publikációk
Oroszország és a Közel-Kelet kapcsolata az ukrajnai agresszió előtt és után
Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése (2000) óta Moszkva komoly erőfeszítéseket tett az közel-keleti orosz pozíciók megerősítésére; 2015-től a szíriai háborúba történő nyílt beavatkozását követően pedig jelentős lokális befolyásra és presztízsre tett szert. Később, kihasználva a líbiai polgárháborút, hídfőállásokat szerzett az észak-afrikai országban, az ún. asztanai folyamat révén pedig Iránnal és a NATO-tag Törökországgal egy tárgyalóasztalhoz ülve jelentős mértékben befolyásolta a szíriai polgárháború alakulását. Tette mindezt úgy, hogy alapvetően jó kapcsolatot tudott kialakítani az Egyesült Államokkal közeli viszonyt ápoló Izraellel, Szaúd-Arábiával és Egyiptommal is.
Forradalmi technológiák Csehországban – Fókuszban a kiberbiztonság
Csehország biztonsági környezete az elmúlt években jelentős mértékben megváltozott, és a számos biztonsági kihívás, befolyásoló tényező, valamint a már viszonylag régóta zajló trendek kölcsönhatása révén egyre kiszámíthatatlanabbnak mutatkozik. Prága számára az elmúlt években az elsőszámú kihívás a gazdasági és a társadalmi fejlődés biztosítása volt. Miközben a közvetlen katonai támadás esélye minimálisnak volt tekinthető, fokozódott a nem katonai jellegű fenyegetések jelentősége, mint például a stratégiai ellátási láncok megszakadásának kockázata, a nemzetközi migráció negatív vonatkozásai, az egyre növekvő globális egyenlőtlenségek, valamint a gazdasági és a pénzügyi bűncselekmények számának növekedése. Habár a biztonsági fenyegetések elsősorban államokhoz köthetők, növekszik a nem állami szereplők jelentette, akár aszimmetrikusnak is nevezhető kockázatok mértéke.
Az orosz-ukrán háború és a Koreai-félsziget
A jelen elemzés azt mutatja be, hogy a 2022. február 24-én széles és nyílt háborúvá eszkalált orosz-ukrán fegyveres konfliktus milyen hatást gyakorolt a megosztott Koreai-félsziget államaira, s milyen magatartást váltott ki a Koreai Köztársaságból (Dél-Koreából), illetve az észak-koreai rezsimből (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, KNDK). Emellett arra is kitér, hogy milyen lehetőségeket, illetve milyen kockázatokat hordoz a háború a két koreai állam szempontjából.
A szerb külpolitika az ukrajnai háború árnyékában
Az ukrajnai háború kezdete óta a délkelet-európai államok döntő többsége csatlakozott az EU által előirányzott szankciókhoz, egyes országok a humanitárius mellett hadianyag szállítmányokat is küldtek Ukrajnába, miközben elítélték az orosz támadást. Ez alól kivételt képez Szerbia és Bosznia-Hercegovina (ez utóbbi esetében elsősorban annak szerb entitása, a Republika Srpska ellenállása miatt). Belgrád helyzete sajátos, mivel már a jelenlegi válság előtti külpolitikájában egyensúlyozni próbált a különböző nagyhatalmak között. Egyszerre igyekszik előremozdítani az uniós csatlakozási folyamatát és megőrizni jó kapcsolatát Oroszországgal, illetve fejleszteni gazdasági és politikai együttműködését Kínával.
A nyugat-balkáni útvonal – migrációs trendek magyar szemszögből
Az utóbbi hónapokban folyamatosan nő az irreguláris migrációs nyomás Magyarország déli határán. Ez látható a hivatalos adatokból, és erről számolnak be a határon szolgálatot teljesítő rendőrök és katonák is. Míg a 2020–2021-es növekedést az illegális határátlépési kísérletek számában betudhattuk legalább részben a Covid–19 járvány miatt bevezetett korlátozások feloldásának, a 2022-es adatok további emelkedését már nem foghatjuk erre. Bár a jelenlegi érkezésszámok messze elmaradnak a 2015-ös szinttől, ez nem jelenti azt, hogy az illegális migráció ma ne jelentene biztonsági kihívást vagy ne hordozna magában biztonsági kockázatokat. A tanulmány a rendelkezésre álló adatok elemzésén keresztül vizsgálja a migrációs mozgásokat és hívja fel a figyelmet az összefüggésekre. Földrajzi tekintetben a Magyarországot legközvetlenebbül érintő nyugat-balkáni útvonalra, időben pedig elsősorban a 2020 utáni folyamatokra összpontosít, míg a migráció válfajait tekintve kizárólag annak irreguláris formájával foglalkozik.
Rohán Katalin: „Globális Britannia” és az Egyesült Királyság indiai–csendes-óceáni térség felé való fordulása
Szigeti Kristóf: A kínai gazdasági befolyás Dél-Amerikában
Az elmúlt két évtizedben jelentős növekedésnek indult a kínai jelenlét Dél-Amerikában. A diplomáciai kapcsolatok mellett nagymértékű gazdasági elköteleződés is kialakult a régióban. Számos megállapodást kötöttek a térség legjelentősebb államaival, többek között Brazíliával, Argentínával, Chilével vagy Peruval. Az elemzés célja, hogy bemutassa, mely területeken a legjelentősebb a kínai jelenlét, továbbá az ezredforduló óta milyen projekteket hajtottak/hajtanak végre az ázsiai ország gazdasági szereplői a gazdasági jelenlétük, szerepük, ezzel együtt pedig befolyásuk további kiterjesztése érdekében.
Az európai stratégiai autonómia próbája – Az új generációs francia-német-(spanyol) fegyverzeti programok aktuális helyzete és kilátásai
A francia-német miniszteri tanács 2017 júliusában döntött a jövő légi harci rendszer (Future Combat Air System, röviden FCAS) és a szárazföldi harci rendszer (Main Ground Combat System, röviden MGCS) elindításáról, melyet a felek a 2018 júniusi mesebergi és a 2019 októberi toulouse-i határozatban is megerősítettek. Amennyiben ezen programok sikerrel járnak, az egyrészt rendkívüli katonai, technológiai és politikai sikert jelentene a részes országok számára, másrészt kézzel fogható előrelépést jelentene az európai stratégiai autonómiában is. Figyelembe véve azonban a programok rendkívüli komplexitását, az egymástól eltérő francia és német szempontokat, valamint a jelenleg zajló hadiipari vitákat, joggal vonhatjuk kétségbe megvalósíthatóságukat. Az alábbi elemzésben az FCAS és az MGCS programok stratégiai-politikai kontextusát, aktuális helyzetét és lehetőségeit mutatjuk be.
Török akadály a svéd és finn NATO-csatlakozás előtt
A tanulmány bemutatja a Törökország és Svédország, illetve kisebb részben Finnország közötti konfliktus okait. Emellett a terrorizmus Törökország és nyugati szövetségesei általi eltérő értelmezését és az ebből fakadó feszültségeket helyezi a középpontba. Az elemzés arra is rámutat, hogy a kurd kérdés/terrorkérdés várhatóan a jövőben is hasonló problémákat fog okozni a NATO-n belül különböző ügyek kapcsán, amennyiben nem közelednek a percepciók és/vagy álláspontok.
Halmozódó válságok – Pakisztán és Srí Lanka az orosz-ukrán háború árnyékában
A 2022. február 24-én kezdődött közvetlen orosz támadás Ukrajna ellen történelmi jelentőségű, sorsformáló esemény az európai kontinensen. Ennek felismerését a nyugati világ összetett reakciói, és az azok nyomában járó változások elkerülhetetlenné tették a térség szakértői számára. Sokkal kevesebben hangsúlyozták viszont azokat a nehézségeket, melyeket a háború Dél-Ázsia országaira nézve idézett elő. Itt a kialakuló áruhiány és áremelkedések összekapcsolódtak a korábbról eredeztethető gazdasági és társadalmi feszültségekkel. Emiatt – miközben a térség fizikai értelemben igen távol fekszik a háborús zónától – a harcok közvetve bár, de sokkal erősebb hatást gyakoroltak egyes dél-ázsiai kormányok sorsára, mint például a háborús övezettel szomszédos kelet-európai térségben. Két állam, Pakisztán és Srí Lanka sínylette ezt meg a legerősebben. Noha jelenlegi helyzetük koránt sem azonos, az évek óta maguk előtt görgetett strukturális problémák elsőként a koronavírus-járvány, napjainkban pedig a háború gazdasági hatásaival összekapcsolódva, összetett, nehezen kezelhető válságot eredményezett mindkettőjük esetében. Elemzésünk az ő példájukon keresztül mutatja be a szakpolitikai hibák és balszerencsés történelmi fordulatok hatásainak egymásra halmozódását, ami gazdaságuk megrendüléséhez, és nemrég még komoly támogatásnak örvendő kormányaik bukásához vezetett.
Megerősített elrettentés és védelem – a NATO új stratégiai koncepciójának és madridi csúcstalálkozójának értékelése
A NATO tagállamainak állam- és kormány-fői, illetve az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének partnerei 2022. június 28-30-án Madridban tartották meg a szövetség mára már általánossá vált „éves, rendes” csúcstalálkozóját. Igaz, a február 24-i virtuális, illetve a március 24-i brüsszeli, személyes részvétellel lezajló rendkívüli csúcstalálkozók után a júniusi már a harmadik NATO-csúcs volt idén. Mivel a szövetség 73 éves története során még egyetlen évben sem tartottak három csúcstalálkozót, a 2022-es madridi csúcs valószínűleg már ezzel is különlegesként írta be magát a NATO történetébe. Ha ehhez hozzátesszük, hogy – még ha korábban nem is tervezetten, de– új államokat is meghívtak a csatlakozásra (Finnországot és Svédországot), továbbá új stratégiai koncepciót is elfogadott a szövetség, sokan alighanem történelmiként tekintenek majd a mostani találkozóra is. Különösképpen három okból kifolyólag: a NATO–Oroszország kapcsolat a hidegháború vége óta nem látott konfliktusos jelleget öltött, mert Moszkva „a legnagyobb közvetlen katonai fenyegetéssé” vált – de nem számolták fel a konzultációt lehetővé tevő kereteket és csatornákat –; ebből eredően a tagállamok védelmi képességét tovább erősítik, először valósul meg a keleti tagállamok területén állandó telepítés egy parancsnoki elemmel, és új hangsúlyokat kapnak a katonai elrettentést célzó intézkedések; végül pedig először jelenik meg NATO stratégiai koncepcióban a Kínai Népköztársaság kihívásként – óvatos egyensúlyt tartva az amerikai–kínai nagyhatalmi versengés és az európai–kínai gazdasági együttműködés érdekei között.
A finn és a svéd NATO-tagság és lehetséges következményeik
Sauli Niinistö finn elnök és Sanna Marin kormányfő 2022. május 15-én, Magdalena Andersson svéd miniszterelnök pedig egy nappal később jelentette be, hogy országa csatlakozni kíván az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO). Jóllehet a finn és svéd NATO-tagság az orosz-ukrán háború által kiváltott forradalmi lépésnek tűnik a két katonai tömbökön kívüli ország biztonságpolitikájában, döntéseiket nem tekinthetjük előzmény nélkülinek. Finnországban 1995-ben zajlott le az első NATO-vita, majd 2006-ban és a 2008-as grúz-orosz háborút követően ismét napirendre került a kérdés. A két ország az észak-atlanti szövetséggel való 1990-es évekbeli kapcsolatfelvételt (Euro-atlanti Együttműködési Tanács, Partnerség a Békéért) követően, a 2014-es ukrajnai események hatására szélesítette ki és mélyítette el a NATO-val való együttműködését. Ennek eredményeként Finnország és Svédország erős NATO-partnerré vált, s lényegébenolyan közel állnak a szövetséghez, amennyire csak egy ország anélkül kerülhet, hogy hivatalosan is tagja lenne. Közös hadgyakorlatokat tartanak, megosztják egymással hírszerzési információikat; Svédország és Finnország egyaránt támogatta a szövetség balkáni és afganisztáni misszióit, s partnerként résztvesznek a NATO Reagáló Erők (NRF) tevékenységében is. Mivel a két ország biztonság- és védelempolitikájáról bő szakirodalom áll rendelkezésre, elemzésünk csupán a tagságért való aspirációhoz vezető fordulat folyamatát mutatja be, valamint azt, hogy a két ország milyen katonai képességeket hozhat a szövetségbe.
Forradalom vagy kiigazítás? A német haderő fejlesztésének kérdései az orosz-ukrán háború fényében
Oroszország Ukrajna elleni újabb katonai agressziója nem csupán a német–orosz kapcsolatok átértékelését kényszerítette ki 2022. február 21-27 között, hanem olyan kül- és biztonságpolitikai tabukat döntött meg, valamint védelempolitikai döntéseket eredményezett, amelyek precedens nélküliek Németország modern történetében. Bár az elmúlt két hónapban fontos fejleményeket láttunk több kérdésben is, elemzésünk nem a német-orosz kapcsolatok átalakulására, az Ukrajnának nyújtott katonai és egyéb támogatásra vagy a NATO-n belüli, a szövetség védelmi és elrettentési képességét megerősítő német lépésekre, hanem szűk fókuszban a német védelempolitikára vonatkozó – ugyancsak „forradalmiként” jellemezhető – döntésekre és ezek lehetséges következményeire, megvalósítására fókuszál. Arra keressük módszeresen a választ, hogy a védelmi kiadások bejelentett megnövelése a nemzeti össztermék (GDP) 2 százalékára, valamint a 100 milliárd euró értékű védelmi modernizációs alap mit jelent a gyakorlatban, milyen felhasználási lehetőségei vannak, és a politikai döntést követő első szakpolitikai jelzések milyen irányokra mutatnak a haderő-modernizáció és képességfejlesztés terén.
Közvetítő szerepben – Törökország és az orosz-ukrán háború
A magyar biztonságpercepció jellegzetességei
Intézetünk 2021 decemberében, 1000 fő bevonásával közvélemény-kutatást végzett a magyar biztonságpercepcióról. Elemzésünk ezen felmérés legfontosabb, elsődleges eredményeit mutatja be. Írásunkban kitérünk a magyar társadalom védelmi kiadásokkal, katonai képességekkel, szövetségi rendszerekkel, valamint társadalmi félelmekkel összefüggő informáltságának és várakozásainak vizsgálatára, illetve rövid értékelésére.
Mianmar egy évvel a katonai hatalomátvétel után – következmények és kilátások
A Moszkva által követelt biztonsági garanciákról
Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021. november 18-ai beszédében Szergej Lavrov külügyminiszternek azt a feladatot szabta, hogy dolgozzon ki hosszútávú biztonsági garanciákat Oroszország számára. Az elnöki beszéd az ukrán határok közelében zajló újbóli orosz csapatösszevonás kontextusában hangzott el, melyről amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva a média először október elején számolt be. Az orosz vezetés tehát egyértelműen a katonai fenyegetésen keresztül próbálja meg tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a Nyugatot. Vlagyimir Putyin meggyőződése, hogy a Nyugat csakis az erő nyelvén ért, nem tűnik alaptalannak, hiszen – ahogy tavaly tavasszal – úgy a mostani erődemonstrációval is sikerült kivívnia Washington figyelmét. Az orosz vezetés számára a Nyugattal való jó viszony immáron önmagában nem cél, hiszen a Kreml tapasztalata szerint az nem eredményezte a múltban az orosz érdekek figyelembevételét. Elemzésünkben azt vizsgáljuk meg, milyen követelései és céljai vannak Moszkvának a tegnap megkezdett amerikai–orosz tárgyalásokkal összefüggésben.
Rejtő nyomában – magyar szerepvállalás a Task Force Takubában
A szervezett bűnözés hatása az európai gazdasági és társadalmi helyzetre - A súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről szóló 2021. évi Europol jelentés ismertetése
Az Europol 2021 tavaszán, a szervezett bűnözéssel összefüggésben megjelentette a tavalyi év egészét, illetve néhány esetben az azt megelőző hosszabb időszak tendenciáit átfogó értékelését. A jelentés arra az összefoglaló megállapításra jutott, hogy a szervezett bűnözés az európai társadalmak életére továbbra is komoly fenyegetéssel bír, ezáltal pedig képes a közösségek békés életének aláaknázásra, valamint komoly pénzügyi károkat okoz az Unió egészének és a tagállamoknak egyaránt. A bűnözők az elmúlt évben kihasználták a változásokat és tiltott tevékenységeiket a válsághelyzethez igazították. A járvány közép- és hosszú távú következményei pedig további sebezhetőséget eredményeznek majd. Az elhúzódó világjárvány súlyos terhet ró az európai és a globális gazdaságra. Azt prognosztizálhatjuk, hogy a növekvő szegénységgel és társadalmi egyenlőtlenséggel járó gazdasági problémák táptalajként szolgálnak majd a szervezett bűnözés számára. Elemzésünkben összefoglaljuk a jelentés legfontosabb általános megállapításait és a szervezett bűnözés által elkövetett bűncselekmények karakterisztikumait, illetve bemutatjuk a szervezett bűnözés jövőjét érintő legfontosabb tendenciákat.
Jójárt Krisztián: Az orosz NATO-képviselet felfüggesztése és várható következményei
Október 18-án Szergej Lavrov orosz külügyminiszter bejelentette, hogy Oroszország felfüggeszti diplomáciai képviseletét a NATO-ban. Az orosz döntés közvetlen előzménye, hogy a Szövetség október 6-án bejelentette, hogy november 1-jei hatállyal visszavonja nyolc orosz diplomata akkreditációját, az orosz NATO képviselet létszámát pedig tíz főben korlátozza. E rövid elemzés célja az orosz válaszlépés tartalmának ismertetése, illetve annak közvetlen és várható hosszabb távú következményeinek bemutatása.
Iszlamista és dzsihádista csoportok tevékenysége német nyelvterületen
Az alábbi tanulmány célja, hogy az elérhető nyilvános források, elsősorban a németországi Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (Bundesamt für Verfassungsschutz, BfV), az osztrák Szövetségi Alkotmányvédelmi és Terrorelhárítási Hivatal (Bundesamt für Verfassungsschutz und Terrorismusbekämpfung, BVT) és a svájci Szövetségi Hírszerző Szolgálat (Nachrichtendienst des Bundes, NDB) publikációi, terrorelhárítási témával foglalkozó kiadványai, valamint a kapcsolódó sajtóinformációk alapján képet alkosson arról, hogy a német nyelvterületen működő helyi és transznacionális iszlamista és dzsihádista csoportok főbb áramaihoz kapcsolódó személyek és csoportok milyen tevékenységet fejtettek ki az elmúlt években, s állami oldalról milyen válaszlépések történtek ezek megakadályozására, illetve hatásuk csökkentésére. Bár a keret elsőre szokatlannak tűnhet, a gyakorlatban számos arra utaló információ van, hogy a német nyelvterülethez tartozó országok iszlamista és dzsihádista irányultságú képviselői és csoportjai között kapcsolatépítés, kapcsolattartás és bizonyos fokú koordináció van, valamint egyes szervezetek határokon átívelő módon működnek.
Gazdasági nyomásgyakorlás a nemzetközi politikában. Néhány gyakorlatias szempont a gazdasági szankciók értékeléséhez
Az elmúlt években a kelet-közép-európai államok jelenős mértékben növelve védelmi kiadásaikat lehetőséget teremtettek átfogó haderő-modernizációs programok végrehajtására. Ugyanakkor egy évtizedes távlatban szemlélve kettős kép rajzolódik ki: a 2008/2009-es gazdasági válság hatására még évekig tartó drámai forráscsökkentés sújtotta a védelmi szektort, és csak a 2014-2015-ös stratégiai sokkok, elsősorban Oroszország Ukrajnával szembeni agresszív katonai fellépése változtatta meg fenyegetettségpercepciójukat, valamint a javuló gazdasági helyzet tudta a negatív trendet megfordítani. Az elemzés a Magyarország számára viszonyítási pontot jelentő kelet-közép-európai országok – a visegrádi négyek, a balti hármak és Románia – védelmi kiadási trendjeit értékeli a 2010-2020 közötti időszakban.
A védelmi kiadások regionális trendjei – Kelet-Közép-Európa
A gazdasági szankciók a diplomácia és a katonai műveletek mellett az államok egymás közti interakcióinak harmadik meghatározó területe. Ehhez képest viszonylag kevés magyar nyelvű tanulmány született a gazdasági szankciókat is magába foglaló gazdasági hadviselés elemzési módszertanáról. Az alábbi írás célja e terület legfőbb elemzési szempontjainak és hatásmechanizmusainak bemutatása. Szélesebb nemzetközi irodalomra és esetekre támaszkodva tárgyalja a gazdasági hadviselés fajtáit, értelmezi az aszimmetriát és az interdependenciát ezekben a szegmensekben, mutatja be a belső döntéshozatal és a szankciós kimenetelek közötti összefüggéseket, ismerteti a nagyobb hatalmak szankciós politikáinak meghatározó ismertetőjegyeit és végezetül bemutatja azokat a szempontokat is, melyek mentén egy-egy intézkedés sikere vagy kudarca mérhető. A tanulmány leginkább oktatási, ismeretbővítési célokat szolgál. Ugyanakkor a szerző reményei szerint kicsit differenciálja a gyakran leegyszerűsítő szakmai vélekedéseket a gazdasági hadviselés kapcsán, árnyalja az amúgy a nyugati szakirodalomban is fellelhető „szankció-szkepszist” és segíti az elemzőket a területet jellemző végletes gondolkodás elkerülésében.
Az afganisztáni evakuációs műveletek eddigi tapasztalatai
2021 júniusára az Egyesült Államok és szövetségesei kivonták katonai erőik nagy részét Afganisztán területéről. Ezt követően a hivatalos adatok szerint körülbelül 650 amerikai katona maradt Afganisztánban, akiknek az elsődleges feladata az amerikai nagykövetség védelme volt. A nyugati kivonulás a Talibán gyors előretörését eredményezte, ugyanakkor az afgán központi kormányzat és a haderő visszaszorulásának valódi sebessége még a legpesszimistább várakozásoknál is gyorsabb volt: a kormányhatalom egyértelmű összeomlásáról beszélhettünk – előbb júliusban a vidéki területeken, majd augusztus első felében a nagyvárosokban és Kabulban is. Az események sebességét jól példázza, hogy az első tartományi főváros, Zarandzs és Kabul eleste között mindössze 9 nap telt el (augusztus 6 és 15). A gyors összeomlás komoly kihívás elé állította az Egyesült Államokat és szövetségeseit, akiknek a helyzet romlásával párhuzamosan kellett megszervezniük és végrehajtaniuk az evakuációs műveleteket. Mindez azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert a NATO először találta magát olyan helyzetben, amelyben gyorsan kellett sok embert kimenekíteni egy távoli régióból, alapvetően nem harcoló művelet keretében – az így szerzett tapasztalatok pedig kulcsfontosságúak lesznek a jövőben is. E gyorselemzés célja, hogy áttekintse, hogyan zajlott le az afganisztáni evakuációs műveletek első szakasza a Talibán előretörését és Kabul elestét követően. Az elemzésnek nem célja az afganisztáni háború eredményeinek/kudarcainak értékelése, sem pedig az afgán kormányerők összeomlásának vizsgálata. Csupán azt foglalja össze, hogy a rendelkezésre álló adatok, sajtóhírek és helyszíni beszámolók alapján az érintett NATO tagországok milyen erőkkel és eszközökkel vettek/vesznek részt az evakuációs műveletben, majd pedig néhány következtetést fogalmaz meg a műveletek kivitelezésére és az európai országok evakuációs képességeire vonatkozóan. Mivel az afganisztáni helyzet továbbra is dinamikusan változik, így az itt feltüntetett adatokat is érdemes körültekintéssel és kellő óvatossággal kezelni, hiszen azok a napi fejlemények hatására is változnak.
Törökország Afganisztánban 2021 előtt – és után?
A 2021. június 14-i brüsszeli NATO-csúcstalálkozó egyik meglepetése volt az a török bejelentés, miszerint Törökország megfelelő amerikai diplomáciai, logisztikai és pénzügyi támogatás esetén vállalná a kabuli Hamid Karzai Nemzetközi Repülőtér védelmét az amerikai és NATO-erők szeptember 11-ig tervezett kivonulása után; mindezt potenciálisan Pakisztánnal és Magyarországgal együtt. A javaslatról Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Joe Biden amerikai elnök a csúcstalálkozó alkalmával egyeztetett. Ez volt a két elnök első személyes találkozója Biden januári beiktatása óta. A török javaslat részletei azóta sem nyilvánosak, az viszont látható, hogy folyamatosan zajlanak az egyeztetések az amerikai és török fél között a kérdésben. Elemzésünk a török bejelentés apropóján áttekinti Törökország eddigi afganisztáni szerepvállalását és az azt megalapozó török érdekeket, valamint sorra veszi a jelenleg rendelkezésre álló, korlátozott információk birtokában a török jelenlét kabuli meghosszabbításával kapcsolatosan felmerült aggályokat.
Erő és diplomácia. Az Egyesült Államok stratégiai érdekei és lehetőségei a Biden-kormányzat időszakában
Fél évvel Joe Biden hivatalba lépését követően már láthattuk az adminisztráció első kommunikációs üzeneteit és cselekvési elképzeléseinek előzetes körvonalazását, miközben több kérdésben Washington egyenesen lépéskényszerben volt. Az elnöki hatalom átvételekor a nemzetközi politikai és stratégiai folyamatok azonnali és határozott cselekvést kívántak a koronavírus-járvány és hatásainak kezelésében. Emellett az intézményi hatalomátadás és a szakapparátus Donald Trumptól örökölt működési nehézségei ellenére is lendületesen látott hozzá az újjászerveződő külügyi apparátus a szövetségesi kapcsolatok és multilaterális intézmények megerősítéséhez.
Stratégiai szolidaritástól egy új „transzatlanti alkuig”? – Joe Biden európai körútjának mérlege
Elnökként 2021. június 10-16. között került sor Joe Biden első európai látogatására. Az Egyesült Államok 46. elnöke sűrű, tartalmas és fárasztó programot bonyolított le európai körútjának hét napja alatt. Tárgyalt Boris Johnson brit miniszterelnökkel, részt vett G7 országok cornwalli csúcstalálkozóján, illetve a brüsszeli NATO-csúcson. A belga fővárosban tárgyalt az Európai Unió vezetőivel is, s végül Genfben találkozott Putyin orosz elnökkel.
Mivel az elnöki körútra egy olyan időszak után került sor, amikor nyilvánvalóbbá vált, hogy a nemzetközi rendszer egy poszthegemoniális korba lépett, amikor az Egyesült Államok és Európa kapcsolataiban komoly feszültségek jelentek meg, s a transzatlanti viszonyt leginkább a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte, amikor az Egyesült Államoknak, és Európának komoly belső vitákkal és száz év óta a legnagyobb egészségügyi válsággal kell szembenéznie, Joe Biden európai látogatását felfokozott média és szakértői érdeklődés előzte meg és kísérte. Elemzésünkben mi is az amerikai elnök európai körútjának mérlegét igyekszünk megvonni és értelmezni.
Az Európai Unió terrorfenyegetettsége 2000 és 2019 között, a számok tükrében
Intézetünk legutóbb 2012-ben jelentetett meg hosszabb időszakra (a 2004–2011 közötti nyolc évre) vonatkozó, statisztikai adatokra alapozott terrorfenyegetettség-elemzést. Akkor az amerikai kormány által alapított Nemzeti Terrorellenes Központ (NCTC) Worldwide Incident Tracking System (WITS) nevű online adatbázisa alapján mutattuk be a világ terrorfenyegetettségének alakulását, két részben.
Ebben az évben úgy döntöttünk, hogy ismét készítünk egy statisztikai adatokon nyugvó viszonylag részletes terrorfenyegetettség-elemzést, amelynek összesített végeredményét a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás 20. évfordulójára tervezzük megjelentetni. Mivel a WITS adatai 2012-ben bekerültek a Marylandi Egyetem National Consortium for the Study of Terrorism and Responses to Terrorism (START) Global Terrorism Database (GTD) adatbázisába, elemzésünk erre az online formában is elérhető adatbázisra támaszkodik. A GTD napjainkig csak 2019-ig tette nyilvánosan elérhetővé adatait, ezért vizsgálatunkat a 2000 és 2019 közötti időszak két évtizedére kell korlátoznunk. Bár a GTD nem tartja számon önálló földrajzi régióként az Európai Uniót, elsőként mi mégis közvetlen szélesebb környezetünk, az EU 2000 és 2019 közötti terrorfenyegetettségének jellemzőit mutatjuk be.
Tanulmányunkban a terrortámadások számára, időbeli dinamikájára, jellegére és leggyakoribb elkövetési módjaira (ezen belül az öngyilkos merényletekre), sikerességi és sikertelenségi mutatóira, a merényletek halálos és sebesült áldozatainak számára, illetve az elkövetők kilétére térünk ki az Európai Unió egészére, illetve a különböző szempontból leginkább fenyegetett EU-tagállamokra koncentrálva.
Mivel az elnöki körútra egy olyan időszak után került sor, amikor nyilvánvalóbbá vált, hogy a nemzetközi rendszer egy poszthegemoniális korba lépett, amikor az Egyesült Államok és Európa kapcsolataiban komoly feszültségek jelentek meg, s a transzatlanti viszonyt leginkább a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte, amikor az Egyesült Államoknak, és Európának komoly belső vitákkal és száz év óta a legnagyobb egészségügyi válsággal kell szembenéznie, Joe Biden európai látogatását felfokozott média és szakértői érdeklődés előzte meg és kísérte. Elemzésünkben mi is az amerikai elnök európai körútjának mérlegét igyekszünk megvonni és értelmezni.
Kivonulás Afganisztánból – Egy politikai döntés és várható következményei
oe Biden amerikai elnök – NATO-szövetségeseivel folytatott előzetes egyeztetést követően – 2021. április 14-én jelentette be az amerikai katonai erők kivonását Afganisztánból 2021 őszéig, ami a transzatlanti szövetség szerepvállalásának átalakulását is magával vonja. Értékelésünk a döntés motivációira mutat rá, mérlegelve a várható hatásokat rövid- és középtávon az Egyesült Államokra és szövetségeseire nézve.
Hogyan hatott a COVID-19 járvány a bűncselekmények alakulására? A 2020. november 11-i Europol jelentés ismertetése
A COVID-19 világjárvány elsősorban egy globális egészségügyi krízis, amely annak egészségügyre gyakorolt következményei mellett, jelentős és hosszan tartó hatást gyakorol(hat) az európai szervezett bűnözéssel, valamint a terrorizmussal összefüggő tendenciákra egyaránt. Az Europol 2020 márciusától, az első európai korlátozó intézkedések bevezetésétől kíséri figyelemmel a vírushelyzet bűncselekményekre gyakorolt hatását. Elemzésünkben a COVID-19 járvány első nyolc hónapjának tanulságait összefoglaló Europol jelentését ismertetjük.
2020 – A felkészülés éve a NATO-ban
Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára 2021. március 16-án hozta nyilvánosságra éves jelentését, amely aktuálisan az észak-atlanti szövetség 2020-as évét összegzi. Bár a 2020-as év sem szűkölködött kihívásokban, élen a koronavírus-járvánnyal, amely súlyosan érintette a szövetség tagállamainak lakosságát, az elmúlt évet mégis „a felkészülés éveként” jellemezhetjük – az előttünk álló változásokra való felkészülés jegyében. Értékelésünkben e fejleményeket tekintjük át, kiemelve az új stratégiai koncepció előkészítéséhez, a koronavírus-járvány kezeléséhez, valamint a védelmi képességek megerősítését lehetővé tevő védelmi kiadásokhoz kapcsolódó elemeket.
Joe Biden Ázsia-politikájának kiindulópontjai
Donald Trump elnökké választásával az Egyesült Államok és az ázsiai térség kapcsolataiban a legvisszafogottabb értékelés szerint is szokatlan jelenségek ütötték fel fejüket. Az új elnök kommunikációs stílusa, erősen médiaérzékeny személyisége, valamint az addigi együttműködés kereteit megkérdőjelező hajlama érezhető elbizonytalanodást eredményezett a kelet-ázsiai államok kormányaiban az amerikai külpolitika alakulását illetően. Trump megközelítése valóban eltérő volt elődjeiétől, ám az amerikai stratégiai érdekek nem változtak meg kormányzása alatt. A Kínai Népköztársasággal való határozottabb szembefordulása pedig szinte természetszerűen következett, nem is annyira az elnök világszemléletéből, hanem a hatalmi politikai építkezés logikájából. Mindemellett az önmagára hatékony problémamegoldóként tekintő államfő kevés valódi megoldással szolgált az ázsiai dilemmákra hivatali ideje alatt, meggyengítette viszont az amerikai biztonsági garanciák hitelét és egyes esetekben kellemetlen helyzetbe hozta a szövetséges kormányokat tranzakcionalista külpolitikai logikájából fakadó követeléseivel.
Szélsőséges politikai tendenciák a német haderőben
Az elmúlt évek során a német haderő (Bundeswehr) többször is a médiakritikák fókuszába került. Ezek egy része volt csak köthető azonban a haderő tartós alulfinanszírozottságából fakadó készenléti és humánerőforrás problémákhoz. A botrányok másik köre jellemzően abból fakadt, hogy számos eset alapján a német haderőn belül jelentős problémát okoz a szélsőséges tendenciák jelenléte. Különösen aggasztó hírként járta be a médiát az úgynevezett Hannibal-hálózat felderítése, amelynek célja az volt, hogy tagjai államcsínyt hajtsanak végre az úgynevezett X napon (Tag X). Magyarországnak elemi érdeke, hogy az egyik legfontosabb biztonság- és védelempolitikai szövetségeseként és kiemelt hadiipari partnereként számon tartott Németország hadereje mentes legyen a szélsőséges elemektől. Éppen ezért jelen elemzés célja, hogy átfogóan vizsgálja a különböző jelentések, tanulmányok és vizsgálati dokumentumok alapján elérhető információkat a Bundeswehren belüli szélsőséges tendenciákkal kapcsolatban. A tanulmány először röviden áttekinti a német társadalmat érintő szélsőséges esetek alakulását. Ezt követően bemutatja a németországi fegyveres szervezeteken belüli szélsőséges tendenciákat, különös figyelmet fordítva a haderő esetére. Végül pedig a német haderő különleges műveleti képességét biztosító Kommando Spezialkräfte (KSK) esetét elemzi, mely alapján az is kirajzolódik, hogy a szélsőséges esetekből fakadó problémák a haderő alkalmazhatóságát is korlátozhatják.
A 2021. évi mianmari katonai hatalomátvétel háttere
2021. február 1-én hajnalban a mianmari fegyveres erők – pontot téve bő tíz esztendőnyi demokratizálódási kísérlet végére – újfent magukhoz ragadták az ország kormányzását. A 2020. novemberi választásokon győztes kormány vezetőit őrizetbe vették, Min Aung Hlaing tábornagy-vezérkari főnök pedig saját kezébe vette az 54 milliós ország irányítását, egyéves szükségállapotot hirdetve. Rövid elemzésünk a katonai hatalomátvétel hátterét és lehetséges hatásait veszi számba
Az amerikai globális katonai jelenlét hangsúlyeltolódása a 2010-es évtizedben
Az amerikai globális katonai jelenlét hangsúlyeltolódását formálisan és a stratégiai narratíva szintjén a szakértők a 2012-es Védelmi stratégiai iránymutatáshoz (Defense Strategic Guidance) és az „Ázsia felé fordulás” gyakorlati elemeihez (pivot/rebalancing) kötik. Ezt követően az ázsiai–csendes-óceáni térség az amerikai stratégiai dokumentumokban is egyre nagyobb jelentőséggel jelent meg, ami 2020-ra koncepcionálisan „kiszélesedett” indiai- és csendes-óceáni térséggé (Indo-Pacific). Ezzel a ma már egyértelműen globális kihívónak és „revizionista” – a liberális nemzetközi rend átformálását célzó – hatalomnak tekintett Kína ellensúlyozása, stratégiai bekerítése lett a cél a térség legerősebb államaira (Japánra, Indiára és Ausztráliára) és számos kisebb helyi szövetségesre (Dél-Koreára, Tajvanra, a Fülöp-szigetekre, Vietnamra – alapozva az amerikai katonai stratégia elemeit. Az érem másik oldala az európai jelenlét fokozatos csökkentését foglalta magában – még úgy is, hogy 2014 óta Oroszország stratégiai feltartóztatása az előretolt jelenlét megerősítésével és az elrettentés eszközével a NATO keretein belül nagyobb hangsúlyt kapott. E két markáns változás a nagyhatalmi versengés 21. századi újjáéledését jelenti, amelyre az Egyesült Államoknak reagálni szükséges. Ugyancsak lényeges, és a globális átcsoportosítást lehetővé tevő – változás volt a két nagy fegyveres konfliktus, az afganisztáni és iraki „stabilizációs műveletek” lényegi lezárása (úgy, ahogy). Elemzésünk a stratégiai diskurzus főbb vonalaira és az amerikai Védelmi Minisztérium adataira alapozva ezt a globális hangsúlyeltolódást mutatja be és értelmezi.
A közbiztonságra fordított kiadások alakulása és szerkezete Magyarországon
Elemzésünk a közbiztonsági kiadások témakörében korábban megjelent tanulmányunkat kívánja aktualizálni és kiegészíteni. A 2015-ben történt menekültválság következtében, a közbiztonság igénye mind a közéletben, mind a politikai térben és kommunikációban előtérbe került, aminek számos következménye lett. Ezen következmények közül írásunkban a közbiztonságra fordított kiadások alakulását kívánjuk megvizsgálni. Elsődlegesen arra a kérdésre keressük a választ, hogy a fentiek következtében valóban többet költöttünk-e az elmúlt években a közbiztonság finanszírozására, és az e területre költött források szerkezete változott-e az évek során? Azaz a közbiztonság társadalmi felértékelődése tetten érhető-e a kiadásokban is, vagy ennek hiányában kizárólag pusztába kiáltott szavakkal szembesülünk?