének országai pedig a transzatlanti kapcsolatok fenntartásához szükséges, de katonai értelemben egyre nehezeb-

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 2ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

ben vállalható teherként tekintenek a NATO-ra. E percepcionális különbségek várhatóan leginkább a tagállamok által egyébként továbbra is egyöntetűen fontosnak tartott 5. cikkely (a kollektív védelem) értelmezésével összefüggő, különbözőképpen megfogalmazott kérdések és dilemmák kapcsán csúcsosodnak majd ki a szövetség új stratégiai koncepciójáról folyó vitában. Vagyis például az olyan kérdések kapcsán, hogy az 5. cikkely a területvédelem mel-lett kiterjeszthető-e – s milyen mértékben – az érdekvédelemre? Hogyan teremthető meg az egyensúlyt a szövetség kollektív védelemből fakadó kötelezettségei és az out of area misz-sziókból fakadó feladatai között? Miként értelmezhető az 5. cikkely az új biztonsági kihívá-sokra?

Ami a kollektív védelem értelmezését, illetve az ezzel kapcsolatos vitát illeti, megítélé-sünk szerint Magyarország számára fontos, hogy az új stratégiai koncepcióban jelenjen meg az 5. cikkely melletti erős elkötelezettség, ugyanakkor kiemelten fontos, hogy annak értelme-zése ne korlátozódjék a „hagyományos” területi védelemre. Ezt az álláspontot nem csupán az indokolja, hogy a külföldi missziókban való részvételünket a magyar kül- és biztonságpoli-tika sikerterületeként tarthatjuk számon: ez következik a rendszerváltás óta követett magyar külpolitika filozófiájából és a társadalom biztonságpercepciójából is.

Ez utóbbihoz érdemes egy rövid magyarázatot fűzni.

A magyar biztonságpolitikai szakértők – köztük mi magunk is – gyakran kritizálják a ma-gyar társadalmat és a politikai elit egy részét, hogy még ma is túl provinciális és a területvé-delemhez kötődő a biztonságfelfogása. Ennek során gyakran emlegetjük azokat a felméré-seket, amelyek azt mutatják, hogy a magyar társadalom értékrendjében meglehetősen ala-csony szinten áll a más népekkel való szolidaritás és a nemzetek közötti együttműködés. Ezek ugyanis nem igazán jó tulajdonságok az olyan szervezetekben, ahol az említettek ki-emelten fontos értékek. Kritikánk azonban nem teljesen jogos. Részben azért nem, mert ezek a tulajdonságaink alapvetően történelmünkben gyökereznek (például nincsenek roko-naink környezetünkben, nyelvi enklávét alkotunk Közép-Európán belül, az első világháború után drasztikus területveszteséget szenvedtünk), részben pedig azért, mert ez a társadalmi szemlélet, ha lassan is, de változóban van. A másik oldalon ugyanis – megint csak a felmé-rések szerint – a magyar társadalom többsége (még a két magyar tűzszerész afganisztáni halálát követően is 64 százaléka) támogatja katonáink külföldi missziókban való részvételét. Magasabb arányban, mint számos más európai társadalom, még akkor is, ha e misszió olyan távoli országban van, mint például Afganisztán (58%). Vagyis tudomásul veszi és elfo-gadja, hogy felelősségünk van és lehet országunk határain túl is. Ehhez a kulcsot – paradox módon – ugyanaz az a tény adja, amelyből részben a területvédelemhez való ragaszkodá-sunk is fakad, nevezetesen az, hogy a velünk szomszédos országokban viszonylag jelentős számú magyar kisebbség él, amelyért a politikai elit és a társadalom is felelősséget érez.

Ugyanakkor a kollektív védelemnek a nem hagyományos fenyegetésekre való értelmezé-se kapcsán nem tartjuk indokoltnak azon álláspont túlzott kiterjesztését, mely szerint szá-munkra kiemelten fontos, hogy az 5. cikkely értelmezése ne korlátozódjék a „hagyományos” területi védelemre, hanem ölelje fel az érdekvédelmet is. A kollektív védelemnek a nem ha-gyományos fenyegetésekkel (szervezett bűnözés, a stratégiai nyersanyagokhoz és energia-hordozókhoz való szabad hozzáférés akadályozása, klímaváltozás, a veszélyes anyagok kibocsátása, terrorizmus, a számítógépes hálózatok elleni támadások) összefüggő értelme-zése kapcsán ugyanis Magyarországnak azokat az országokat indokolt támogatnia, amelyek az említett problémák többségének a megoldását elsősorban nem a szövetségtől várják, hanem az európai integrációtól és az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, illetve az ezek keze-lésére alkalmasabb nemzetközi intézményektől. Meggyőződésünk, hogy a NATO csak azok-nak a kihívásoknak a kezelését vállalhatja fel (az új típusú fenyegetések közül a számítógé-pes hálózatok elleni támadások tartoznak egyértelműen ebbe a körbe, továbbá megszorítá-sokkal a terrorizmus), amelyek megoldásában – eszközeinek és módszereinek köszönhető-en – a nemzetközi szervezetek között a szövetség a legsikeresebb. A NATO természetesen foglalkozhat a korábban említett összes probléma stratégiai-politikai vetületével, sőt lehetnek katonai feladatai is e problémák megoldása kapcsán (például a felderítés területén), de vilá-gossá kell tenni, hogy ez utóbbiak többsége (például az energiabiztonság területén a kritikus

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 3ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

4 Lásd A nyolcaktól a huszonkettekig. Nemzet és Biztonság, 2009. október, 74–83. o.

5 Póti László – Tálas Péter: Hungary in the Trans-Atlantic Debate: A Soft-Atlanticist Position. Slovak Foreign Poli-cy Affairs, 2004. No 1. 43–47. o.

infrastruktúra és a szállítási útvonalak védelme) általában kiegészítő, alkalmi és részleges jellegű.

A transzatlanti viszony

Jóllehet a transzatlanti kapcsolatok alakulásának befolyásolására térségünk NATO-tagálla-mainak erősen korlátozottak a lehetőségei, néhány gondolat erejéig mégis érinteni kell e kér-dést is. Elsősorban azért, mert a transzatlanti kapcsolatok terén bekövetkező változások (például 2002–2003 – Irak, 2009 – Obama beiktatása) rendszerint a kelet-közép-európai ál-lamokat hozzák zavarba. E zavarodottság szemléletes jele, hogy ilyenkor politikusaink egy része papírt és tollat ragad, s leveleket ír az Egyesült Államok elnökének, mint tették 2003 ja-nuárjában és februárjában, vagy legutóbb ez év júliusában – megítélésünk szerint sajnos egyik esetben sem túl szerencsés módon.4 Ráadásul hazánk a maga eddigi középutas, Len-gyelországhoz, a balti államokhoz és Romániához képest úgynevezett mérsékelt atlantista5 álláspontjával amúgy is sajátos, gyakran több felől is kritizált pozíciót foglal el térségünk álla-mai között.

Ebből fakadóan a magyar hivatalos álláspont a transzatlanti kapcsolatokat illetően várha-tóan semleges és rejtőzködő lesz. Nagyjából annak deklarálásáig megy majd el, hogy az új koncepció is erős hangsúlyt fektessen a transzatlanti kapcsolatra, és az Észak-atlanti Ta-nács (NAC) továbbra is az első számú fóruma maradjon az euroatlanti térséget érintő bizton-ságpolitikai kérdések megvitatásának. Megítélésünk szerint azonban ennél erősebben is fo-galmazhatna Budapest: az Európa és Amerika közötti kapcsolatok ugyanis kulcsfontosságú-ak lesznek az új stratégia, a NATO, s benne Magyarország sikere szempontjából. Az ezzel kapcsolatos legfőbb kérdés az: lesz-e olyan erős a szövetség szolidaritása, lesz-e olyan erős közös politikai akarata a transzatlanti kapcsolatokat ténylegesen befolyásoló főszereplőknek, hogy részletesen megvitassák mindazt, ami az elmúlt években megosztotta a szövetséget? Látnunk kell ugyanis, hogy NATO csak akkor maradhat meg „értékközösségnek”, ha az oly sokszor hangoztatott általános értékek mellett az értékmegvalósítás terén is közel azonosan gondolkodnak a tagországok. Mindenekelőtt egyetértésre kell(ene) jutniuk a fenyegetettség megítéléséről, a régi és új veszélyekről, ezek prioritási sorrendjéről, s nem utolsó sorban a fenyegetések és veszélyek kezelési módjáról. Közeledni kell(ene) egymáshoz például a ter-rorizmus elleni harccal vagy a katonai erő alkalmazásának legitimációjával kapcsolatos ame-rikai és európai percepciónak. Nem arról van szó, hogy a szövetség monolitikusan egyöntetű veszélyfelfogást valljon. Sőt, az erre való törekvés – amelyre az elmúlt néhány évben azért akadt példa – bizonyos értelemben káros. Különbségek és eltérések ugyanis léteznek és lé-tezhetnek, hiszen a tagállamoknak igen eltérő a biztonságpercepciójukat meghatározó föld-rajzi, politikai, történelmi és kulturális hátterük. A fenyegetettség e különböző megítélését, szélesebb értelemben az eltérő biztonságpercepciók egyes elemeit azonban harmonizálni le-het, s erre törekedni kell. Ellenkező esetben ugyanis a nézeteltérések újra megterhelhetik a transzatlanti kapcsolatrendszert, gyengíthetik a közös politikai akaratot, megtorpedózhatják a fenyegetések, potenciális fenyegetések és kihívások leküzdéséhez, elhárításához vagy ke-zeléséhez szükséges erőforrások biztosítását, és hátráltatják, vagy megakadályozhatják a NATO-t a gyors és közös fellépésében.

Meglepődve tapasztaljuk, hogy a tagállamok között a stratégiai koncepció kapcsán mi-lyen komoly vita folyik arról, hogy a születendő dokumentum rövid és általános, vagy hosz-szabb és részletesebb legyen-e, konkrétan mi kerüljön bele, és mi maradjon ki belőle például a szövetséget érintő fenyegetésekkel összefüggésben. Magunk ugyanis a formát másodla-gosnak tekintjük, bár – őszintén szólva – tartunk attól, hogy ha az új stratégiai koncepció rö-vid lesz, akkor egyben túlságosan általános is. Ez pedig sokak számára azt sugallja majd, hogy a szövetség tagállamainak nem sikerült tisztázniuk vitás kérdéseiket. Az igazán fontos kérdés azonban, úgy gondoljuk Magyarország számára is az, hogy például a szövetséget

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 4ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

6 Szenes Zoltán: A szövetség jövője. Nemzet és Biztonság, 2009. május, 30–45. o.

7 Uo. 39. o.

érintő fenyegetések végül milyen értékelési kontextusban kerülnek a stratégiába. Sikerül-e például valamilyen módon érzékeltetni, hogy a szövetség egészét érintő fenyegetések a gyakorlatban – olykor függetlenül a NATO prioritáslistáján elfoglalt helyüktől – eltérő mérték-ben, eltérő formában és eltérő módon érinthetik az egyes tagállamokat?

Esetünkben jó példa erre a terrorizmus. Hazánkban van politikai terrorizmus, elméleti ér-telemben nagyjából attól az időponttól, amikor ismeretlenek az első Molotov-koktélokat egy pártszékházra dobták, illetve támadásokat intéztek politikusi ingatlanok ellen. Ha a Magyarok Nyilai-ügy kapcsán bebizonyosodnak az ügyészség feltevései, akkor kijelenthetjük, hogy Ma-gyarországon – az egyéni terroristák mellett – megjelent a szervezett jellegű politikai terroriz-mus csírája is, s ez egyfajta minőségi változás. A legfontosabb kérdés azonban a NATO-stratégia, különösen pedig a szövetséget érintő fenyegetések prioritáslistájának összeállítása kapcsán nem az, hogy megjelent-e egy országban a politikai terrorizmus, hanem az, hogy mekkora ennek a veszélyessége? E tekintetben viszont határozottan kijelenthető, hogy a magyar társadalom magára nézve – indokoltan – nem tekinti komoly fenyegetésnek vagy veszélynek a terrorizmust. Vagyis Magyarország e tekintetben akkor tud valóban azonosulni az új NATO-stratégiával, ha a magyar terrorizmuspercepció hatását érzékeli a szövetség által megfogalmazott terrorizmuspercepcióban. Miközben tisztában vagyunk azzal, hogy a stratégia nem jelenítheti meg az egyes országok fenyegetettség-percepcióját, azt azonban a szolidaritás fenntartása mellett is érzékeltetheti – mint már jeleztük –, hogy a fenyegetések eltérő mértékben, eltérő formában és eltérő módon érinthetik az egyes tagállamokat.

A fenyegetettségnek ilyen differenciáltsággal való megjelenítése meggyőződésünk sze-rint a jelenleginél jobban biztosítaná az új stratégiai koncepcióval való tagállami azonosulást, s erősítené a szövetégen belüli szolidaritást.

Haderőfejlesztés a realitások alapján

Szenes Zoltán A szövetség jövője című tanulmányában6 joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy a transzatlanti kapcsolatok keretében tisztázni kellene azt a kérdést is, milyen legyen az Egyesült Államok és az európai NATO-tagországok műveleti kölcsönviszonya. Elfogadha-tó-e vagy sem, hogy – mint az Afganisztánban és Irakban is történt (ahol a háborúkról Ameri-ka egyedül döntött, s csak legközelebbi szövetségeseivel indította meg azokat) – a NATO csak az amerikai (koalíciós) műveletek után jelenik meg, és javarészt alacsony intenzitású, stabilizációs és rendfenntartó jellegű békeműveleteket lát el, olykor egészen távoli színtere-ken is. Ha ugyanis elfogadható, akkor ez olyan új munkamegosztást feltételez az Egyesült Államok és Európa között, vagy az USA és néhány európai ország, valamint Európa többi ré-sze között, amely komplementer jellegű képességfejlesztéssel valósítható meg.

Írásában a Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke joggal mutat rá arra is, hogy a fent jelzett stratégiai munkamegosztást, s az ezzel járó egymást kiegészítő haderőfejlesztést ösz-tönzi maga a realitás is, az európai lemaradás ugyanis a katonai képességek terén folyama-tosan növekszik. Minden washingtoni ösztönzés ellenére Európa továbbra is jóval keveseb-bet költ védelmi kiadásokra, mint az Egyesült Államok, s az európai NATO-tagállamok nem-zeti katonai képességei is igen eltérőek. Mint Szenes írja: „Széles körű expedíciós képessé-gekkel az európai országok egy kis csoportja (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország) rendelkezik, célirányos expedíciós képessége pedig csak néhány országnak (Németország, Belgium, Kanada, Dánia, Norvégia) van. Szelektív expedíciós ké-pességeket tudhat magáénak Törökország és Lengyelország. A NATO-tagországok fele azonban (köztük Magyarország) csak stabilizációs katonai képességek fölött diszponál. Ezen kívül több fontos képességterületen (stratégiai szállítás, felderítés-hírszerzés, logisztika stb.) állandósult hiányok vannak, amelyek minden művelettervezésnél és -végrehajtásnál felszín-re kerülnek.”7

Ezt követően olyan álláspont mellett érvel igen meggyőzően, amelyet magunk is szíve-sen tekintenénk hivatalos magyar álláspontnak.

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 5ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

8 Uo. 39–40. o.

„Ugyanakkor az is tény, hogy a békefenntartáshoz és a stabilizációhoz (ezt a balkáni, af-ganisztáni és az iraki tapasztalatok egyöntetűen mutatják) nemcsak mobil, gyorsan telepíthe-tő, hanem hosszú ideig ott tartható erőkre is szükség van, amelyre még a kisebb katonai ké-pességekkel rendelkező NATO-tagországok is hasznosan felhasználhatók.

Sokkal jobban járna tehát a NATO, ha elfogadná a tagországok „többrétegű” képesség-helyzetét, és a jelenlegi egységes, high-tech típusú (alapvetően az amerikaiak által „vezé-nyelt”) fejlesztési követelmények helyett egy differenciált, többcélú haderő-tervezési szövet-ségi metodikát dolgozna ki. Nem kétséges, hogy a jövő kihívásai korszerű, rugalmas, gyor-san bevethető, multifunkciós haderőket követelnek, amelyek egyszerre képesek győzni a magas intenzitású fegyveres konfliktusban, fenntartani a békét, alkalmasak az ellenállók elle-ni műveletekre, eredményesek a terrorizmus elleni harcban, támogatni tudják a helyi hatósá-gokat, és felhasználhatók különböző nemzetközi szervezetek által meghatározott feladatokra is. Erre a többfunkciós rendeltetésre azonban a NATO-nak mint egésznek kell képesnek len-ni, nem pedig minden tagállamnak külön-külön.

A differenciált haderő-fejlesztési koncepció lehetővé tenné, hogy a legfejlettebb országok haladást érjenek el a hálózatközpontú (network-centric warfare) és a hatásalapú (effect-based) katonai képességek fejlesztésében, míg a kisebb országok a szövetség által elfoga-dottan fókuszálhatnának a hálózati együttműködésre alkalmas (network-enabled warfare) hadviselési képességek kialakítására. Ezzel kiiktatható lenne a NATO-tervezési gyakorlatból az irracionalitás, amely jelenleg minden tagországot high-tech haderőfejlesztésre ösztönöz (precíziós fegyverek, földfelszín-felderítő – AGS – rendszerek, különleges műveletek stb.), függetlenül az ország és az adott haderő helyzetétől. A reális, differenciált és országspecifi-kus védelmi tervezési filozófia valóban önmagához képest is előmozdítaná az egyes nemzeti haderők fejlesztését, növelné a kompatibilitást és interoperabilitást, hozzájárulna a tagorszá-gok közötti – szövetségi célokat és érdekeket szolgáló – szakosodáshoz. A javasolt koncep-ció nemcsak nemzeti differenciáltságában lenne más, hanem abban is, hogy – ellentétben a jelenlegi gyakorlattal – nem elsősorban az 5. cikkely szerinti műveleti követelményekre, ha-nem az új, aszimmetrikus kihívásokra és a békefenntartási képességekre koncentrálna. Ez nemzeti szinten lehetővé tenné az erőforrások koncentrálását, a fókuszok elhelyezését, és jobb eredményeket hozna azon tagországokban is (mint például Magyarország), ahol nincs közvetlen katonai fenyegetettség, és a hadsereg nem szerepel előkelő helyen a kül- és biz-tonságpolitikai eszköztárban. A differenciált haderő-tervezési módszer nem jelentené azon-ban azt, hogy az adott tagország hozzájárulása a NATO-költségvetéshez, a műveletekhez, a fejlesztésekhez csökkenne, hanem csak azt, hogy jobban ’nemzetre szabottan’ jelenne meg.”8

Missziók

2004-ben a magyar országgyűlés 1000 főben határozta meg a Magyar Honvédség (MH) kül-földi missziókban való részvételének ambíciószámát, így napjainkban is közel ennyi magyar katona állomásozik külföldön: mintegy 70 százalékuk NATO-missziókban, legnagyobb lét-számban Koszovóban és Afganisztánban. Műveleti hozzájárulás tekintetében – a szárazföldi haderő százalékában kifejezve – hazánk 2008 és 2009 fordulóján az 5-7. helyen áll a NATO-tagországok között. Vagyis hadseregének méretéhez képest hazánk felülreprezentált a szö-vetség misszióiban. A missziós tevékenység fontosságát illetően a magyar politikai elitben konszenzus van, miként alighanem abban is, hogy e tevékenységünkre alapvetően sikeres területként tekint.

Az új stratégiai koncepció vitája kapcsán azonban feltehetően – katonai és szakértői szinten feltétlenül – szóba kerülnek majd a szövetség missziós tevékenységének olyan el-lentmondásai és árnyoldalai is, amelyekről nyilvánosan nem szívesen beszélnek a szövetség és a tagországok vezető politikusai. Ezek közül itt és most csupán néhány olyanra hívnánk fel a figyelmet, amely a szövetség legtöbb tagállamát érinti, de leginkább az újonnan csatla-

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 6ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

9 Gen. Skrzypczak: Winni ludzie ministra. Gazeta Wyborcza, 2009. augusztus 18. A vitáról résztelesen lásd Generał Skrzypczak kontra MON. http://wyborcza.pl/8,75402,6937354.html.

10 Ezt a jelenséget tulajdonképpen már tendenciának lehet tekinteni Nyugat-Európában, ahol szinte minden had-erőben létrehozták a gyorsreagálású erőket (RRF). Számos szakértő szerint az igazi kérdés az, hogy az a bizo-nyos „A” kategóriájú haderő a sokoldalú követelményeknek megfelelő haderő lesz-e?

kozó kelet-közép-európai országokat (köztünk hazánkat is), s melyeknek megítélésünk sze-rint a jövőben szövetségi szinten is komolyabb figyelmet kellene szentelni.

Számos szakértővel egyetértve úgy véljük, komoly problémákhoz vezethet, hogy a szö-vetségen belül egy idő óta a missziós tevékenység legfontosabb értékmérője a „Hány kato-nát tudsz kiállítani?” kérdésre adott válasz. Ez ugyanis azzal járhat, hogy a politikai siker ér-dekében a forráshiányos tagállamok lehetőségeikhez képest előbb vagy utóbb túlvállalják magukat e téren. Figyelmeztető példa erre Lengyelország esete, amely a Varsó számára összességében csalódást okozó iraki missziója után – legalábbis Waldemar Skrzypczak tá-bornok, a lengyel szárazföldi erők volt parancsnoka szerint – most Afganisztánban vállalt fel erejét és képességeit meghaladó feladatokat. A tábornok – egy Afganisztánban elesett len-gyel katona temetésén – nem csupán azt vetette védelmi minisztere szemére, hogy fogalma sincs, mivel szembesülnek katonái Afganisztánban, de a minisztert és munkatársait tette fe-lelőssé azért is, hogy a lengyel katonák nem rendelkeznek a biztonságuk szavatolásához szükséges eszközökkel.9 Persze mondhatnánk, hogy egy ilyen helyzet könnyen megoldható pótlólagos források biztosításával. Csakhogy csökkenő költségvetés mellett fennáll a veszé-lye annak, hogy a külföldi műveletek finanszírozása egy idő után csak a haderő egyéb terüle-teinek terhére és rovására oldható meg. Ez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy a nemzeti haderőn belül kialakul egy „A” kategóriás, modern, úgynevezett missziós, és egy „B” kategóriás, alulfinanszírozott hazai haderő.10

Minden sikere ellenére Magyarország missziós politikája sem mentes az ellenmondások-tól. A magyar politikai elitben például a NATO- és az EU-csatlakozás ellenére még ma is erősen él az a téves szemlélet, hogy a külföldi missziós tevékenység kizárólag a Magyar Honvédség feladata. Nem nagyon látszik tudomásul venni, hogy a modern missziós tevé-kenységben egyre nagyobb szerep hárul a rendőrségi és a civil szakértőkre, s hogy ezek is a nemzeti felajánlások szerves részét képezik. A Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisz-térium magára hagyása következtében a missziók „költséghatékonysága” szempontjából is komoly kérdések vethetők fel. Például az, hogy egy országnak meddig éri meg több milliár-dért fenntartani egy eredetileg a segélyezés biztonsága érdekében felállított Tartományi Új-jáépítési Csoportot (PRT), ha alig több mint félmilliárdnyi segélyre szánt összeget tud csak elkölteni, ami nemhogy a stabilizálásra nem elég, de arra sem – miként a külföldi, így a ma-gyar missziót ért támadások számának növekedése is jelzi –, hogy a misszióban részt vevők biztonságát szavatolja? Természetesen itt a „költséghatékonyság” kifejezést nem elsősorban a szó gazdasági értelmében használjuk (e tekintetben ugyanis csak néhány ország számára kifizetődők a missziók), hanem sokkal inkább politikai értelemben. A kérdés tehát úgy is fel-vethető: megelégszünk-e az afganisztáni misszió szövetségen belüli politikai hozadékával, vagy fontos – s mennyire – az is, hogy a missziónak az afgán társadalom részéről is hozadé-ka legyen a számunkra?

S végül hazánk missziós tevékenysége kapcsán látnunk kell azt is, és fel kell készülnünk rá, hogy bár az ország és a haderő méreteit tekintve jelenleg valóban jók a magyar részvétel mutatói, de ez a helyzet viszonylag gyorsan változhat, ha például a szövetség úgy dönt, hogy megszünteti a NATO koszovói misszióját, ahol jelenleg közel négyszáz magyar katona szolgál.

A gazdasági válság költséghatékonysági kényszere, a NATO új stratégiájának kidolgozá-sa és hazánk missziós szerepvállalásának jelenlegi elismertsége szerintünk a legjobb alka-lom arra, hogy Magyarország megfontoltan újragondolja és felülvizsgálja egész missziós te-vékenységét, s olyan új stratégiát és politikát dolgozzon ki ezzel kapcsolatban, amelynek ré-vén fajlagosan kisebb ráfordítással a jelenleginél is nagyobb „politikai bevételhez” juthat.

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 7ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

11 E probléma kezelését annál is inkább indokoltnak tartjuk, mert például a magyar lakosság a bűnözés globalizá-lódása és a szervezett bűnözés mellett a drogkereskedelem elterjedését tekinti az egyik legnagyobb veszélyfor-rásnak.

12 Az Asia Foundation felmérései szerint az afgánok körében 2004 és 2008 között radikálisan – 64-ről 38 száza-lékra – csökkent azok aránya, akik szerint az ország ügyei jó irányba, míg a másik oldalon 11-ről 32 százalékra nőtt azoké, akik szerint egyértelműen rossz irányba mennek.

Afganisztán

Afganisztán kapcsán még az optimistább szakértők is egyetértenek abban, hogy az elkövet-kezendő egy év kulcsfontosságú lesz az ottani NATO-misszió szempontjából. A szövetség-nek, illetve a nemzetközi közösségnek öt nagy kérdésben kellene komoly mértékben, ráadá-sul többé-kevésbé egy időben előrelépnie ahhoz, hogy a vállalkozás ne kerüljön végleg lejtő-re. A biztonsági helyzet javítása terén, ami a legtöbb szakértő szerint nem csupán több kato-nát igényel, de egyfajta politikai áttörést is a kabuli kormánnyal szemben álló fegyveres erők-kel való megegyezéshez szükséges tárgyalásokat illetően. A nemzetközi segélyezés haté-konyságának növelése terén, amit jelentősen megnehezít a donor országokat érintő gazda-sági válság, a nemzetközi segélypolitika általános problémái és ellentmondásai, valamint az afgán korrupció. Az afganisztáni kábítószer-probléma kezelésében, amelyben az eddigi megoldási kísérletekkel sem a termelés visszaszorításában, sem pedig a fegyveres ellenál-lók bevételi forrásainak szűkítése terén nem sikerült számottevő eredményeket elérni.11 Ab-ban továbbá, hogy az afganisztáni probléma megoldása kapcsán az afgán local ownership mellett kialakuljon az afgán kérdés megoldásának regional ownershipje is a térség nagyha-talmaiban. Mindezeket ráadásul egy olyan időszakban kellene elérni, amikor egyrészt egyre nyilvánvalóbb, hogy a nemzetközi misszióban részt vevő államok egy részének vezető politi-kusai erőik Afganisztánból való kivonásán gondolkodnak, másrészt évről évre romlik az af-gánoknak az ország helyzetével kapcsolatos véleménye.12 Röviden fogalmazva: nem va-gyunk könnyű helyzetben sem az afgán probléma megoldását, sem pedig a kérdésnek az új stratégiai koncepcióban való megjelenítését illetően.

Ez utóbbival kapcsolatban korábban több NATO-tagország – köztük Magyarország is – jelezte: elkerülendőnek tartja, hogy a NATO új stratégiai koncepciója egy kibővített „Afga-nisztán-stratégia” legyen. A szövetség ilyen jellegű „ingalengését” 2001 után is tapasztalhat-tuk a terrorizmussal összefüggésben. Az előbbiekben vázolt helyzetből azonban az követke-zik, hogy bár az új NATO-stratégia vitája kapcsán gyakran szóba kerül majd Afganisztán, de megalapozatlanok azok aggodalmak, hogy a dokumentum „elafgánosodik”. Ennek elkerülé-sét illetően ma már egyértelmű többség van a szövetségen belül. A stratégiának természete-sen le kell vonnia a tanulságokat a különböző missziókból (s ebben fontos szerepe kell, hogy legyen az afganisztáni tapasztalatoknak is), de egy jóval szélesebb kontextusban kell szem-lélnie a biztonsági környezetet.

Ami Magyarországot illeti, Afganisztán kapcsán akár elégedettek is lehetünk magunkkal. Létszámát tekintve – Koszovó után – ez a második legnagyobb missziónk. Egy 240 fős PRT-vel vagyunk jelen Baghlan tartományban; 2008 októbere és 2009 áprilisa között vállaltuk a kabuli repülőtér irányítását; az Ohiói Nemzeti Gárdával együttműködve magyar vezetésű Mű-veleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (OMLT) segíti két, az afgán nemzeti hadsereg Baghlan tartományban települt alakulatának műveleti felkészítését; mintegy negyven főt küldtünk ki az idei afgán választások biztosítására, s egy speciális harci feladatokat végző Különleges Műveleti Csoportunk is Afganisztánban van. Az afganisztáni misszióban való részvételünkről konszenzus van magyar politikai pártok között, s mint már említettük, a tár-sadalom 58 százaléka támogatja a magyar katonák Afganisztáni jelenlétét. Ez tehát az érem egyik oldala.

Ha azonban arra a kérdésre kellene válaszolnunk, hogy Magyarország, a magyar társa-dalom, vagy akár a magyar politikai elit valóban magáénak érzi-e az afganisztáni problémát és annak megoldását, egyértelműen nemmel kellene válaszolnunk. Szövetségi kötelezett-ségnek tekintjük, s mint ilyet, jól is teljesítjük, de a legtöbb európai országhoz hasonlóan nem érezzük magunkénak. Mindezt azért tartjuk fontosnak jelezni, hogy érzékeltessük: jövőbeni

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 8ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

13 Ez a lehetőség természetesen csak arra a helyzetre igaz, ha nem maguk az amerikaiak döntenek a kivonulás-ról.

afganisztáni vállalásaink lehetőségeit ez a tény is komolyan korlátozza. Különösen egy olyan helyzetben, amikor fennáll az eshetősége annak, hogy a nemzetközi misszióban eleddig szerepet vállaló államok egy része kivonja erőit az országból.

A fő kérdés persze az, hogy milyen magatartást tanúsítsunk egy ilyen helyzet bekövetke-zése esetén. Magunk azok közé tartozunk, akik afganisztáni szerepvállalásunknak az euró-pai átlagnál jelenleg kedvezőbb társadalmi megítélését a magyar misszió helyi költséghaté-konyságának növelésére (például a kivonulók segélyezési ráfordításának felhasználására) és a szövetségen belüli további politikai haszonszerzésre használnák fel – a magyar misszió létszámának emelése nélkül.13

Balkán

Geopolitikai helyzete miatt Magyarország számára kulcsfontosságú a Balkán és annak biz-tonsága, s ezt – igen helyesen – az ottani missziókban való részvételünkkel is bizonyítjuk. Világosan látnunk kell azonban, hogy a NATO, illetve annak vezetői hatalmai (elsősorban az Egyesült Államok) az elmúlt években egyre inkább az Európától távolabbi térségek válságai-ra fordították figyelmüket, s ez a szövetség szemében stratégiai-politikai szempontból leérté-kelte a relatív konszolidáció állapotába került balkáni térséget. Az új NATO-stratégiai vitája kapcsán Magyarországnak elsődleges érdeke fűződik ahhoz, hogy másokkal együtt meg-győzze a szövetséget a Balkánnal kapcsolatos tevékenysége és általában a délkelet-európai térség biztonságában játszott szerepe fenntartásának szükségességéről. A magyar missziós tevékenység korábban Koszovóval kapcsolatosan felvetett problémája miatt – hogy tudniillik a jelenlegi jó magyar részvételi mutatók az itteni NATO-misszió befejezésével radikálisan megváltozhatnak – hazánk diplomatái várhatóan elsősorban a KFOR fenntartása mellett fog-nak lobbizni. Nem csupán stratégiai és biztonságpolitikai megfontolásokból, hanem azért is, mert az itt felszabaduló magyar erőket vagy egy részüket – figyelembe véve törvényben elő-írt missziós ambíciószintünket – a szövetség keretében csupán Afganisztánba vagy Szomá-liába ajánlhatnánk fel (egy másik részét pedig az EU-missziókba, de ezek nem javítanának NATO-mutatóinkon). Mivel azonban korántsem biztos, hogy a szövetségen belüli „balkáni lobbi” képes lesz elérni a KFOR fenntartását, azt is sürgősen meg kellene vizsgálni, hogy ha-zánk mit tud felajánlani katonai téren a Balkánon – például a Partnerség a békéért (PfP), a Mediterrán Dialógus (MED) vagy a Tagsági Akcióterv (MAP) keretében. Stratégiai és bizton-ságpolitikai szempontból azonban ennél is fontosabb lenne számunkra, hogy a régióval kap-csolatos szövetségen belüli, jelenleg unfinished business jellegű vita a partnerség és a bőví-tés felé mozduljon el. Arról kell tehát meggyőznünk a tagállamokat, hogy a nyugat-balkáni térség biztonságának és tartós stabilitásának az euroatlanti integráció a legfontosabb záloga, még inkább pedig arról (s a bosznia-hercegovinai és a koszovói folyamatok láttán alighanem ez lesz a nehezebb), hogy eltérő ütemezéssel ugyan, de Macedónia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Koszovó és Szerbia is fokozza együttműködését a NATO-val, így számukra is nyitva kell hagyni a tagság perspektíváját.

Oroszország

A NATO Oroszországhoz fűződő viszonya kapcsán mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a szövetséghez történő 1999-es csatlakozásunk óta jelentősen módosult a nemzetközi rend-szer, s ezen belül a kelet-közép-európai országok helyzete is. Bár kétségtelen, hogy tovább-ra is az Egyesült Államok az egyetlen teljes értékű globális nagyhatalom, de többek korábbi illúziójával szemben korántsem mindenható. Afganisztán, Irak, Észak-Korea, Dél-Oszétia és Abházia esete legalábbis azt mutatja, hogy a regionális nagyhatalmaknak (így Oroszország-nak, Iránnak, Kínának) a közvetlen környezetükre már csak geopolitikai helyzeti előnyüknél fogva is jóval nagyobb és relevánsabb hatásuk van, mint az Egyesült Államoknak vagy a NA-TO-nak, még kevésbé az Európai Uniónak. Vagyis egyrészt az új stratégia elkészítésekor a

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 9ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

14 A nyolcaktól a huszonkettekig. 76–82. o.

NATO-nak is prioritásokban és rangsorokban kell gondolkodnia a szövetséget érintő bizton-sági kihívások kezelése kapcsán, másrészt számolnia kell azokkal a szereplőkkel, amelyek geopolitikai helyzetüknél fogva partnerként, vetélytársként vagy épp ellenfélként hatással lehetnek e kihívások kezelésére. Elsősorban tehát ebből a szempontból kell viszonyát aktí-van kialakítania Oroszországhoz is, amelynek helyzeténél fogva jelentős hatása van és lehet az Afganisztán és az Irán keltette problémák megoldására, most nem is beszélve Európa energiabiztonságáról.

A NATO és Oroszország kívánatos viszonyának meghatározásakor azonban legalább ilyen fontos, hogy térségünk országai saját helyzetüket is reálisan, és ne szubjektív szem-pontok alapján ítéljék meg. Vagyis ne úgy, miként azt az úgynevezett 22-ek az Obama-admi-nisztrációhoz intézett nyílt levelükben teszik.

Mivel lengyel Gazeta Wyborcza napilapban publikált levelet a Nemzet és Biztonság 2009. októberi száma közli14, fő üzenetét itt csak röviden, pontokba szedve foglaljuk össze.

1. Az amerikai külpolitika számára megszűnt fontossá válni Közép-Európa. Egy olyan időszakban került ki térségünk a washingtoni adminisztráció figyelmének centrumából, ami-kor az itteni stabilitás és jólét – miként arra a szerzők szerint a gazdasági világválság és az érdekszféra-politika újraélesztésére tett orosz kísérletek is rámutatnak – még korántsem biz-tos. Éppen ezért Amerika nem feledkezhet meg Közép-Európáról.

2. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete ma gyengébb, mint amikor a térség országai a tagjaivá váltak. A szövetséget meg kell újítani, hogy valamennyi tagállama biztos lehessen abban, a NATO mindig képes lesz megvédeni őket.

3. Tavaly augusztusi, Grúzia elleni háborújával Moszkva megsértette a nemzetközi jogot. A revízióra törekvő Oroszország 19. századi hatalmi módszereket alkalmaz – az energiablo-kádtól kezdve a politikai jellegű befektetéseken át egészen a média manipulálásáig – főleg a transzatlanti orientációjú kelet-közép-európai országokkal szemben.

4. A Közép-Európába telepíteni tervezett rakétavédelmi rendszer sorsát nem döntheti el Oroszország ellenkezése, s Washington sem mondhat le a projektről a Lengyelországgal és Csehországgal való konzultáció nélkül, mert ez aláásná az Egyesült Államok térségbeli te-kintélyét.

5. Az energiabiztonság problémájának – melynek közvetlen hatása lehet a kelet-közép-európai térség államainak szuverenitására – a transzatlanti kapcsolatok és az európai–ame-rikai stratégiai együttműködés egyik kulcskérdésévé kell válnia.

6. Az amerikai vízumkérdés megoldása és az amerikai-közép-európai oktatási kapcsola-tok további fenntartása kulcsfontosságú lehet a transzatlanti kapcsolatok társadalmi dimen-ziójában, különösen egy olyan időszakban, amikor Kelet-Közép-Európában egy olyan új poli-tikai generáció jelenik meg a politika színpadán, amely a szerzők által vallott „értékalapú” po-litika helyett érezhetően egy „realisztikusabb” politikát kíván folytatni.

Komoly fenntartásaink vannak a levél szerzőinek Kelet-Közép-Európára vonatkozó hely-zetértékelésével. Magunk ugyanis úgy gondoljuk, hogy térségünk legtöbb állama minden ko-rábbi történelmi korszakához képest stabilabb és biztonságosabb környezetbe került. Az alá-írók országai az elmúlt évtized során a NATO és az Európai Unió tagjai lettek, s ezen a té-nyen – minden „revizionista retorikája” ellenére – a gazdasági világválság nyomán utóbbi időben egyébként gyengülő Oroszország még regionális nagyhatalomként sem változtathat. S e realitásból kiindulva megítélésünk szerint nem is szándékozik változtatni. A szóban forgó országok a tagsággal lehetőséget kaptak a felzárkózásra és a fejlődésre, s reálisan személ-ve az európai és világeseményeknek a tényleges politikai súlyuknál nagyobb befolyásolásá-ra. Az pedig, hogy ezt képesek-e kihasználni vagy sem, aligha a jelenlegi Washingtonon vagy a NATO-n múlik. Miként mai problémáik többségének (gazdasági válság, energiafüg-gőség, az EU területén eszközölt orosz bevásárlások stb.) megoldását sem várhatják Ameri-kától vagy a szövetségtől. E tekintetben a 22-eknek sokkal inkább az Európai Unióhoz vagy saját térségük politikai elitjéhez kellett volna fordulniuk levelükkel, sürgetve az európai és a térségi szolidaritás erősítését.

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 10ZMNE SVKI ELEMZÉSEK – 2009/17

15 Lásd erről: Sz. Bíró Zoltán: Az abház és a dél-oszét kérdés változó dimenziói. Nemzet és Biztonság, 2008. június 27-37. o.

Ami Grúziát és ez ezzel kapcsolatos orosz magatartást illeti, a levél szerzőinek felhábo-rodása szerintünk túldramatizált, a konfliktus ugyanis várható és előre jelezhető volt. A mér-tékadó elemzők többsége számára legalábbis két dolog már 2008 augusztusa előtt világos volt: 1. annak esélye, hogy az 1990-es évek véres háborúi során elvesztett két „engedetlen” terület békésen visszatérjen Tbiliszi politikai felügyelete alá, még középtávon is felettébb ki-csi; 2. Moszkva biztosan nem fogja megengedni, hogy Tbiliszi erőszakkal terelje vissza eze-ket a területeket.15 A dél-oszét konfliktusban Oroszország – Grúziához hasonlóan – kétség-telenül megsértette a nemzetközi jogot, de végeredményben az 1990–1991 óta fennálló sta-tus quót védte meg. Ami azonban ennél is fontosabb: komoly tévedés az abház és dél-oszét példa lehetőségét bármilyen formában is Kelet-Közép-Európára, például a Baltikumra vetíte-ni. Nem állítjuk, hogy Moszkva a térséggel fennálló kapcsolataiban mindig jóhiszeműen és jóindulatúan jár el. Kétségtelen, hogy a régióban orosz energetikai-gazdasági expanzió ta-pasztalható, melynek vitathatatlanul politikai-stratégiai céljai is vannak. Két dologgal azonban feltétlenül számolnia kell és számol is. Egyrészt azzal, hogy a kialakult status quo megváltoz-tatására irányuló túlzott törekvések radikálisan rontják kapcsolatait a számára kulcsfontossá-gú nyugati nagyhatalmakkal is, növelve a NATO és az EU kohézióját. Másrészt azzal, hogy nem tud olyan körülményeket és életviszonyokat teremteni, amelyek az egyébként számos problémával küszködő baltikumi orosz kisebbség számára „anyaországként” vonzóvá ten-nék. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a szövetségnek ne kellene jeleznie Orosz-ország felé nem tetszését a dolgok ilyetén való alakulása kapcsán, de nem teheti meg, hogy egyoldalúan csak Moszkvát tegye felelőssé a történtekért.

Összességében mégsem a konkrétumok terén mutatkozó nézetkülönbségek miatt tartjuk elhibázott a 22-ek levelét, hanem sokkal inkább kiindulópontját tekintve. Úgy véljük ugyanis, hogy térségünk – amelynek, valljuk be, nem sok mondanivalója volt és van a globális politika színpadán – az elmúlt húsz évben éppen problémái és politikai irányváltása (NATO- és EU-tagság), továbbá az atlanti szövetség helyett a térségünk számára hosszú távon káros, al-kalmi koalíciókat preferáló amerikai politika miatt volt súlyán és bizonyos mértékig telje-sítményén felül értékelve az Egyesült Államok külpolitikájában. Ami tehát most történik, s amit a 22-ek Kelet-Közép-Európa leértékelődéseként élnek meg, az csupán a dolgoknak a normál kerékvágásba való visszatérése. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy teljesen új, s térségünk szempontjából alapvetően kedvezőbb körülmények között. S ha ebből a szem-pontból tekintünk önmagunkra, meggyőződésünk, hogy kevésbé hisztérikusan gondolhatjuk végig a magunk és a szövetség Oroszországhoz fűződő kívánatos viszonyát. Nem kérdés, hogy Oroszországgal egy kölcsönös előnyökön alapuló, átlátható kapcsolatrendszer kiépíté-se az érdekünk, a magyar diplomácia előtt álló igazi kérés azonban az, mit tegyen olyan ese-tekben, amikor a szövetségen belül nincs egységes álláspont az oroszpolitikát illetően.

KÉSZÍTETTE: TÁLAS PÉTER ÉS VARGA GERGELY 11

LETÖLTHETŐ VÁLTOZAT: http://193.224.76.4/download/svki/Elemzesek/2009/SVKI_Elemzesek_2009_17.pdf

***

A NATO ÚJ STRATÉGIAI KONCEPCIÓJA ÉS MAGYARORSZÁG

Beszámoló a Magyar Atlanti Tanács és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem 2010. március 25-i konferenciájáról

A Magyar Atlanti Tanács (MAT) és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) közös rendezésében, a Magyar Hadtudományi Társaság aktív szerepvállalásával 2010. március 25-én érdekes konferenciát tartottak az egyetem dísztermében A NATO formálódó új stratégiai koncepciója és Magyarország címmel.

A konferencia két úgynevezett panel keretében zajlott. Az első részben a téma szakértői adták közre a 2010 második félévében elfogadásra tervezett stratégiai koncepcióval kapcsolatos legfontosabb gondolataikat, a második részben pedig néhány társadalmi szervezet (civil szerveződés vagy mostanában divatos megnevezéssel nem-kormányzati szerv) képviselői fejtették ki álláspontjukat a téma kapcsán.

Magát a rendezvényt Vizi E. Szilveszter, a MAT elnöke nyitotta meg. Kifejtette, hogy az utóbbi mintegy száz évben a tudomány exponenciálisan fejlődött, az emberi magatartás, az erkölcs pedig nem követte ezt a viharos fejlődést. Szétnyílt az olló. A tudás és az információ együtt egyenlő a hatalommal, de felvetődik a kérdés az erkölcs szerepéről. Az atlanti gondolat lényege az együttműködés, de nem csupán katonai vonalon, hanem a tudomány, a kultúra, az emberi magatartás, az emberek közötti kapcsolatok vonatkozásában is.

Az első előadást Rábai Zsolt tartotta, aki hosszú évek óta az Észak-atlanti Szövetség központjában, a társadalmi kapcsolatokért, a nyilvánosságért, angol jelöléssel a PR tevékenységért felelős részleg munkatársaként dolgozik.

Elmondta, hogy intenzív szakaszába lépett a stratégiai koncepció előkészítése, a dokumentumot a Szövetség Portugáliában, 2010 végén tartandó csúcsértekezletén tervezik elfogadni. Az egyik alapvető kérdés, hogy a koncepcióban érdekek vagy értékek mentén fogalmazzák meg a Szövetség rendeltetését, céljait és feladatait. Egyértelműen megváltozott a biztonsági környezet, ezért is van immár múlhatatlanul szükség az 1999-ben elfogadott stratégiai koncepció felváltására egy újjal. Megváltoztak a veszélytényezők is, elegendő utalni a kibernetika terén felmerülő kockázatokra, amelyekre nem ad választ és útmutatást a NATO alapszerződése. Divatos témává lépett elő a rakétavédelem kérdése, hiszen változatlanul a legveszélyesebb forgatókönyvként a nemzetközi terrorizmus és a nukleáris proliferáció „találkozását” kell tekintenünk (ide sorolva az úgynevezett haramia-államok nukleáris ambícióit is). Az új feladatok alkalmazkodást igényelnek mind a képességek, mind a döntéshozatal terén.

A stratégiai koncepció előkészítési fázisában egy új megközelítés tükröződik, amely a Szövetségen kívüli szereplők, külső szakértők részvételében, a szélesebb értelemben vett nyilvánosság bevonásában testesül meg. Érezhetően megnőtt a partnerség szerepe és jelentősége az aktív, cselekvő szerepvállalás mellett a döntés-előkészítésben is – ez a globalizáció egyik következménye –, fontosabbá vált az értékek közötti összhang megteremtése.

Korábban „tabu-témának” tekintett tételek változnak meg vagy nyernek új megfogalmazást, például annak eldöntése, hogy a NATO regionális vagy globális szervezet legyen-e. (A kínálkozó válasz: regionális védelmi szervezet marad, de egyre inkább foglalkozni kénytelen globális kérdésekkel is, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik a tagállamok biztonságát.) Ragaszkodjon-e a Szövetség a konszenzusos döntéshozatalhoz? Várhatóan igen, de csökken a „nagy”, elvi kérdések száma, egyre több úgynevezett műveleti témakörben nem kell ragaszkodni minden tagország részvételéhez és egyetértéséhez. Megnövekszik a döntések „csendes” előkészítésének jelentősége és lerövidül maga a formális döntéshozatal, a főtitkárnak esetenként nem kell megvárnia az Észak-atlanti Tanács ülését egy-egy intézkedéshez.

Ami viszont változatlan marad: az alapvető rendeltetés (a tagországok biztonságának védelme) és az a tény, hogy a NATO kulcs-szerepet játszik a globális nemzetközi biztonság fenntartásában. Vélhetően nem változik meg gyökeresen a partnerségi program szerepe és jelentősége, habár e téren már most is tapasztalhatóak aránytalanságok (például a Szövetség erőfeszítéseihez csak mérsékelten hozzájáruló Belarusz vonatkozásában ezernél is több együttműködési tétel szerepel, Ausztrália esetében pedig talán száz).

Nem fog változni a nyitott ajtók politikája, vagyis a Szövetség meghívhat tagjai sorába újabb európai országokat. Nem változik a szolidaritás elve (bár arról folynak viták, hogy milyen tartalommal marad érvényben). Megmarad az adaptálódás, az alkalmazkodás igénye, ezzel együtt az új képességek kialakítása iránti fogékonyság. Változatlan elv az arányos teherviselés iránti igény (amely soha nem érvényesült maradéktalanul), és a konzultáció szükségességének elve.

Határozottan újra kell gondolni az elrettentés teljes problémakörét. A védelem ugyan egyértelműen kollektív marad, de egyáltalán nem biztos, hogy megőrzi katonai jellegét. Eldöntendő, hogy milyen esetekre vonatkozzon (vonatkozhat) a Washingtoni Szerződés közismert 5. cikke. Összekapcsolódnak és átfedést mutatnak az 5. cikk szerinti és a nem 5. cikk szerinti feladatok. Kifejlesztenek egy hangsúlyosabb konfliktus-megelőző kapacitást például diplomaták, katonák, közvetítők bevonásával.

A következő előadást Tálas Péter, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet igazgatója tartotta, aki előre bejelentette, hogy összefüggő előadás helyett csak néhány fontosabb kérdést kíván megemlíteni, ahogyan említette, „élére állítani”.

Elsőként azt a tényt szögezte le, hogy az Észak-atlanti Szövetség társadalmi támogatottsága általánosságban gyengül. Ennek megfelelően gyengül a NATO belső szolidaritása is. Mindez betudható a kifejezetten katonai veszélytényezők háttérbe szorulásának, az ilyen jellegű veszélyérzet csökkenésének illetve a szubjektív biztonság (az egyéni és kollektív biztonságérzet) fokozódásának is. A szubjektív biztonság nagyon szerteágazó fogalom, amelynek igen sok összetevője van, mint például egy ország méretei, ambíciói, gazdasági és katonai ereje stb.

Másodszor megállapította, hogy Nyugat-Európa általában, egyes nyugat-európai országok pedig kifejezetten tehernek érzik a Szövetséget (és a vele járó kötelezettségeket). Ebből kifolyólag a NATO-t ellentmondások, ellentétek, feszültségek gyengítik. Mindezen tényezőket egy előremutató, gondosan összeállított stratégiának figyelembe kell vennie és tükröznie kell.

Harmadikként leszögezte, hogy a hidegháborút követően még nem szilárdultak meg a kialakulóban lévő új világrend körvonalai, még folyamatban vannak a változások. Amit nagy vonalakban tisztán lehet látni: egyetlen szuperhatalom mellett egyre inkább megszilárdulnak a regionális (nagy)hatalmak. Éppen a változások fényében az várható, hogy a jelenleg kidolgozás alatt lévő stratégiai koncepció 10-15 évig lehet érvényben, bár a jövő, a konkrét biztonsági környezet tartogathat meglepetéseket.

Kérdéses, hogy létezik-e napjainkban olyan külső kényszerítő erő, amely hozzájárulhat a Szövetség megszilárdulásához, a belső feszültségek és feszítő erők háttérbe szorulásához (ilyen külső tényező volt annak idején a Varsói Szerződés).

A világgazdasági válság aláhúzta a gazdasági biztonság növekvő jelentőségét illetve a komplex biztonságot fenyegető gazdasági kihívások erősödő szerepét. A Szövetség tevékenységére vonatkozóan ennek a ténynek a költséghatékony megoldások kimunkálásában kell megtestesülnie.

A NATO előtt döntésre váró kérdések egész sora áll, amelyekre a válaszok alapvetően határozzák meg a Szövetség jövőjét. Ilyen eldöntendő kérdés például a területvédelem illetve a missziós feladatok fontossági sorrendje, ennek megfelelően a kívánatos képességek megőrzése vagy kialakítása. Ilyen kérdés a transzatlanti viszony problémaköre. Ilyen az Oroszországhoz fűződő viszony témaköre, mármint hogy a NATO szempontjából ez az ország partner vagy rivális, stratégiai partner vagy éppen kockázati tényező, veszélyforrás.

Végül Tálas Péter kifejezésre juttatta személyes elbizonytalanodását a kelet-közép-európai politikai elit szilárd elkötelezettségében a transzatlanti eszme iránt.

A szakemberek közül harmadikként Szenes Zoltán, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára tartotta meg előadását, melyben jelentős teret szentelt a magyar álláspont kifejtésének is. Jelezte, hogy májustól várható a stratégiai koncepció konkrét szövegezése.

Az előtte elhangzott előadásokra is utalva jelezte, hogy előadását elsősorban a katonai megközelítés fogja jellemezni. Örömmel nyugtázta, hogy jelentős nemzetközi társadalmi vita bontakozott ki a stratégiai koncepció előkészítésének folyamatában (amit többek között négy nemzetközi konferencia és számos szeminárium fémjelzett). Ez alapvetően politikai vita, de katonai következményekkel, hiszen érint olyan témaköröket, mint a Szövetség feladatai, szerepvállalása, a partnerség bonyolult problémaköre, a képességfejlesztés nem kevésbé bonyolult kérdése. Magyarország álláspontja szerint a képességfejlesztésben a NATO-nak erősebben kell támaszkodnia a többnemzeti együttműködés potenciális előnyeire.

Az 5. cikkel és általában a kollektív védelemmel kapcsolatban kifejtette, hogy egységes értelmezésre – és ennek érdekében több konzultációra – van szükség annak érdekében, hogy ez a kollektív védelem hiteles lehessen. Két nézet ütközik ezzel kapcsolatban. Az egyik szerint újra kell fogalmazni a Washingtoni Szerződés vonatkozó pontjait, hogy kiterjedjen olyan új jelenségekre, mint például az űrhadviselés vagy a kibernetikai kockázatok (az úgynevezett cyber-terrorizmus). A másik nézet szerint egyszerűen bele kell érteni az új fogalmakat a régi szövegezésbe, kiterjesztően kell azokat értelmezni minden újrafogalmazás nélkül. A vita még egyáltalán nem dőlt el.

Külön kitért az előadó a 2008-as grúz-orosz konfliktus következményeire. Megállapította, hogy Grúzia NATO-tagsága egyelőre lekerült a napirendről részben a grúz vezetés kiszámíthatatlansága, részben az ország jelenleg csorbított szuverenitása, részben pedig az orosz-atlanti jóviszony jelentősége miatt. Ugyanakkor megerősödött a területvédelem fontossága, különösen az euro-atlanti térség keleti „peremén” fekvő országok szempontjából.

Kifejtette azt a véleményét, hogy a területvédelem egy korábbi filozófia terméke volt, ma már túlhaladta az idő ezt a megközelítést. A hivatalos magyar álláspont szerint is jelenleg „modern hagyományos” erőkre van szükség, amelyek a békeállapottól a konfliktus kezelésén át a konfliktust követő újjáépítésig a kihívások teljes spektrumában, bonyolult körülmények között is, minden térben (szárazföldön, levegőben, a tengereken, a kozmikus térben és az úgynevezett kiber-térben) egyaránt képesek feladataik megoldására. Ezt az általános követelményt nehéz „lefordítani” nemzeti követelményekre, elvárásokra. Az expedíciós képességek igénye egyenesen következik a globalizáció folyamatából, a globális biztonságra való törekvésből. Ezen belül gyakran találkozunk a korábban elképzelhetetlen távolságban történő alkalmazással, gondoljunk az afganisztáni műveletre.

A civil területen kialakítandó képességeket illetően kifejtette, hogy ezeket a katonai képességekkel párhuzamosan, a tagországok és a partner-országok szempontjából együttesen, közösen kell megteremteni, de mindehhez sok türelmes egyeztetés szükséges. Minimális állandó civil képességekre van szükség, mert ezek hiánya ma már Afganisztánban a műveletek lefolytatását hátráltató tényező. Az állandó civil képességek között említette a közös igazgatás, építés, felújítás, biztosítás igényét. Ezekkel kapcsolatban azonban előttünk áll az eldöntendő kérdés, hogy vajon a NATO vagy az Európai Unió vállalhatja fel eredményesebben a feladatokat. Vagy talán inkább együttesen, hiszen a hivatalos magyar álláspont szerint is „koherens, koordinált, összehangolt, egymást erősítő tevékenységre van szükség”. Felmerül tehát az igény egy állandó, NATO kereteken belül működő civil reagáló erőre.

Külön nagy kérdéscsokor a finanszírozás ügye. Először is a védelmi kiadásoknak a Szövetségben kívánatosnak tekintett szintje, azaz a GDP 2%-a irreálisnak tűnik. (Nem is a százalékos arány a fontos, hanem a felhasználás hatékonysága.) Másodszor a jövőben bizonnyal több lesz a közös fejlesztés, közös beszerzés, amely nagyobb költséghatékonyságot eredményezhet. Harmadszor jobban kell majd támaszkodni a helyi erőkre és forrásokra. De mindenekelőtt szakítani kell az eddigi gyakorlattal, amely szerint az egyes tagországok által felvállalt feladatok végrehajtása nemzeti finanszírozási hatáskörbe tartozott (magyarul ha egy tagország többet vállalt, az neki került több pénzébe, ami sokszor kontraproduktív volt). Arra van szükség, hogy egyre inkább teret nyerjen a multinacionális, közös finanszírozás, amire eklatáns példa a pápai nehéz szállító repülő ezred létrehozása.

A NATO 2009. évi védelmi költségvetése 2,1 milliárd euró. Ebből kellett finanszírozni a csúcsértekezleteken megfogalmazott követelményeket, katonai és civil programokat, valamint az ISAF közös hadszíntér-fejlesztés feladatait.

Az első panel végén volt lehetőség hozzászólásokra is.

Hatvani Károly ny. ezredes megjegyezte, hogy szükség van terminológiai vitára, a fogalmak egyértelmű használatára, a kifejezések egyeztetésére is. Ennek érdekében szövegegyeztetést kell folytatni a stratégiai parancsnokságok szintjén is, illetve „közös gondolkodásra” van szükség az Európai Unióval. A szöveget is közel kell vinni az emberekhez, mivel a civil szerveződések érdeklődést mutatnak.

Végh Ferenc ny. tábornok inkább kérdéseket fogalmazott meg, amelyekre a stratégiai koncepciónak feltétlenül választ kell adnia. Milyen ügyekben tartható fenn a konszenzus elve? Értelmezhető-e a koncepció földrajzi határok nélkül? Megfogalmazható-e egyértelműen a területen kívüliség (a területen kívüli műveletek egyébként is sok pénzbe kerülnek)? Felvet-e a koncepció morális kérdéseket? Izrael belépési szándéka kapcsán felmerül: megfogalmazódik-e egy tágabb közel-keleti forgatókönyv? A kétoldalú együttműködési formákról azt mondta, hogy azok szűkebb keretek között valósulnak meg. Az NRF (a NATO reagáló erői) azért nem kerülnek bevetésre, mert nem megoldott a finanszírozás kérdése.

Harai Dénes ezredes kifejtette, hogy a katonai képességek hiánya korlátozza Európa (az európai szövetségesek) lehetőségeit. Akinek nincsenek képességei, azt a piac leértékeli, annak kicsi a politikai súlya. A fejlesztéshez sok pénz kell, ugyanakkor a ténylegesen megvalósuló modernizációban sok az irracionális elem. A kicsi (gyenge, nem korszerűen felszerelt) hadsereg együttműködésben képes a védelemre, de önállóan nem képes a támadásra. Hogy mekkora legyen egy hadsereg, az a biztonsági környezet függvénye.

A második panelben civil szervezetek képviselői tartottak beszámolót elsősorban saját szervezetükről, elsőként Hautzinger Gyula, a Magyar Atlanti Tanács alelnöke szólalt fel. Mint az egyik társszervező fontosnak tartotta, hogy a konferencia részvevői megismerkedhessenek a biztonsággal (is) foglalkozó, esetleg tudományos ismeretterjesztő társadalmi, nem-kormányzati szervezetek véleményével.

Az előadó szerint a Magyar Atlanti Tanács szerepe a stratégiai koncepció kialakításának folyamatában a társadalom véleményének becsatornázása a döntéshozatalba, illetve a társadalom véleményének formálása is. Példaként említette, hogy a mediterrán dialógus (az észak-afrikai országokkal folytatott párbeszéd) a dél-európai NATO-országok egyik prioritása, ugyanakkor a magyar érdek inkább a Kelet felé nyitást helyezi előtérbe. A MAT 2010 őszén országjárás keretében, húsz helyszínt felkeresve tervezi megismertetni a közvéleményt a Szövetséggel kapcsolatos aktuális témákkal. Tervezik továbbá a V-4 országok Atlanti Tanácsainak nemzetközi tanácskozását. Ami sajnálatos: eddig nem sikerült partnert találni egy önálló közvélemény-kutatáshoz.

Görög István, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör (Székesfehérvár) képviseletében elmondta: az általa képviselt civil (nem-kormányzati) szervezet felvállalta a közös célok és feladatok ismertetését, népszerűsítését, a honvédség iránti közbizalom erősítését. Minél több személyhez igyekeznek eljuttatni az új ismereteket. Az emberek fogékonyak a honvédelem ügye iránt. Ebbe a kérdéskörbe természetszerűen beletartozik a NATO-val kapcsolatos témák sora, így a stratégiai koncepció is. Székesfehérváron sikerült olyan közhangulatot kialakítani, hogy „a honvédséggel együtt” jelszó már széleskörű elismertséget nyert. Tudatosítják az együttműködő polgárokban, hogy az Észak-atlanti Szövetségnek nem a Magyar Honvédség, hanem a Magyar Köztársaság a tagja. A NATO ma már különben sem pusztán katonai szervezet.

Kunos Bálint, a Corvinus Egyetem tanára az EuroDefence Hungary egyesület nevében vett részt a konferencián. Elmondta, hogy egyesülete céljának tekinti az európai védelmi együttműködés erősítését, amely a Maastrchti Szerződés (1992) óta a NATO mellett az Európai Uniót is átfogja. Véleménye szerint ebben az együttműködésben a Szövetség kiemelt szerepet játszik, ugyanakkor válságba is került a bipoláris világrend megszűnésével, mert „elveszítette” az ellenségét. Népszerűsége ma a mélyponton van. Szakadék tátong a katonai igények és a lehetőségek között. Nem egységes a NATO az Afganisztánban követendő stratégiát illetően. A válság jele, hogy csak most kerül sor a stratégiai koncepció kidolgozására, pedig már régen időszerű lenne. A stratégia célokat fogalmaz meg, de nem foglalkozik az eszközökkel. Sok megválaszolatlan kérdés van, többek között elbizonytalanodott a kollektív védelem fogalma, nem megoldott az együttműködés a NATO és az Európai Unió között, nem egyértelmű a kialakítandó struktúra.

Erdős André nagykövet a Magyar ENSZ Társaság képviseletében kapott szót. Jelezte, hogy a nemzetközi szervezetek közül az ENSZ lényegesen nagyobb tagsággal rendelkezik, mint a NATO vagy az EU (197 a 27-28-cal szemben). A világszervezetnek sajátos a kapcsolata egy katonai szövetséggel, amely regionális szervezet. A Washingtoni Szerződés egyébként preambulumában utal az ENSZ alapokmányára, amelynek 51. cikke elismeri az egyéni illetve a kollektív önvédelem jogát (fegyveres támadás esetén). A két szervezet között az együttműködés gördülékenyebbé vált a bipolaritás megszűnése után, különösen a délszláv válságsorozat kezelésében, bár a bonyolult döntéshozatali mechanizmus okozott fennakadásokat. Ráadásul a boszniai belháború során a harcoló felek részéről érték katonai támadások a NATO-országok kéksisakosait. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy a boszniai válság fegyveres szakaszát lezáró 1995-ös Dayton-i békeszerződés és az azt követő IFOR/SFOR misszió a Szövetség „érdeme”.

Nagyon bonyolult a délszláv válság-sorozat következő lépcsőfokára, a koszovói válságra adott NATO-válasz megítélése, különösen a Biztonsági Tanácsban akkor kialakult helyzet miatt (Oroszország és Kína ellenezte a katonai akciót). A humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében 1999 tavaszán Jugoszlávia ellen indított légiháború – ma már a legszélesebb körben elfogadott vélekedés szerint – nem igazolható a nemzetközi jog tételei alapján, viszont politikailag indokoltnak tekinthető.

Az együttműködés az ENSZ és a NATO között az utóbbi évtizedben földrajzilag szélesebb méreteket öltött. Példa erre Afganisztán és Szomália, utóbbi esetében a tengeri kalózkodás ellen történő közös fellépés van napirenden. Az új vonása ennek az együttműködésnek, hogy kiterjed a döntéshozó szervekre is, 2008 szeptemberében például közös nyilatkozatban hozták nyilvánosságra a titkárságok közötti kapcsolatok megerősítését.

A következő felszólaló Endresz Ernő volt a Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesület (TIT-HABE) képviseletében. Elmondta, hogy az egyesület széleskörűen bekapcsolódik a kutatás, oktatás és ismeretterjesztés hármas feladatába. Lakossági fórumokon, elsősorban vidéken terjesztik kiadványaikat, tematikus összeállításaikat, tananyagaikat. A Zrínyi Kht. és a Külügyminisztérium támogatásával helyőrségi fórumokat szerveznek, amelyeken interaktív párbeszéd keretében alakítják, formálják a közvéleményt.

Az előadó hozzáfűzte, hogy a Honvéd Vezérkar főnöke kezdeményezte egy mozgalom beindítását Társadalmi párbeszéd a honvédelemért címmel.

A napirend szerinti felszólalások sorát Nagy László, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke zárta. Előadását két gondolat köré fűzte: egyrészt az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének története a leküzdött válságok története, másrészt a NATO mást sem tett eddigi léte során, mint alkalmazkodott az újra és újra megváltozó körülményekhez. Utalt például az 1966-tól évtizedeken át húzódó „francia-válságra” (Franciaország különutas politikájára) vagy a Szövetségben 1952-től datálódó és a mai napig tartó görög-török viszályra. Megemlítette a 2003-ban kialakult markáns válságot, amikor az Egyesült Államok iraki szerepvállalását a NATO-országok többsége nem támogatta, sőt, mereven ellenezte. A „renitens” államok közé tartozott például Németország és természetesen Franciaország, amelyek ezzel az állásfoglalásukkal közös platformra kerültek többek között Oroszországgal. Pedig másfél évvel korábban, 2001 szeptemberében a tagországok még felsorakoztak Washington mellé, amikor a nemzetközi terrorizmus akciójára válaszul – a Szövetség történetében első ízben – aktualizálták az alapszerződés 5. cikkét. Sőt ezt követően is lényegében egységfrontban vállalták fel az Afganisztánban folytatandó aktív tevékenységet.

Hogyan reagált a Szövetség mindezekre és a nem is említett válságokra? Nagyon egyszerűen: tudomásul vette és alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Az alkalmazkodásnak egy sajátos vetülete a stratégiák története.

A Szövetség 1991 novemberében Rómában megtartott csúcstalálkozóján már nem amerikai stratégiát másoltak kollektív irányvonalként, hanem eredeti NATO-stratégiát fogadtak el stratégiai koncepció elnevezéssel. Ez a dokumentum egyébként egy aktuális válság megoldását is célozta, ugyanis komoly formában felmerült a kérdés, szükség van-e a továbbiakban is a Szövetségre az ellenség – a Varsói Szerződés illetve a Szovjetunió – megszűnése után. Másrészt a stratégiai koncepció elfogadása kiváló példája a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásnak, adaptálódásnak. Csak két mozzanat érdemel említést: a válságkezelés mint a kollektív védelemmel azonos súlyú feladat felvállalása illetve a partneri viszony kialakításának igénye a volt szocialista országokkal, tehát a volt ellenséggel.

Hasonlóan alakult a helyzet a Washingtonban 1999-ben elfogadott koncepcióval kapcsolatban is. És immár vagy fél évtizede szó van arról, hogy ideje volna egy korszerűbb dokumentummal felváltani a Washingtonban elfogadott koncepciót. Erősíti ezt az igényt, hogy a Szövetség vélhetően egy újabb válsággal kénytelen szembesülni, ezúttal Afganisztánban.

A hozzászólások sorát Czuprák Ottó, a Magyar Tartalékosok Szövetségének elnöke nyitotta meg, aki röviden bemutatta a szövetséget, mint egyikét azon szervezeteknek, amelyek akarnak és képesek is tenni a honvédelem ügyéért. Kiemelte ezen belül a honvédelmi nevelés illetve a toborzás kérdését. Megemlítette, hogy a szövetség szoros kapcsolatban van a NATO tartalékos tiszti szövetségével.

A vita során néhány konkrét kérdés merült fel, amelyekre a panel előadói válaszoltak. Ezek közül kiemelhető Oroszország esetleges NATO-tagságának kérdése, amellyel kapcsolatban a hivatalos szövetségi álláspont is elhangzott: Oroszország nélkül, de különösen Oroszország ellenében nem lehet működőképes európai biztonsági struktúrát kiépíteni.

 (A konferencia összefoglalót Dr. Nagy László DSc, a MHTT elnöke készítette)

 

MAT végleges Alapszabály-tervezet a Közgyűlésre 2010. 04. 23.

MAT Számvizsgáló Bizottság 2009-es jelentése

KÖZHASZNÚ JELENTÉS 2009

Közhasznú beszámoló

Közgyűlési meghívó 2010. május 25.

Költségvetési terv 2010

Beszámoló jelentés 2009

Közgyűlési jegyzőkönyv 2009. szeptember 30.

Költségvetési terv 2009

Közhasznú jelentés 2008